II, Theaterstücke 25, Professor Bernhardi. Komödie in fünf Akten (Ärztestück, Junggesellenstück), Seite 273

Wunshencen eie e neugte Lhrrer
üzleti szempontokkal se lehen magyarázni, mert
hiszen a pesti szinhäzaknak édes-kevés a sirän¬
kozni valójuk, az egész vendégszereplésnek hät¬
terében #n äll tehät egyéh, inint alkalom, alapo¬
sar fölomele helvärakkal megadóztatni a közön¬
séget.
Ma este Professor Bernberat-t, Schnitzler
Arthurnak sokat emlegetett szinmtvet jatszottäk.
A darabot Bécsben betiltottäk antiklerikälis ten¬
dencziäja miatt, és lgy a jeizlésü Sehnitzler olyan
botränyus, kevrredett, a mclyért häläs lehetne,
ha müködését amugy is nem méltänyolnák kellö¬
képpen mindenfelé. Ilyenfajta botränyra Schnitz¬
lernek nem volt szüksége, é. tegyük mindjärt
hozzà, Schnitzler ertékeléséhez ez a darab nem
ad egyetlen adatot. Akitünd bécsi irôt nem lehet
megvädolni azzal, mintha azért irta volna darab¬
jät, mert jó elöre, mint a leveli béka, megérezte
a hasznos vihart, a mely majd nyomäban jär;
a szenzäczióhajhäszäs tävol áll e decens müvész¬
töl, de azt mindenesetre kényszerü hibájának föl¬
röni, hogy semmi emberi fäjdalmat nem éreztet
alakjaiban és pillanatig se tud átlendülni a köz¬
napiassäg vonalán. Az élet elsikkadt ebböl a
drámäbel; meglehetösen unalmas vitatkozások,
öbbé-kevésbé, de inkäbb kevésbé szellemes erve¬
ések, némi intrika és tulsägosan sok drôton¬
rängatottsäg: ennyi a darab. A dialögusokon
azért megérezni, hogy ezt a sok, unalomig ismert
tipust Schnitzler rüngattar szinpadra, de nz igaz
szetresek annyi benne, mint Oczeanban a
korallsziget. Mind e hibák a tendoncziät a värcs¬
ligeti kikiältó stilusäban hirdetó daraboknak közös
hibai, ämde Schnitzler nemesak abban botlott,
hogy müvészet helyett tärsadalompolitikät hirdet,
hanem botlott abban is, a mint ezt eselekszi.
(Bär ez a mäsodik botläs igazäban dieséretére
välik müvészegyéniségének.) Ugyanis Bernhardi¬
nak, a hösnek, semmi köze a darabhoz, a mely¬
ben jobbröl klerikális, balról antiklerikális elemek
tombolnak. A dräma vele történik ugyan, de
ugy hat rá csupán, mint az a villämesapäs, a
mely csak a ruhät perzseli le, a testben ellenben
semmi kärt nem tesz Ezzel az emberrel nagy
dolgok történnek, de mind e nagy dolgok nem
erdeklik, nem érintik ôt. Ugy tetszik, mintha
Bernhardi professzor, a hös, szembeszällna az
alkotöjával, Schnitzlerrel és azt mondand neki:
Jó, ha éppen ugy akarod, végigesinälom a komé¬
diat, de kijelentem, hogy az ôtödik felvonás
végen éppen olyan kevéssé leszek izgatott, mint
az a n6zö, a ki se szabadkömüves, se klerikális!
Schnitzler éppen a hösröl nem tudja elhiloni,
hogy ennek a cselekménynek ezzel az emberrei
okvetlenül megtörténni kellett.
A darabnak meséje ennyi: Bernhardi tanár
klinikáján haldoklik egy beteg. Jön a pap, hogy
meggyöntassa, de Bernhardi nem bocsäjtja hozzá,
mert a haldoklönak sejtelme sincsen szomoru álla¬
potäról, mär pedig a gyöntatni akaró pap okvet¬
lenül fölvilägositaná. Nyugodt halält akar betegé¬
nek szerezni, tchät kiutasitja a papot. Klerikális
részröl fölfujják az esetet, valläshäboritäsnak minö¬
sitik, a parlamentben interpellälnak és követelik,
hogy a kultuszminiszter mozditsa el Bernhardit.
A kultuszminiszter enged a nyomäsnak, miutän
mi is, de kiterjesztjük egyuttal Schnitzler Arturra,
A közönség elég hüvösen fogadta az elöadäst
68 csupán a harmadik fölvonás vegen melegedett
föl, mikor Schnitzler is megjelent. A Sineszek
intelligensek es különösen izlösük elismerésre méltö.
Az ensemble csupa epizód-szinész, az avult, natu¬
ralista stilusäböl nem emelkedett ki egyik is, leg¬
följebb Abel Alfrédet, Decazli Brunôt es Sternberg
Hansot erdemes külön megemliten i.
an.