Faksimile

Text

maradsz, egeszen egyedil es nezheted busan az
asszonyok elvonulását.
Akzepen egy fatal ember all es körülotte
sok asszony.
Az „An tol“ nem az a szindarab, amelyben a
függony összecsapásakor az embetek reflexio¬
gaskent keidenek el tapsoni. Aki nagy zgalma¬
kat var a szinháztól, emberek és sorsk összerop¬
panását, derékbatörését, az ne nézze meg. It
sak kalandok tredékeit kaphatja, egy paján
mosolyt, egy nehez sohajtást, egy köönséges
disszonanciara érez des és banalis floldst, egy
elhalkuló futamot a harán. Itt nem „torténik" semmi.
Két féri beszelget a hipnozistólés a nok hütenségé¬
ról, amely megbizony sodni nem lehet. Az egyik
at tanácsolia a másiknak, hogy hipnotizáljaa
szeretjétés igy kényszeritse az igamondasta. A
leany alomba merulés ... a féri nem meri fol¬
tenni a kerdest. A leany folébred. „Mit kerdezté
tölem?" — kérdi szorongó hangon. „Megkérdez-
tem, hogy szeresz-e?“ — mondja Anatol. „Hogy
szeretlek-e? Hiszen erre ébren is valaszolhattam
volna!" Nincs tovább. „Es ez egy drama Ez
pointe?“ — kérdi a köönsé, amely me-
huktattaa „Liebeleit. A második képben, kara-
cony délutan összetalalkozik Anatol egy uri
asszonynyal, aki laasan és kivancsian er¬
deklodik Anatol szeremei irant, a lánykák
iránt a külvárosbol, és az egynek virgot
küld. Ezzel az uzenettel: „Egy olyan as-
szon, küldi onnek et a virgot, aki szerette
volna megtenni az, amit On, de nem volt hozza
bátorsaga. Es elmegy. Anatol egredil marada
hide téli utcan. Esik a hó és o sehogysem tudia
kinytni az esernyjét. Bosszankodik. Végre siker
és akkor neki vag a karacony estének. Vége.
gy nez ki egy folvonásvég az Anatolban, Látni-
valo, hogy amint mondani szokták, az egzben
nincs dramai élet és inkább novellanak valo, mint
szindarabnak.
III.
A fiatal élet tavaszillatos levegöjeben dünnek
fol ezek a képek, kalando foszlánya. Eläke-
hetünk reajuk : talan tegna, tegnapelot tortének
meg velink. Eletutak keresztezdnek és valnak
ketté, minden nagyobb megrázkodtatas nelkul.
Kis rômök és mulo boszusagok jelik a talal-
kozás és a bucsu pillanatait és a legnagyobb rossz,
ami éri Anatolt: egy elrontott este. Csak finoman
zemberk, kiknek lelke a leggengeb érintére
is megreszket, érezhetik et fajdalmasnak és
szomorunak. Az o zámukra iródtak e bezege¬
tés, a lettre, a été été en de¬
Telephon 12.801.
44
OBSERV
1. österr. beh. konz. Unternehmen für Zeitungs¬
Ausschnitte und Bibliographie.
Wien, I., Concordiaplatz 4.
Vertretungen
in Berlin, Brüssel, Budapest, Chicago, Cleveland, Christiania,
Genf, Kopenhagen, London, Madrid, Mailand, Minneapolis,
New-York, Paris, Rom, San Francisco, Stockholm, St. Peters¬
burg, Toronto.
Quellenangabe ohne Gewähr.)
Ausschnitt aus: Budapester Tagblatt
von:
(Ungarisches Theater.) „Anatol." Fünf
Bilder von Artur Schnitzler. Zum erstenmal
am 25. Februar. — Die Anakol-Szenen sind ein
Jugendwerk Schnitzlers, seit Jahren liegen sie
auch im Druck vor. Fünf von sieben werden nun
uns heute gezeigt. Sie schließen sich zu keinem
einheitlichen Stück zusammen, obwohl die zwei
männlichen Personen dieselben bleiben und nur
die weiblichen wechseln. Die ersten flüchtigen Ent¬
würfe zur „Liebelei stellen diese Szenen dar,
die ersten Skizzen zum Porträt des Wiener süßen
Mädels. In der ersten Szene, die „Die Frage
an das Schicksal" betitelt ist, hypnotisiert Anatol
sein süßes Mädel, diesmal heißt es Cora, um die
Wahrheit zu erfahren, zu ergründen, ob sie ihm
treu ist. Im letzten Moment kommt jedoch über
ihn die Angst vor der Wahrheit und er weckt
die Kleine, ehe er die entscheidende Frage ge¬
wagt. Damit doch die Illusion bleibe. „Weih¬
nachtseinkäufe" nennt sich die zweite Skizze. Am
Weihnachtsabend begegnet Anatol einer anständi¬
gen Frau auf der Straße und malt ihr das
Glück aus, das er bei einem süßen Mädel, einem
Vorstadttind, gefunden. Mählich steigt in der
noblen Dame die Erkenntnis auf, daß auch sie
ihn lieben könnte. Da verläßt sie ihn schleunigst,
drückt ihm aber noch zuletzt einen Blumenstrauf
in die Hand als Geschenk für die Geliebte. „Das
Abschiedssouper ist die dritte, die lustigste
Szene. Anatol will seine Tänzerin — Annie
heißt sie — verabschieden und ist zuletzt entsetzt,
als er den Abschied bekommt. „Episode" ist eine
kleine, feine Pikanterie. Anatol bildet sich ein,
seine Liebesbegegnung mit Bianca sei für sie
Lebensschicksal geworden und ist furchtbar ent¬
täuscht, da sie ihn nicht wiedererkennt. Die letzte
der fünf Szenen ist „Anatols Hochzeitsmorgen
Der armselige, nun schon etwas liebesinvalide
Held hat am Morgen seines Hochzeitstages eine
frühere Freundin bei sich. Die Schwierigkeit, die
Kleine loszuwerden, ihre Wut und Anatols Angst,
sie könnte die Hochzeit stören, bildet den Inhalt
dieser Episode. — Die Anatol-Szenen werden
recht flott gespielt. Liebenswürdig schreiten Göth
als Anatol und Z. Molnár, der Freund, durch
die fünf Szenen, trefflich sind auch die Damen
Töth, Báthory, Forrai, Nagy und Ker¬
reß. Ein großer Heiterkeitserfolg ist mit Be¬
stimmtheit vorauszusagen.