GN
HIDLA
Viszontlätásra soha többé.
olyan spicces, mint amilyennek mutattam
Hiszen Te mondtad: a szemed kitisztul
magam. Talan... talán mégegyszer meg
egy pillanatra s Te mondtad: mind a ketten
mertelek volna csökolni, Téged, Téged ..
szegények vagyunk.
Isten äldjon. Kedves. Mégyegyszer és min¬
Milyen kär, hogy nem voltam csakugvandig: boldog, boldog üjévet Ncked.
5
a
Seitkenster
és d polgar végnapjai
I.
ez as Anatol-nak. Ebben mär nviltan ki¬
domboritju, hogy a szäzadfordulö polgür¬
Szinmü leit a Fraulein Else-böl, Arthur
sögdnak lenge szerelmei, selelötlen flörtjei,
Schnitzler novelldjdböl. Elza kiassszony.
buja, folvtatästalan päsztorördi nem egy
ex a neuraszténids lünyo az anyagilag tönkre¬
ép. fejlödésképes réteg életének megnyilod¬
ment, szellemileg talajtalannd lett a hdborü
nuldsai. A tülhajtott erotikdjü szorakozd¬
utdni polgdri középosztdlynak, megjelenik
sokat nem egöszséges életkedo rältja ki, ha¬
e budapesti szinpadon, kis tragédidjdval
nem a tärsadalom böre alatt egyre jobban
osstdlya nagy tragédidjät szimbolizdlva. Mert
elhatalmasodo daganat. Gyögyithatatlan, rä¬
osztdlya — nemesak ssociologiat tanulmä¬
kos daganat. Ssétzüllé, ossläsnak induló
nyok, de rendöri hirek is tanusitjdk ert
sejtcsoportok. Mär érzi ez as osstdly, hogy
az elmült évtizedelben mindent elvesstett
eljöttek végnapjai. Utolsö erejükkel längol¬
és hontalanjai gyakran végzik a „régi jó
nak sei erzékei, pornogräsidval hatdros ero¬
beltevildg'' iränt valö nosstalgidval betöltött
tikus Reigen-re, körtäncra. Ex a körtänc
Getüket öngyilkossäggal vagy ar elmegyögy.
mür — haldltänc.
intézett dpoltnak a redlis életröl elszakadt
4 Reigen szerelmeskedö, bohém figurdi
egyhangü napjaival.
nem tudjäk, hogy azért ilyen égetöek, tülzon
Eletük vonalät ax 1914 elötti „kedélyes
tempöjuak szerelmeik, mert régét järja mär
idök'' hangulata szabta meg. Béesböl, Buda¬
aszerelmeskedés ideje. Nem tudjdk est, de
pestböl, a monarchia, sôt egész Középeurópa
Erzik. Ott van mär a régnapok sejtése
valamennyi vdrosdböl kiveszett az atmoszféra,
tudatuk alatt.
amelyben sogantak, kialakultak, amelyben
In bukkan sel Schnitzlerben clöször a
etthon vannak. A két „vilägnéreti front'
„tudatalatti'' viläg. Itt tolälkozik as irö
kordban nem taläljdk helyüket, a megväl¬
elöször kortärsdval — Freuddal.
tozott életben morzsolödoa egy ködbe veszett
kor harajdró, de még inkäbb hazakivdnkozó
III.
lelkeinek érzik magukat.
Mäs területeken is kibontakozik a tärsa¬
4 bärbn züg a jasz, de ök besogjäk fülüker
dalom betegsége. Schnitzler-novelldk és szin¬
és bekunyjdk szemüket — s a jazz helyeit a
Donau-Walzert halljäk, a forgó parkett
mürek egész sora tärja sel a „bohémes, vig
helyett a Sacher Chambré-séparée-jét lätjdk.
garnizonéletet“. A Leutnant Gustl, a Kompf
Schnitzler „kedélyes Bécs’’-ét, ahol elegänsan
in Morgengrau Es a többi mögsem sorolható
trappolnak a siakker elé besogott lorak.
a Roda-Roda-féle „K. und K. romantika'
Es körben haldtragazolja öket —
gvöngyei közé. A lelkiismeretienül szereimes¬
mert
csukva van szemük és bedugva fülük
kedö, kürtyäzö, adössägesindló regényalakok
egy dramvondlas aufé.
nem nönck hösökké bennünk, amikor föbe
Ar#nzur Schnitzler egész ceuvrese — szin¬
lörik magukat kürtyaveszteségelt miatt
mürek és novelldk ciklusa — nem mäs, mintt
a „becsületért'. Rossz szäjizt hagy bennünk
a középeurópai polgürt ostilly pusztuldsdnak
hätra er az dipdtosz és dlbdtorsdg. Schnitzler
könnyed, néha esaknem ydlékoshangü, de
tudalosan häntja le a heroikus mezt ezekröl;
nem ritkan a lélektan és szociclogia leg¬
a üpusokröl. Es nem rajong a föhadnagyèrt
mélyère merüló éposza. Amikor ez a finom
akt olyan mödon véedi, segyverrel kardbojtja
oszträk irö indult, még vérzó virdgzäsdt élte
tisztességét, hogy pärbajban egyszerüen le¬
a polgürsag bidermeyer-kora. Azutän kö¬
pussantja a rédtelen kis intellektuelt, aki
petkezett as dtmenet, d ssecesssiós tombolds,
azt sem tudja, hogyan kell lenyomni a revol¬
tülhajlott barokk elemekkel. Anyugedt stilust
per ravaszät. A pürbaj sordn fübe harap.
