23. Der Schleiender Pierrette
akik Voltaire (Semirämiss-äbol, Shakes¬
peare (Macbetho-jéböl, (Romeóy-jäböl és
Byron -Mazeppás-jáböl, (Sardanapal-jäböl
balletnémajätékot alkottak.
A mult szäzad mäsodik felében aztán Saint¬
Leon, a pärisi nagy Opera balletmestere,
gyökeresen reformälta a balletet, és zenei
segitötärsa a rekonstrukczió munkájäban: De¬
libes Leó, a teljesen modernizält ballet ui
köntösében mutathatta be bäjos Coppeliä¬
jät, alz antik-görög levegöjü Sylviá-jät, és
elözöleg Minkous-sal való közös munkäjät,
a fantasztikus Nailá-t. Akadtak aztän a zse¬
niälis mesternek követói, több-kevesebb sze¬
rencsével, tuczatszämra is, de megközeliteni
az 6 zsenijét alig tudta valaki.
A täncz nélkül való pantomimiäk kultuszät
azonban elhomälyositotta hosszu idöre Deli¬
bes tänczpoémäinak diadalmas elörenyomu¬
läsa, mig nem akadt egy bätor ember a fran¬
cziäk soräban, akit a Sylvia szerzöjének
szenzäcziös sikerei nem riasztottak el attöl,
hogy pira felelevenitse a régi zenés néma¬
jäték halvänyuló emlékét. André Wormser¬
nek hivtäk az elzäszi szärmazäsu muzsikust,
aki valösäggal meglepte a vilägot (Tékozló
fius-jával, amely, a régi Népszinhäz arany¬
korszakában, szäznäl több zsufolt häzat csi¬
nält, Hegyi Arankdval a Pierrot szerepé¬
ben. Wormser modern iskolät alapitott ez¬
zel a pompäs munkájával, és ime, egy esa¬
pässal gombamödra szaporodott azok szäma,
akik ezt a megujhodott välfait müvészi am¬
biczidjuk körébe vontäk. Séverin tärsulatot
alakitott a modern drámai pantomimiák ter¬
jesztésére, és beutazta a vilägot a hagyomä¬
nyos Pirrot- és Pierette-meséböl kiala¬
kult izgató drámákkal. Megfordult ez atärsu¬
Telephon 12.801.
lat nälunk is. ahol a házaló zsidó verfagyaszto
drämájával több estén át valösäggal izgalomban
tartotta a Vigszinhäz közönzégét. Pierrot
De —
MEN
és Pierette tollra kivánkozó alakjai min¬
dig häläs témäja volt a zeneszerzöknek.
Inen für Zeitungs-Aussohnitte
Wormser után is még akadtak vällalkozök,
ordiaplatz 4.
akik a népszerü témät szinpadra hoztäk.
ngen
Riccordi, a milänói kiadó, nem elégedett
meg azzal a sikerrel, amit négykézre irt Pier¬
christiania, Genf, Kopen¬
rot-darabjával vilägszerte aratott, hanem még
d, Minneapolis, New-Vork.
lockholm, St. Petersburg.
szöveget is iratott hozzä, hogy ezt a dallamos
e Gewähr).
munkäjät szinpadon is érvényre juttassa.
ane-
Szép és hatäsos némajätékot irt ebben a milieu¬
are. Ssan.
ben Costa is: dLe roman de Pierrot, czimmel.
Legujabban Dohnänyi Ernó és Schnitz¬
ler Arthur, az ismert bécsi iró, szövetkeztek
arra, hogy Pierrot, Pierette és Ar¬
lechino képzelt alakjait zenés némajäték
alakjäban szinpadra hozzäk. Ismerjük ennek
Z, MUVESZET.
az erdekes müvészi tärsuläsnak az elözmé¬
nyeit, és tudjuk, hogy Schnitzler Arthur
rette fátyola.
eredetileg ötfelvonäsos drámät irt GBeatrice
nózonés némajátéka.
fätyolas czim alatt, és csak azután, amikor
a béesi Burgsziphäz igazgatója nem fogadta el
2 Operäban ma este.
elöadäsra a népszerü iró darabjät, Berlinben
Budapest, mäjus 7.
