ee
dämäk és urak régies langausz-valcert, minétel
es kontratäncot järnak fényes, nagy csarnok¬
ban. Megint lätunk egy csomó epizödot, mely
szinpadi kitaläläs dolgäban nem valami lelemé¬
nyes és csak arra szolgal, hogy a kép elsö felét
akcióval töltse be. Maga Arlekkinó démonikus
fekete-fehér jelmezben, vésztjösló tekintettel a
szin közepén áll és nem täncol. Värja Pierettet.
Türelmetlenül, idegesen, haragosal Mintha esak
sejtené, mi történik ezalalt a Pierette kis man¬
zardszobajaban Berohaz a leány. Säpadt,
nyugtalan. Täncolni akar. Arlekkino karjäba
veli magät, eszeveszeiten keringeni kezd, de
egyszerre megborzad: olt äll elötte kisértelies
lilaszin fényben Pierrot. A pohárszékhez szalad
és bort kér: — Pierrot tölt. Végigräzza a hideg
es fätyoläba akar burkolózni. Nincs meg. Olt
maradt a. halotinäl. De hisz itt äll ujra a
lilaszin kisèrtet és nyujtja udvariasan a fá¬
tyolt A leáäny el akarja kapni, de a lälomänv
egyre häträl, nesztelen léptekkel. Uveges szem¬
mel, megbabonázva köveli Pierette és ezt ismé
köveli Arlekkino. Osszecsapödik a kärpit.
végsö képhen megint Pierrot szobájäban va
syunk. Ugyanazon a helyen fekszik még a halolt
mikor belép Arlekkino és a menyasszony. Bor
zalmasan groteszk helyzet. Még rémesebbé välik
mikor Arlekkino cinikus féltékenységében föl.
nyaläbolja a hullät és a pamlagra ülteti. Ezze
kimegy a Szobäböl s Piereitre räzärja az ajlôt
Szinte természeles, hogy a leány megtébolyodik
es täncolni kezd a halott körül
Az egész jäték elejétöl. ilyen danse ma¬
cabre. A mikor érteni kezdjük, män borzadunk
#töle. A heltak viziója különben nem uj moli¬
vum a pantomimikäban. Eszembe jut, a hires
francia mimjkus, Séverin a Chand dhabits¬
ban, mikor rémüllen menekszik a meggyilkolt
házaló árnyéka elöl. Bizonyára igen sok ember¬
nek eszébe jutott ma, miert rontjäk meg a né¬
majäték egyszerü, kedves gräciäjät ilyen rém¬
drämäkkal. Mikor a humor annyi pompäs 1é¬
mäval kinalkozik s a szentimentälis romantika
is oly bajos ezekben a szôtalan, lägy gesztu¬
sckban.
Dohnányit, kinek szeme elött öntudalla¬
mul is az operaväzlat lebegelt, vonzotta a szöve,;
lätszölagos drämaisäga. Mikor hozzäfogott a
munkähoz, bizonyára maga sem sejtette, hogy
a lörlénet derüsen naiv, és groteszkül borzalmas
fele ketfé fogja szakilani a muzsika stilusät is.
Szinte lehetellen ezcket összeegyeztetni. Doh¬
nányi, a ki mint mondottuk, frissen és sok löp¬
rengés nelkül dolgozott, nem is igen pröbälta.
Es irt gyönyörü, formäs, rendkivül finom cs
müvészies balletszämokal, ügyes és hatäsos
drämai muzsikät (Wagner és Liszt frazeologiä¬
jával) és a mü mäsodik felében, a viziôtöl kezdve
hipermodern, kissé beleges és kereselt zenét,
mely sajnos, invenció dolgaban nem äll az
elöhbiek szinvonalán. A munka kimagaslö része
az elsö közzene nagy aränyokban fölépitett ke¬
ringöje és a minét, melyben a periodus mäsodik
felének magyarsäga egy akaratlan lelki remi¬
niszcencia a sok alt-wien, Strausz- és Lanner¬
valcer közt. A mü hangszerelése diszkréten
elökelö.
A darab megjätszäsänak ugyszölván min¬
den nchèzsege Pierette szerepében egyesül.
Szoyer Ilona asszony jätszotta kiväló szinészi
tudäsänak, kedvességének, ötletességének 68
zenei érzékének minden eszközével. Kornai Ri¬
kärd kitünö. Pierrot voll, Gucrra Miklös ballei¬
mester fényes mimikai készségével tette jellem¬
zövé Arlekkinôt. Ugyancsak ö rendezte a dara¬
bol, elevenen és ügyesen. A ragyogó diszleteket
es jelmezeket Kéméndy Jenö fervezte. Az or¬
keszter szépségei Szikla karmester gondos, oda¬
adó vezetésével pompäsan érvényesüllek. — A7
elöadäst nagv erdeklödéssel hallgalta a mai est
fenyes premier-közönsége, mely a darab vegen