box 27/5
23. Der Schleiender Pierrette
Telephon 12.801.
en
„OBSERVER“
I. österr. behördl. konz. Unternehmen für Zeltungs-Ausschaltte
Wien, I., Concordiaplatz 4.
Verfrefungen
in Berlin, Budapest, Chicago, Christiania, Genf, Kopen¬
hagen, London, Madrid, Mailand, Minneapolis, New-Vork,
Paris, Rom, San Francisco, Stockholm, St. Petersburg.
(Quellenangabe ohne Gewähr).
Ausschnitt aus:
Pesti Napló, Budapest
vom:
MAl
1910
SZIIAAZ, MUVESZET.
Pierette fätyola.
—Bemutató elöadás az Operaházban.—
A modern muzsikus partiturdjäban mär csak
hangszer az emberi hang, fontos hangszer és anná
nagyobb fogyatékossäga, hogy kevésbbé megbizhaté
a többi instrumentumnäl. A pantomimia azért is les:
a modern drämai zenének kétségtelenül nagyjövöjt
elöadäsi kerete, mert azok az igények, melyeket a:
emberi reprodukäläs tekintetében a drämairó tä.
maszt, tagleitéseken, mozdulatokon sokkalta megha
tärozottabb kielégitést nyernek, mint amit és ameny.
nyit zenével eldeklamält szavak kifejeznek. A pan¬
tomimia nem a tüllszoknyás balletet akaria pôtolni, a
tävoli perspektiväban az lätszik, hogy a dalmü mai
formäja ellen való kisérlet, amiképpen a drämai szin¬
padon is pröbälkoznak a szavakkal elmondott dara¬
bok helyett a mimikus jätékkal, gyüszünyi meséket
öles rendezöi utasitäsokkal a szinész fantáziäjával
párosult testiségére bizni.
Dohnányi Ernö, a szimfönikus se tette meg
az egész lépést a szinpad felé, ragyogó tehetségét
nem kinozta fel a Jelenben szokásos formäk kere¬
teire, hanem visszanyult a régi bäbjätékhoz és a
pantomimiät avatta fel elsö szinpadi munkäjává, a
zenés némajätékot, mely csakhogynem Szimfonikus
programmzene, ahol nincs a partitura alatt a szöveg,
hanem kitünd szinészek elmimelik elöttünk a pro¬
grammot. Es nem éreztük a nem is mindig megbiz¬
ható hangszer, az emberi hang, az énekkel dekla¬
mält eleven hangszer hiänyät, söt folyamatosabb
volt elöttünk a tagleitésekben, mozdulatokban szem¬
nek elmondott szöveg, kidomborodottabb az esemé¬
nyesség, melyet nem zavart a sz6, vagy — mert
Enckröl beszélünk — a zengö 8z6.
lgazi frodalmi szöveget irt Schnitzler Ar¬
tur Dohnänpi Ernönek. A Pieretie- Mioln u Szerzö
.Beatrice fätyola“ cimü ötfelvonäsos, drämai szinpa¬
don megbukott müvéböl készült és a román népek
irodalmi fantäzidjät annyira foglalkoztató Pierrot
történctét dolgozza fel, azt a bizonyos történetet,
melyröl az össablon mindenkor elmondja, hogy régi
Es mégis mindig ui marad. A szövegirö alt-wien
milliöbe teszi ät a eselekményt, melyet härom részre
oszt, de amely megszakitäs nélkül pereg le, a szin¬
vältozäsokat zene kapesolja össze.
Felmegy a függöny, elöttünk äll Pierrot hagyo¬
mänyos maszkjäban, kissé biedermayeresre stilizält
jelmezben. Boldogtalanul nézi festödllvänyáän Pierette
arcképét, gyötrödik emnlékein. maid fäidalmäban öez¬
23. Der Schleiender Pierrette
Telephon 12.801.
en
„OBSERVER“
I. österr. behördl. konz. Unternehmen für Zeltungs-Ausschaltte
Wien, I., Concordiaplatz 4.
Verfrefungen
in Berlin, Budapest, Chicago, Christiania, Genf, Kopen¬
hagen, London, Madrid, Mailand, Minneapolis, New-Vork,
Paris, Rom, San Francisco, Stockholm, St. Petersburg.
(Quellenangabe ohne Gewähr).
Ausschnitt aus:
Pesti Napló, Budapest
vom:
MAl
1910
SZIIAAZ, MUVESZET.
Pierette fätyola.
—Bemutató elöadás az Operaházban.—
A modern muzsikus partiturdjäban mär csak
hangszer az emberi hang, fontos hangszer és anná
nagyobb fogyatékossäga, hogy kevésbbé megbizhaté
a többi instrumentumnäl. A pantomimia azért is les:
a modern drämai zenének kétségtelenül nagyjövöjt
elöadäsi kerete, mert azok az igények, melyeket a:
emberi reprodukäläs tekintetében a drämairó tä.
maszt, tagleitéseken, mozdulatokon sokkalta megha
tärozottabb kielégitést nyernek, mint amit és ameny.
nyit zenével eldeklamält szavak kifejeznek. A pan¬
tomimia nem a tüllszoknyás balletet akaria pôtolni, a
tävoli perspektiväban az lätszik, hogy a dalmü mai
formäja ellen való kisérlet, amiképpen a drämai szin¬
padon is pröbälkoznak a szavakkal elmondott dara¬
bok helyett a mimikus jätékkal, gyüszünyi meséket
öles rendezöi utasitäsokkal a szinész fantáziäjával
párosult testiségére bizni.
Dohnányi Ernö, a szimfönikus se tette meg
az egész lépést a szinpad felé, ragyogó tehetségét
nem kinozta fel a Jelenben szokásos formäk kere¬
teire, hanem visszanyult a régi bäbjätékhoz és a
pantomimiät avatta fel elsö szinpadi munkäjává, a
zenés némajätékot, mely csakhogynem Szimfonikus
programmzene, ahol nincs a partitura alatt a szöveg,
hanem kitünd szinészek elmimelik elöttünk a pro¬
grammot. Es nem éreztük a nem is mindig megbiz¬
ható hangszer, az emberi hang, az énekkel dekla¬
mält eleven hangszer hiänyät, söt folyamatosabb
volt elöttünk a tagleitésekben, mozdulatokban szem¬
nek elmondott szöveg, kidomborodottabb az esemé¬
nyesség, melyet nem zavart a sz6, vagy — mert
Enckröl beszélünk — a zengö 8z6.
lgazi frodalmi szöveget irt Schnitzler Ar¬
tur Dohnänpi Ernönek. A Pieretie- Mioln u Szerzö
.Beatrice fätyola“ cimü ötfelvonäsos, drämai szinpa¬
don megbukott müvéböl készült és a román népek
irodalmi fantäzidjät annyira foglalkoztató Pierrot
történctét dolgozza fel, azt a bizonyos történetet,
melyröl az össablon mindenkor elmondja, hogy régi
Es mégis mindig ui marad. A szövegirö alt-wien
milliöbe teszi ät a eselekményt, melyet härom részre
oszt, de amely megszakitäs nélkül pereg le, a szin¬
vältozäsokat zene kapesolja össze.
Felmegy a függöny, elöttünk äll Pierrot hagyo¬
mänyos maszkjäban, kissé biedermayeresre stilizält
jelmezben. Boldogtalanul nézi festödllvänyáän Pierette
arcképét, gyötrödik emnlékein. maid fäidalmäban öez¬