pedig kegyetlenül megbuktattäk azt, hatärozta
el magät Schnitzler arra, hogy némajátékot
otäsoknak ezt a välfajät, a
czinäljon belöle Dohnányi Ernó szämära, aki¬
yi Ernó és Schnitzler
nek amugy is régi vägya volt eminens zene¬
ukdja képvisel, Mä Cste az
szerzö kvalitäsait valami szinpadi alkotäsban
, mär a régi römaiak is is¬
is fruktifikältatni, mintän a kamarazene 68
1
box 27/5
Vccurhopf Aagae E.
menyasszonyi fätyolät. Visszatér a szülöi häz¬
hoz, ahol a näsznép éppen vigan mulatozik,
de Arlechino, a völegény, csakhamar észre¬
veszi Pierette viselkedéséböl, hogy itt va¬
lami történt. A menyasszony sem tudja lep¬
lezni zavarodottsägät és lätszölagos tänczoló
kedvvel igyekszik Arlechino gyanujät el¬
enyésztetni. A terem elsötétül és megjelenik
clôtte a halott Pierrot kisérteties alakja.
A lätomäny mindenütt üldözi Pierette-t és
a szerencsétlen menyasszony nem tud elöle me¬
nekülni. Majd ismét gyorsan otthagyja a tän¬
czoló násznépet és Pierrot lakásäba ter
vissza. Arlechino mindenütt nyomäban.
Pierrot még mindig ott fekszik a pamlag mel¬
lett, holtan. Arlechino felfedezi a méreg¬
fiolät és vilägos elôtte a helyzet. Csakhamar
készen is van a szörnyü boszuälläs tervével.
Felnyaläbolja a holttestet és ülö helyzetbe
hozza, Pierette-t pedig kényszeriti, hogy
koczintson a halottal. Aztán gyorsan tävozik,
az ajté bezárul és Pierette egyedül marad a
halottal. Irtózatos félelméhen megörül. Tänczba
kap, amely fokozatosan gyorsul és mind va¬
dabb lesz, mig végre Pierette aléltan a földre
roskad. Az ajtôt betörik és Pierrot barátai#
rémülve häträlnak a borzasztó lätväny elöl.
Läthatjuk az elmondott cselekményböl,
hogy az szinte räkivánkozik az olvan zene¬
szerzö tollára, akinek megvan a tehetsége 6##
tudäsa arra, hogy az egymäsra torlódó drámai
mozzanatokra megtalalja a megfelelö zenei
illuszträcziôt, a kifejezés eszközeit, a csat¬
tanó zenei jellemzésre: a szäzfejü zenekarböl
kihozható szinhatásokat, a harmöniai kolorit
gazdagsägával. Dohnányi Ernó mär szim¬
föniäjäban megmutatta, hogy van az 6 mu¬
zsikájäban drámai erö, amely a'szerzôt egye¬
nesen a szinpadra utalja és csak azt värtuk,
hogy valami häläs librettó jusson neki, ami
alkotäsra ösztönözhetné. Schnitzler némajäté-
känak a megzenésitési jogät mär évekkel ez¬
elôtt szerezte meg a zseniälis szerzö. Ameny¬
nyire idegeinkre hat a rémes cselekmény, olyan
izgató és részleteiben fölôtte érdekes muzsi¬
kät irt hozzä Dohnányi, aki jó mintäkra
tämaszkodik utänérzésében, de azèrt emellett
elég önälló. Szimföniájában, kamarai alkotá¬
saiban még Brahms és Bruckner roman¬
tikájára tämaszkodott a fiatal mester. Pie¬
rette-jében mär hajlandösägot látunk
Strauss és Debussy szertelenkedéseire,
de helyenként feltünd rokonszenvet Wagner
iränt is. De ne értsenek félre: Dohnányi
nem szolgai mödon köpizälia ezeket, hanem a
kölcsön vett dolgokat a maga okos raffine¬
ment-jával, a maga eredeti koloritjával és ta¬
läló kifejezési mödjával dolgozza fel. Nagy¬
szerüen sikerült a szerzönek a II-ik felvonás
drämai szituäczióit megfesteni. Mesteri mö¬
don illuszträlja itt a félelmetesen groteszk
helyzeteket és a plasztik#sen kidombo“o“ó ve¬
zérmoi umok kontranunk ikus szembeäl'itása,
a hatäs hihetetlen felfokozésa, olyan mester
tollára vall, aki nemesak külsó eszközökkel,
hanem a gondolkozó fó észsverürérével igyek¬
szik tehetrégének érvényt szererni. Illuszträló
ereje a II-ik é8 III-ik kép befeiezésében éri