box 27/5
23. Der Schleiender Pierrette
épzömüvészetis gvönyörüségekkel is ukar¬
lak Szolgälni.
allitható, akkor készen äll a modern pan¬
tomimia.
Természetes, hogy ilyen hattsok alatt
Ilyenforma a Dohndngt es Schuiteler
ievelodo közönség elött nein igen van kelete
nemajatekának beisö fejlödestörtenete.
pantomimiänak, annál kevesbé, mert a mü¬
Pierrette fätyolának meséje u XIX. sza¬
ajjal együtt a komoly mimeló milvészet is
zad elejen, a obécsi vilagbane (mint a szöveg¬
ziveszett. A némajäték kötött kifejezési esz¬
könyv mondja) jätszik. Pierrot szobäja az eiso
közeinél fogva, szigornan esak egyértelmil
kép. Pierrot busan ül otthion, kétségbe van
lehet, tehät szövege esak egyszern, ez pedig
esve: most van kedvesének. Pierrettenek a
mär ma nehezen kelt erdeklödést. Mondhat¬
menyegzöje. Nézi Pierrette kepét, eloveszi az
juk, hogy mint müfaj ezèrt nem igen boldo¬
eiszaradt virdgokat, szalagokat es esokolja
gul, de lehetnek müvek, a melyek specziali¬
szerelme emlékeit. Végül a fäjdalomtol kime¬
sun, pantomimikus természettel birvän, erdek¬
rülten rogy a kerevetre s ott önkivületben
lödést kelthetnek. A gesztusok, a mimika n
pantomimin kilejesseszkózei hova tovabb
fekszik. Legelöször Pierrot szor oru, lemondas
annvira modorosakka lettek, hogy elvesztve
teljes motivumät halljuk, rögtön utina Pier¬
közvetlenségüket, nem teszik megérthetóvé a
rette szolama jön. Ez a motivum olyan képet
eselekményt. Ebben a pillanatban kezd his¬
nyujt Pierretteröl, a milyen esak egy bieder¬
nyozni a nézönek az ének vagy beszéd. Es
meier gavaller lelkeben foganhat meg ked¬
ebben a pillanathan lép elôterbe a zeneszerz0
veséröl. E két motivum töredékes szomoru.
mint a szövegbeli tartalomnak mär nem ki¬
nyomott hangulatot adó feldolgozasa teszi
séröje, magyaräzója, hanem egyenesen kifeje¬
ki a jelenetet. Egyszerre vidam, könnyed
zöje, azon hatärok között, a melyek között a
hangok hallatszanak. Pierrot két barätja jön
zeue ilyenre képes.
két leänynyal és egy zongoramesterrel. Nom
Dohndnyi tehat a programmzenébol in¬
sokat törödnek az alvó Pierrotval és a spinét
dnit ki, abbel a programmzenéböl. a mely a
hangiai mellett einsrittet járnak. Pierrot fel¬
szimfönia régi, szigoru és nemes formäit szét¬
sbred, hiäba vigasztalják, hivjäk, esak terhére
robbantva, mint szimföniai költemény akcziôt,
von a jókedvü tärsasäg, vegre kedvetlen
viselkedésével elkergeti öket, E jelenetnek
eselekményt akar kifejezni. Erzések helyett
inkäbb eseményeket, hangulatokat nyujt, 8 a
fenypontja a remek keringo, a mely köny¬
közönségnek oly eszközökkel, mint'a motivum,
nyed, elökelö és gondtalan; dallama édes,
dolgozäsi mödja pedlig käpräzatos. Pierrot
magyarázni es elbeszelni pröbal. Ily szimfó¬
ébredésével az elso felvonasbeli szomorn
nisi költemény elöadasa alatt a hallgatök
hangulat keveredik e vidäm zenével 68
lelki szemei elôtt lezajlik valami történet
vagy képsorozat, nagyjäban hasonló ahhoz,
végre teljesen elhatalmasodik, mikor a
tärsasäg tävozik. Pierrot egyedül van, mi¬
mely a szerzöt inspiralta. Ha pedig a mü
kor Pierrette, ki az ünnepi näszlakomäról
eselekménye szinpadra vihetö, drämanak be- mennyasszonyi diszben megszökik, värat¬
23. Der Schleiender Pierrette
épzömüvészetis gvönyörüségekkel is ukar¬
lak Szolgälni.
allitható, akkor készen äll a modern pan¬
tomimia.
