Felmegy a függöny, elöttünk äll Pierrot hagyo¬
mänyos maszkjäban, kissé biedermayeresre stilizält
jelmezben. Boldogtalanul nézi festöällvänyán Pierette
arcképét, gyötrödik emlékein, majd fäjdalmäban ösz¬
szeroskad. Jönnck barätai, barätnöi. Keresik, mulatni
hivjäk, körültäncoljäk. A nyügös szerelmes nem
megy velük, egyedül hagyjäk, még az inasa is, aki
a szeretöjéhez megy, mert neki még megvan, ami
az uränak elveszett. Méläz az ablaknäl, egyszerre
lätja: jön Pierette. Felesége lett ugyan Arlechinonak,
de utälja es mienyasszonyi ruhäjäban elrohan kedve¬
séhez, Pierrothoz. A halälvägygyal jött ide és rä¬
veszi Pierrot-ot, haljanak meg együtt. Rääll a fehér¬
képü fiu, de mikor a méregtöl eltorzult arcät lätia a
läny, feléled benne az életöröm, otthagyja holt sze¬
relmét, hazarohan a férichez, de fätylät elfeledi ma¬
gära kapni, ott marad a padlön. Otthon pedig äll a
menyegzöi lakoma, a vendégek leitik a menuettet-ct,
Arlechino elsötétülö arccal keresi a feleségét. Pier¬
rette nincs sehol. Afeldühödött ferj összctöri a zené¬
szek hangszereit, a Vendégeknek altôt mutat, mikor
betämolyog Rierrette és täncha kap, hogy leplezze
rémületét. Lelki gyötrelmeiben viziok lepik meg, lätia
a halott Picrrot-ot és mikor rémülcte tetöfokon, Ar¬
lechino megkerdezi: hol van fätyola? Pierrot ott
lebeg a fätyollal Pierette elött, az rohan az ärng
utän és Arlechinot elviszi holt kedvese lakäsäba. Ott
a fätyol a földön. Aféri hirtelen éleselméjü lesz. Tisz¬
tän lät mindent. Felülteti, a halottat az asztalhoz, rä¬
kényszeriti Pierrette-t, hogy üsse össze vele a po¬
harät. Maid ördögi mosolylyal räzärja az aitôt, hogy
ki se zavaria a mulatsägot, a boidogtalan leäny egye¬
dül marad aPhalottal, megörül a félelemtöl, eszelösen
körültäncolia a. szobät, azutün holtan rogy össze,
ugy taläljäk Pierrot barätai és barätnöi, mikor fel¬
törik ag ajtôt.
15%
Gyönyörü zenei alkalmak vannak ehben a gyor¬
san lepergö drämäban és Dohnányi, a szinfonikus,
igazán zseniälist alkotott, mint szinpadi muzsikus is,
pompäsan felhasznälva czeket az alkalmakat, de
soha meg nem feledkezve a nagy mesterekröl, akik¬
nek emlöjén felnött. Nincs ebben a muzsikäban semmi
titänkodäs, semmi mü-fiatalsäg, mü-modernség. Schu¬
mannak es Brahmsnak a folytatäsa, a mai eszkö¬
zök ismeretével, izléses felhasznäläsäval, mindig szi¬
goru igyekvéssel, hogy szintiszta zene maradion,
amit elébünk ad. Es az is marad. Hangszerelesi 6s
hangszinezési virtusokra nem törekszik, önként er¬
tetödö es hallhatöan magätól jön näla; amit itt nyujt.
Az egész muzsika a kigondoläsüban és a inegesinä¬
lüsäban végtelenül elegäns, könnyed, Crezzük, hogy
ihletett perchen született, hogy nincs abban verei¬
tékes kinyomorgatott és eröltetett egy kotafeinyi se.
Nem pälyázik mesterkélt fihomkodäsokon, näla az
magätöl tämad. Lögikusan megoldott à thematikus
része, ragyogó ott, ahol zärt formäkat esinäl, mint
a sellegzetes Strauss Jänos stilusu bécsi keringo es
a menüett, crôteljes a drämai mozzanatok megillusz¬
träläsäban es az egészben valami nagy lendület, szé¬
lesen kibontakozott melegség van: a megérzett és ät¬
Elt muzsika különbsége. Neha uggan räemlékszik mä¬
sok kitaläläsaira, de a maga invenciójähól ilyen lie¬
lyeken alighanem jobbra eszmélhetett volna. Nem
szenzücióhajhäszé rekläm-muzsika ez, hatäsüban
azèrt is lchetett közvetlenebb. Magäval ragadott ben¬
nünket, lekesedni tudtunk a költöert, aki zongoränäl,
zenckaron mür anyi gyönyörüseget nyuitott nekünk.
Az Operahäz pedig a kitünd elöadässal veze¬
kelt azèrt, hogy Dohnänyi müvét nem itthon mutat¬
täk be, hanem Drezdäban. A siker oroszlänresze
Szoyer Honkäé, aki intelligenciäjával megeleveni¬
tette a döbenetes drämät, teljesen clöttünk ällt a
maga kegyellen realizmusüban Pierette, abban a ri¬
deg disztelenségében, ahogyan Schnitzler czt a
A közönseg melegen logadta az uidonsagot,
Szoyert, Guerrät és Kornait sokszor ki¬
tapsoltäk. Hivtäk a Szerzöket is, de a bemutatön
egyikük sem jelent meg.
A hetven percig megszakitäs nelkül tartó néma¬
jäték utän „A navarrai leány“ került szinre Kram¬)
mer Terézzel a cimszerepben.
S