Az olyan szerencsétlenség, mint a cour¬
mayeur-i, mär bizonyára ritkäbb dolog; hogy
egy leomló szikla négy embert sodorjon le
magäval a mélybe, nem történik meg mind¬
untalan. Es esak a legkevesebb embernek le¬
het része akkora szenzäcziöban, mint ennek
a Preuss doktornak, a ki perczekig läthatta,
hogyan rántja le a leomló sziklafal tärsait,
a kiktöl esak most vält el, meg ezek vezetö¬
jét egy mäsik sziklára,
hogyan lebeg¬
nek barätai ég és föld között, fejjel lefelé, a
leomlott sziklähoz kötözötten, — hogyan
löbalja öket az alattuk tätongé rettenetes

mélység folott a testök sulyätól ingaként him¬
bälózó es mindegyre yékonyodókôtél, — aztán,
a mikor a kôtél néhány percz multán elszakad,
hogyan zuhannak le mind a négyen a szörnyü
szakadékba velöträzó orditozás és sikoltozás
között. El lehet hinni Preuss doktornak, hogy
ez a lätväny a mocczani nem tudäsig meg¬
dermesztette; hogy azért nem sietett tärsai
segitségére, mert a szörnyü lätväny minden
akaraterejétöl és gondolkodó képességétöl
megfosztotta, mert a rémülettöl egész teste
megbénult, läba a földbe gyökerezett s meg¬
—
allott az esze.
Bizonyosak lehetünk benne, hogy ez a
Preuss doktor többé nem fog hegyet mäszni,
hanem esak mélabusan fog fel-felrévedezni a
magasba, mint Schnitzler Arthur „Das weite
Lande-jäban a hegykiräly, a kirôl esucsokat
neveztek el, de a ki, a miôta egy ilyen lät¬
väny megfeküdte a gyomrät, mär esak
mäsokat küldözget fel a neki immär elve¬
szett paradicsomba. De Preuss doktor helyett
majd talälkoznak mäsok, fiatalok és abban
bizakodók, hogy nem éppen ök lesznek azok,
a kiknek ezért a szép szenvedélyèrt ki kell
törniök a nyakukat és h.r a courmayeuri sze¬
rencsétlenség mäsa nem i következik el egy¬
hamar, a jövó nyär ismét meg fogja hozni a
maga mindennapos négy-öt balesetét és két¬
három halälos szerencsétlenségét.
De hät micsoda szenvedély ez?
kérdezheti ön, tisztelt barätom, a kire nézve
di jólét netoväbbja az, ha a legfüstösebb
kávéhäz legsötétebb zugäban nyolcz-tiz örät
alsözhatik egyfolytäban.
Egyben mindenesetre igaza van önnek,
tisztelt barätom. A hegymäszás sportjának
nem az a vägy a szülöanyja, hogy bärmi
áron minél finomabb, drägäbb, legelsó rangu
levegôt élvezhessen az ember, Sôt az a
vägy, hogy a nagy magaslatokról az eléje
täruló tündérszép panorámät élvezze az em¬
ber, hogy a természet szépségeiböl a
legszebbet läthassuk, hogy ezeknck a gyö¬
nyörüségeknek olyan rejtettebb szépségeiben,
olyan intimitäsaiban, titkossägaiban gvönyör¬
ködhessünk, a melyeknek a megismerése nem
mindenkinck adatott, ez a természetes kivän¬
säg, mely régente a hegymäszök legnagyobb
csäbitója volt, magäban véve soha se tette
volna annvira divatossá a hegymäszäs sport¬
jät, mint a milyennek ezt ma lätjuk.
Mert a jó levegóhöz — a, legfinomabb,
a legelsó rangu levegöhóz — hozzäjuthat az
ember a nyaktörés minden koczkäzata nélkül
is. A mi pedig a természeti szépségekben
valo gyönvörködést illeti, ne higyjük el a
tendös kis gyerek mutogatja, hogy 6 ät
tudja ugrani a földröl egy fél lannyira föl¬
emelt zsinört, a mire a mäsfél esztendös kis
huga még nem képes. Azt is mondhatni, hogy
ez a hiusäg: az egészség érzésében valé gyö¬
nyörködés s annak a vägya, hogy ez az érzés
a tudatossägban minél intenzivebbé väljék.
