SZAMHAZ, MUVESZET. IRODALOM.
Artur Schnitzler: Az élet szava.
Seinmit 3 andsban.Wemutalja a Magpar
Szinhäz.
I.
A legelsö Maeterlinck darabok hangu¬
lata. A „Malein herczegnó“-é és az „Interi¬
eur“-é. Ott ily vigasztalanul kétségbeeitó é8
Szänalmasan szomoru minden, ami az em¬
bert körülveszi és bilinesbe veri. Ott olyan
hatalmas és törhetetlen erejü a kivülröl be¬
rontó vegzet és ott olyan „halälra éhes“ biz¬
tos es kérlelhetetlen kezü zsäkmänyoló, olyan
gaz és olyan alattomos, olyan csufondärosan
halk és mégis sulyosléptü, komiszkodó go¬
nosztevö. Csak egy nagy különbség van Mae¬
terlinek elsö darabjai és a Schnitzler-dräma
között. Miaeterlinck azt mondja: a trans¬
cendentalissal, a végzettel szemben az egyes
eber nem esak elenyészöen kiesi, nem esak
biztos aldozata az életnek, vagy a végzetnek,
vagy ahogy nevezni tetszik ezt a felsó min¬
dent összefoglaló és mindent szétromboló ha¬
talmat, hanem teljesen tehetetlen is. Nines
egy gesztusa, amely harczba szällna; söt
nines egy egyetlen gyenge, de észrevehetó vé¬
dekezó gesztusa sem. Maeterlinck elsö drä¬
mäiban szinte öntudatlanul, esak ijesztö ré¬
mületében seitelmes, de nem a tudäs és meg¬
értés kétségbeesett eröfeszitésében pusztulnak
el a szépségek, az értékek, az emberek, a lät¬
hatatlan sors szärnyesapäsai alatt.
Schnitzler azonban mäst mond: —
harczba viszi az embereit és küzdelemre en¬
gedi szällni öket. De ez a harcz nem tragiku¬
sabb hatäsu, mint a maeterlincki tehetetlen¬
seg — a végzet itt sem engesztelhetöbb és itt
is kivülröl tör a maga kérlelhetetlenségével
az áldozatära, s az emberekben mégis él a
agy, hogy megküzdjenek vele. S itt van az,
mi különbözik a Maeterleck felfogä¬
sätol. Maeterlinck sterint az embereh tehe—
Retlenek a sorssal szemben, s ezért pusztul¬
bak el. Schnitzlernél az emberek harceba
zällnaß vele, mikor tetöpontra jut bennük
: élet minden vägya, mikor a kétségbeesés
artyr-koronája a szétpattanäsig megfeszül,
akkor kitörnek, de mindig esak akkor törnele
ki, mikor mür elkéstek. Szinte ugy erzem,
hogy ez a darab a megkésés drämäja, mely¬
ben a sors, a kitünó bajvivó csupa tempovä¬
gässal dolgozik, amelyre minden riposzt és
minden védekezés elkésett. Ex a megkésés
a Schnitzler legföbb drámai motivuma a
mai darabban. Valaki, valami mödon fel¬
emeli a kezét a végzet ellen, hogy letépje
magäröl a rabbilineseit és kilépjen a szép, a
szabad és hatalmas életbe. Ha egy perczczel
vagy örával elöbb teszi meg, idejekorán
(s eredményes lett volna a harcz, az elmu¬
lott percz vagy pillanat azonban czéltalanná
6 haszontalanná teszi az egész eröfeszitést.
Sulyosbitja a kétségbeesést az, hogy az áldo¬
zat vigasztalanul tudja és érzi a maga meg¬
Férését. Ezért a nagy vigasztaian szomoruj
sägert, ezért a sivár reménytelenségért érezt
tem ugy ma, hogy Schnitzler darabja az
1½. Maeterlinck ijesztö mese-älmait trans
ponälta polgäri milliöbe.