Természetes, hogy ilyen hattsok alatt
Ilyenforma a Dohndngt es Schuiteler
ievelodo közönség elött nein igen van kelete
nemajatekának beisö fejlödestörtenete.
pantomimiänak, annál kevesbé, mert a mü¬
Pierrette fätyolának meséje u XIX. sza¬
ajjal együtt a komoly mimeló milvészet is
zad elejen, a obécsi vilagbane (mint a szöveg¬
ziveszett. A némajäték kötött kifejezési esz¬
könyv mondja) jätszik. Pierrot szobäja az eiso
közeinél fogva, szigornan esak egyértelmil
kép. Pierrot busan ül otthion, kétségbe van
lehet, tehät szövege esak egyszern, ez pedig
esve: most van kedvesének. Pierrettenek a
mär ma nehezen kelt erdeklödést. Mondhat¬
menyegzöje. Nézi Pierrette kepét, eloveszi az
juk, hogy mint müfaj ezèrt nem igen boldo¬
eiszaradt virdgokat, szalagokat es esokolja
gul, de lehetnek müvek, a melyek specziali¬
szerelme emlékeit. Végül a fäjdalomtol kime¬
sun, pantomimikus természettel birvän, erdek¬
rülten rogy a kerevetre s ott önkivületben
lödést kelthetnek. A gesztusok, a mimika n
pantomimin kilejesseszkózei hova tovabb
fekszik. Legelöször Pierrot szor oru, lemondas
annvira modorosakka lettek, hogy elvesztve
teljes motivumät halljuk, rögtön utina Pier¬
közvetlenségüket, nem teszik megérthetóvé a
rette szolama jön. Ez a motivum olyan képet
eselekményt. Ebben a pillanatban kezd his¬
nyujt Pierretteröl, a milyen esak egy bieder¬
nyozni a nézönek az ének vagy beszéd. Es
meier gavaller lelkeben foganhat meg ked¬
ebben a pillanathan lép elôterbe a zeneszerz0
veséröl. E két motivum töredékes szomoru.
mint a szövegbeli tartalomnak mär nem ki¬
nyomott hangulatot adó feldolgozasa teszi
séröje, magyaräzója, hanem egyenesen kifeje¬
ki a jelenetet. Egyszerre vidam, könnyed
zöje, azon hatärok között, a melyek között a
hangok hallatszanak. Pierrot két barätja jön
zeue ilyenre képes.
két leänynyal és egy zongoramesterrel. Nom
Dohndnyi tehat a programmzenébol in¬
sokat törödnek az alvó Pierrotval és a spinét
dnit ki, abbel a programmzenéböl. a mely a
hangiai mellett einsrittet járnak. Pierrot fel¬
szimfönia régi, szigoru és nemes formäit szét¬
sbred, hiäba vigasztalják, hivjäk, esak terhére
robbantva, mint szimföniai költemény akcziôt,
von a jókedvü tärsasäg, vegre kedvetlen
viselkedésével elkergeti öket, E jelenetnek
eselekményt akar kifejezni. Erzések helyett
inkäbb eseményeket, hangulatokat nyujt, 8 a
fenypontja a remek keringo, a mely köny¬
közönségnek oly eszközökkel, mint'a motivum,
nyed, elökelö és gondtalan; dallama édes,
dolgozäsi mödja pedlig käpräzatos. Pierrot
magyarázni es elbeszelni pröbal. Ily szimfó¬
ébredésével az elso felvonasbeli szomorn
nisi költemény elöadasa alatt a hallgatök
hangulat keveredik e vidäm zenével 68
lelki szemei elôtt lezajlik valami történet
vagy képsorozat, nagyjäban hasonló ahhoz,
végre teljesen elhatalmasodik, mikor a
tärsasäg tävozik. Pierrot egyedül van, mi¬
mely a szerzöt inspiralta. Ha pedig a mü
kor Pierrette, ki az ünnepi näszlakomäról
eselekménye szinpadra vihetö, drämanak be- mennyasszonyi diszben megszökik, värat¬