Faksimile

Text

1
—.—
box 36/1
Panphlets Offorints
10
7

2
2
Maskorsks 2
SCHNITZLER ARTHUR.
Irta: Göth Ernö.
Semmiröl sem ismerni meg jobban az igazi poetät, mint müreinek
nöalakjairól. Igy: Schnitzlernél is. kiröl ulolsó évtizedbeli munkässäga
beigazolta, hogy igazi költö, a nöi személyeket lätom az ö sokoldalu,
különös talentuma legbecsesebh, legmaradandöbb, mindeneseire leg¬
vonzöbb megnyilatkozäsänak. Mert ezek megalkotäsäval olyasvalamit
adott a német irodalomnak, a mi valójäban réglöl fogva meg volt, de
a mit elôtte soha senki annyira fel nem ismert, s bizonyára soha oly
szeretettel nem tanulmänyozott, olyan biztonsäggal nem rajzolt meg.
Ez a külváros fiatal leánya, a nép szereté gyermeke, a német, s elsó
sorban bécsi grisette. Mert bär ha kissé furänak is tetszik, hogy Bécs
sentimentalisan vidäm gräciäit összehasonlitjäk a Montmartres szemte¬
lenül kaczagó bachans-nöivel, emberi fiatalsäguk mégis lesivércknek
tünteli fel öket s Prévost abbé dianonjät rokoni kötelék füzi Schnitzler
Christinäjähoz. Azzal a szereteitel. a mely mögött az igazi modern
gondolkodöban semmiféle elditélet nem szunnyad. mutatja be Schnitzler
müveinek legnagyobh részeben azokat a leänyokat, a kik nyomorult
Eletük szürke köden keresztül bär esak futölag is gyönyörködnck a
szerelmi mämor napsugaräban, s a kiknek legföbb bajuk az a melan¬
kolikus öntudatlansäg, a melylvel naiv öszlönciknek engedelmeskednck.
Egyszerück, igénytelenek, bäjosak, mindig szerelmesek, s a jelenhez
félve ragaszkodök ezek; 6 räjuk is illik az, mit Musse“ mond Mimiröl:
Qui dit, ce qu'il eitt, qui donne, cc qu'il a, qui kail ce qu'il pent,
n’est pas oblige à davanlagee.
520
805
00