mäsèrt és egymäsra gondolva. Mikor azon¬
han elkövetkezett és befejezödött a nagy me¬
rényiet, akkor mär el is késett. A boldog és
mämoros szerelmes éjszaka végén a férfi el¬
hagyja, hogy egy mäs asszony holtteste mel¬
lett agyonlöje magät — nem szerelemböl és
nem odaadäshöl — csupán egy fantomért: a
becsületért. Szegény leány tehät megkésett s
a megkésése magäval ragad és megöl sok
mäs embert. Megöli a gonosz apät. S ezt nem
sajnaljuk, de megöl mäsokat is, közvetve: de
ebböl indulöan megöl egy egész ezred kato¬
nät. S megöl egy szép fiatal leányt, aki kü¬
lönben szinten szärnyaszegetten és megkésve
indult el, hogy az élet gyönyörüségeit meg¬
keresse. Megkésett az öreg doktor, aki bur¬
kolt finomsäggal és szeretettel teszi szabaddá
a szerencsétlen leänyt, megkésett az erdész,
aki elkésve kéri szämon a leánytöl a maga
Jogait, s megkésett az ezredes, aki saját ma¬
gät és egész seregét megöleti valójäban azèrt,
mert a felesége megesalja é8 az asszony pärja
véle együtt fog meghalni a harczban, de
mikor a nagy mészärlas megtörténik, mär a
végzet megkerülte ezt a szändékot s az egész
tömeggyilkossäg haszontalan és czéltalan.
Minden megkésik ebben a darabban s ezért
a késésért pusztül'el minden. Egy pillanatra,
mikor igy szétszedjük a dolgokat ugy érzem,
hogy a késésnek ez a mctivuma nem tragi¬
kus. Nem is az. De nem in a mäsik véglet.
Nem is humcros. Ez a motivum a maga vég¬
zetszerüségében egyszerüen félelmes. Amint
a legdermesztéob félelmet vältotta ki belö¬
lem, mikor a darab végén mindezen gyöze¬
delmeskedett a haläl és az elmulas, lätjuk
mindenki közös kétségbeejtö képtelenségét,
a domboldalon pedig négy apró gyerek kör¬
ben tänczol és énekel, öntudatlanul és vidá¬
man, hogy holnap vagy holnapután talán
szintén megküzdjön a sorssal és megkéssen.
II.
Minden Schnitzler darab sajätsäga, a
nyäjas szomorusäg, mely még a vidam é8
nem is darab Anatolban is megtalälhaté —
itt teljesen hiänyzik, Itt nincs nyájassäg —
s a szomorusäg 8z6 is kevés arra, hogy azt az
olmos nehéz hangulatot jellemezze, mely elsö
szavätöl az utolsóig uralkodik ebben a darab¬
ban. Az elsö felvonäs sötét, dohoslevegöjü,
betegszagu polgäri szobájában ép ugy, mint
akaszärnya udvar vasrácses ablaku tisztila¬
käsán s mint az utolsó felvonás napfényes
kertjében. Süt a nap, vagy beborul, zärt fa¬
lak, vagy szabad természet, teljesen mindegy,
mindenütt vasmarokkent gyürüzi körül a
nyakunkat a rettegés. Nem azok a dolgok
borzasztanak meg, amik a darabban történ¬
nek. Mikor a läny megmergezi az apjät, egé¬
szen hidegen hagy bennünket, mert Schnitz¬
ler szinte mäsfél örán keresztül késziti elö é8
okolja meg ezt a cselekvést. Nem a pozitiv
tények töltenek el jjedtséggel é8 félelemmel,
hanem az az olmos, nehéz hangulat, amely
ränehezedik mindenre, amely minden mozdu¬
latot nehézzé, minden eselekvést lassuva,
minden hangot tompävd és szintelenné tesz.
Az a nagy läthatatlan erö az, ami kétségbe¬
ejt és megragad ebben a darubban. Egészen
szubjektiven: soha engem szindarab ennyire
meg nem gyötört, meg nem kinzott, mint er
a dräma, és ahogy körülnézek. a többiek an
czäról is ezt a vigasztalan kétségbeesést ol

len és ezegénves. A rendezés néhäny apröbb
hibätöl eltekintve, Vaida Läszlé értékes mun¬
küja. A darab Salgo Ernó kitünó forditäsüban
került eziure.
Bälint Lajos.
52