Pedig neki volt igaza.
selkavarta a Sturm und Drang, amelyröl
nagyon kevesen — s a keveselt közt Schnitzler
Kortünetek — körtünetek. Ardkos daganat
érezték, hogy a nagy összeomläs elöjdtéka.
dttétele a szervezetben ez az angyalbörös di¬
romantika.
Es jött a hdborü, amelyböl lerongyolödva,
megtépdzottan került ki a polgärsdg. Letört,
Nemcsak az dranyisjü, nemesak a katona
hasadt üj tipusait d késöl Schnitzler mürel,
sodrödik téuutakra d hanyatló szocietdsban.
as éposz utolsó fejeretei, mutatjäk be a
Az asszony is. Az emancipäciöért valö harc
Traumnovella é8 a
Fraulein Else, ami most
ervei ezek. A türsadalmi és politikai terü¬
szinmüré apanzsält
ragy népszerüsödött.
leten kivül — vagy felül — sexudlisan is sei
akar szabadulni a nd. Nemesak a „meg
II.
nem értett“ és a ferstöl mäs, rejtelmesebb,
romantikusabb, kevésbé szürke ferfiakhoz
Schnitzler —
0
mult szäzad hormadik
menekülé modern Madame Bovary'kkal taldl.
negyedében született,
mint Freud, bécst volt,
Keeesteessege
1937 január 3. 25
4 freudi tudomäny — matematikai nyeiven
„pröbdja“ a pszichologikus irodalomnak.
Schnitzlernek bebizonyitotta apszichoanalizis,
hogy irôi ösztöne helyesen oldotta meg a leikt
problémdkat.
Föleg korai irdsain erzödil két mäsik bécst
iró hatdsa. Mindkettd kortärs. z egyik:
Hugo von Hofmannstahl, akinek lirdjätöl,
szimbolizmusdtöl, sejttetó stilusdtöl és légies,
dlomszerü hangjätöl esak nehezen tudta
magät függetleniteni a siatal Schnitzler.
A4 mäsik: a kedves, könnyed, o legbécsibb
Peter Altenberg, a jovithatatlan impresszi¬
onista, akit boldoggd tesz kedvese üj ruhäja,
vagy egy szép alkonyat a Ringen. Altenberg
még Anatol isjü kordnak költöje, akinek
irdsalban, éppen ügy mint as Anatol-ban,
csak halkt bänat jelzi pasztellszinüen, alig
eszreuehetörn ar elmüldst.
Hipokrizis lenne tagadni, hogy Artkur
Schnitzler irôt egyéniségénel kialakuldsäbon
szerepe volt — zsidösdgänak. A bécsi orros¬
tró érezte, hogy még az akkori „öliberdlis
rildgban is esak elnézik, de nem felejtik el
a sürga foltot. A zsidöprobléma valtotta lei
belöle egyetlen hosszabb lélegzetü regényét,
a Der Weg ins Freie-t. Valahogy ast érezzük,
hogy belsó hurc, a kérdés elöl valö reményielen
menekülés utdn hatdrozta el magät arra,
hogy szembenéz a fäüjó és nyomasztó problé¬
märal.
Zsidé alakjai nem ällnak ki heroikus
pozolckul zsidösdgukért, muzsilus, lirikus,
elmélyedö, esendes intellektuelek, akiknek
szenzibilis voltu éppen ügy saji örölség,
mint Schnitzleré, vagy — Heineé. Es éppen
ügy, amint a szenzibilitds, saji Brökség
Schnitzler enyhe szkepticizmusa is, amt
ugyancsak Heineével ro#n.
#.
Es eljött 1914.
4 garnizönok dlböseiböl valödi hösök
leitek. Volhinidban, Olaszorszägban és a
többi fronton taldlta öket sziven a golyó,
talän nagyobb, talän kisebb okokböl, mint a
kürtyaadössag.
4z Anatolok mär öreg legények voltak
ekkor, de ök is a frontra kerültek, mint nép¬
selkelök és ha vissza is jött közülök néhdny,
félldbbal, vagy félszemmel, az dgyüdörgés
és gépfegyverropogäs örökre elseiedtette ve¬
lük a „Liebelei“ kordt.
4 häborü utän eltüntek a fiekkerek, el¬
tünt a valcer, megöregedtek a béesi länyok,
elmult a csdszürudros ragyogdsa & arok,
akik valamikor meghatottan olvastuk Peter
Altenberget, 1918 utdn mär nem ismertek
Bécsükben Anatol vdrosdra.
Schnitzler éposza a befejezéshez közelgett.
Az irö, aki mindig sajdt kordnak olakjaival
soglalkozott, a messze multba menekült.
Mäs idökbe, mäs miliöbe. Casanovärôl irt
kis regényt.
Evekre volt szüksége ahhor, hogy bele¬
törödjék abba, amit pedig elöre érzett:
a rdkbeteg meghalt. A# #régi jó békeviläg“
selelötlen könnyüvérü fiatalsdga ottmaradt
Gorlicenél, vagy megöregedett az Isonzó
mellett. A „kedélyes bécst polgdr'', kenyér¬
gondokkal küzködó robokos lett. Az a bizo¬
nyos türsadalom eltünt. Csak rokkantjat
lézengenekt mär a szétkullott monarchia
drosaiban.