box 30/4
25 BrefessenBernhandi
Jusschnitt ausaz Ujsag, Budapest.
17 5 1973
om:
„
elöbb hidba kérte Bernhardit arra, hogy kérjen
SZINHAZ. ZENE.
bocsánatot a történtekért. Bernhardit két hönapra
itélték valläshäboritäs miatt, de klinikájának igaz¬
Professor Bernhardi.
gatäsáról is lemond, mert räkényszeriti ellensége,
az aligazgaté és täbora. Barátai ekkor märtirt esi¬
A berlini Kleines Theater ma este kezdte meg
nälnának belöle, de Bernhardi tiltakozik ez ellen is,
egy heti vendégjätékät a Magyar-Szinhäzban.
a mivel nyilván azt akarja nyilvánitani, hogy öt is
Hiaba próbälnäk kitalälni, mi nemesebb indoka
ama Sehnitzler alkotta, a ki annyi romantikus
lehetett a német szinészek beinvitäläsának, annyi
renaissance-drämät irt. Négy fölvonäson ät csupa
bizonyos, hogy a müvészetnek, vagy a kulturä¬
nagyon okos ember ägäl és vitatkozik, de a leg.
nak az egesz esethez semmi köze. A német sziné¬
okosabb esak a darab végen jut szöhoz és meg¬
szettöl se a magyar közönségnek, se szinészeink¬
állapitja, hogy Bernhardi professzornak kär volt
nek nincsen tanulnivaloja, vagy ha volna is,
ebbe a históriäba belegabalyodni. Ugyanezt valljuk
semmiesetre sem ettöl a tärsasägtól. Egyszerü
mi is, de kiterjesztjük egyuttal Schnitzler Arturra.
üzleti szempontokkal se lehst magyarázni, mert
A közönség elég hüvösen fogadta az elöadäst
hiszen a pesti szinhäzaknak édes-kevés a sirän¬
68 csupán a harmadik fölvonás végen melegedett
kozni valojuk, az egész vendégszereplésnek hät¬
föl, mikor Schnitzler is megjelent. A szinészek
terében nem äll tehät egyéb, mint alkalom, alapo¬
intelligensek és különösen izlésük elismerésre méltó.
san fölemelt helyárakkal megadóztatni a közön¬
Az ensemble csupa epizód-szinész, az avult, natu¬
séget.
ralista stilusäböl nem emelkedett ki egyik is, leg¬
Ma este Professor Bernhardi-t, Schnitz
följebb Abel Alfrédet, Decazli Brunôt és Sternberg
Arthurnak sokat emlegetett szinraüvet jätszottäk.
Hansot érdemes külön megemliten i. an.
A darabot Bécsben betiltottäk antiklerikális ten¬
dencziäja miatt, és igy a jóizlésü Schnitzler olyan
botränyba keveredett, a melyért hälas lehetne,
ha müködését amugy is nem méltänyolnák kellö¬
képpen mindenfelé. Iyenfajta botränyra Schnitz¬
lernek nem volt szüksége, és tegyük mindjärt
hozzá, Schnitzler ertékeléséhez ez a darab nem
ad egyetlen adatot. Akitünd bécsi irôt nem lehet
megvädolni azzal, mintha azért irta volna darab¬
jät, mert jó elöre, mint a leveli béka, megérezte
a hasznos vihart, a mely majd nyomäban jär;
a szenzäczióhajhäszäs tävol álle decens müvész¬
töl, de azt mindenesetre kényszerü hibájának föl¬
röni, hogy semmi emberi fäjdalmat nem éreztet
alakjaiban és pillanatig se tud átlendülni a köz¬
napiassäg vonalán. Az élet elsikkadt ebböl a
Arámäböl; meglehetösen unalmas vitatkozások,
öbbé-kevésbé, de inkäbb kevésbé szellemes erve¬
ésck, némi intrika és tulsägosan sok drôton¬
rängatottsäg: ennyi a darab. A dialógusokon
azért megérezni, hogy ezt a sok, unalomig ismert
tipust Schnitzler rängatta szinpadra, de az igaz
iszet#cnek annyi benne, mint Oczeanban a
perfllsziget. Mind c hibák a tendencziät a város¬
ligeti kikiältó stilusäban hirdetó daraboknak közös
hibái, ämde Schnitzler nemesak abban botlott,
hogy müvészet helyett tärsadalompolitikät hirdet,
hanem botlott abban is, a mint ezt eselekszi.
(Bär ez a mäsodik botläs igazäban dieséretére
välik müvészegyéniségének.) Ugyanis Bernhardi¬
nak, a hösnek, semmi köze a darabhoz, a mely¬
ben jobbröl klerikális, balröl antiklerikälis elemek
tombolnak. A dräma vele történik ugven, de
ugy hat rá csupán, mint az a villäme pás, a
mely esak a ruhät perzseli le, a testben ellenben
semmi kärt nem tesz. Ezzel az emberrel nagy
dolgok történnek, de mind e nagy dolgok nem
erdeklik, nem érintik ôt. Ugy tetszik, mintha
Bernhardi professzor, a hös, szembeszällna az
81
P
0