De annyi bizonyos, hogy minden utazó közül,
a ki csak azèrt utazik, hogy vott lett légyene,
a hegymäszó fáradozik a legtöbbet annak
feljegyezhetéséèrt vagy elmondhatäsäèrt, bogy
6 is ott volt, vagy 6 ott volt, a hol még
senki.
Es ennél a hiusägnäl is nagyobb szerepe
van a hegymäszás sportjäban a veszedelem¬
mel valo kaczérkodäs örömének. Hogy ebben“
a nagyon sok ember elôtt teljesen érthetetlen
érzésben mennyi része van a tudattalanul is
érvényesülni törekvó életenergiänak és mennyi
része az idegek fonák, perverzus müködésé¬
nek, azt semmiféle tudomänynyal nem lehet
kiszámitani. Még tippelni is bajos erre vonat¬
kozölag. Az igaz, hogy az oroszlánvadäszok
és a vakmeró hegymäszék között ott taläljuk
azokat a férfiakat is, a kiknek az idegzetét
mindenki megesodälja, de viszont még eme¬
zek közt is talälkoznak szétroncsolt idegüek
és az automobillal“ való veszedelem-provoka¬
läs öröme rendesen a legrosszabb idegrend¬
szerüek betegsége.
A veszedelem persze megköveteli a maga
aldozatait. Aroppant macska minduntalan el¬
elkap egy-egy egeret.
Egy teöria. mely sokban rokon a futu¬
ristäk életfelfogäsäval, azt vallja, hogy ezek
az äldozatok, mint a szabadsägharcz mezején
elesettek, nem voltak hiäbavaló äldozatok; az
elveszetteket nem kell sajnälni, hanem iri¬
gyelni, mint hösöket, mert ezek az olykor
halallal végzödó nagy eröfeszitések okvetet¬
nül szükségesek ahhoz, hogy az emberiség a
mainäl jóval nagyobb, az ösire emlékeztetö
hatalmas energiähoz jusson: az emberi¬
ség ilyen mödon hasznälja hzt a traininget,
a melyet minden nagy erökifejtés meg¬
kiván. Az eugenikára való tekintetnek is
meg kell becsültetnie velünk a veszede¬
lemmel járó sportot. Erösebb, hatalmasabb,
ügyesebb, életrevalöbb nemzedék csak olyan
szülöktöl remélhetó, a kik hajlandök és ké¬
pesek is voltak olyan erökifejtésekre, a
melyekben minden igaz ok és szükség nélkül
az ügyességüktöl és az erejüktöl tették füg¬
gövé az életöket.
A kételkedés azonban joggal mondhatja,
hogy: de bizony hiäba elpazarolt élet volt
az, a melyet ilyen mödon veszitettek el!.
ésckär a sarkutazök vagy a pestisbaczillussal
kisérletezök hösiességét odakölesönözni a
hegymäszóknak. Ugy van ezzel is, mint a
szellemi Stornával. A mint nem igen van
példa rá, hogy a legnagyobb sakkjätéko¬
sok azt az elmeélt, a melyet sok szel¬
lemi eröfeszitésükkel, a sakkjätékban való
temérdek fejtörésben szereztek, valami a közre
nézve becses es nagyszabäsu alkotäsra hasz¬
nältäk volna fel (mert valamennyien meg¬
maradtak sakkmatadoroknak vagy egyszerii
sakkmestereknek), a legnagyobb hegymäszök
is mindig esak hegymäszök maradnak, a kik
akár szerencsétlenül járnak, akár ägyban,
pärnák közt halnak meg, fel is élik a meg¬
szerzett nagyobb energiät, a nélkül, hogy ezt
alkotásokra hasznälnák fel s a köz javära
forditanák. Ellenben a dolgok örök körforgasa,
az élethullämzás árja és apälya e nélkül is
mindig fel-felsodor a mélyböl uj meg uj nagy
energiäkat.