box 24/4
de
19. Der RufLebens
13
Egy leány erös és jôtestü, akit éveken
ät bilinesbe vert az élet, egy öreg mesebéli
gonosz apa beteg önzö élethez-ragaszkodäsa,
akiben örülten läzas täncsot jár a megkorbä¬
csolt, az elnyomott vér, harczra kél a sorssal
és megöli az apjät, hogy legaläbb egy gyö¬
nyörüségesen nagyszerü éiszakät mentsen
meg magänak, egy éjszakai boldogsägot az¬
zal, akit egyszer lätott, de akihez képzelet¬
ben naponta szäzszor, naponta szüntelenül
hozzätapad a vägyakozástöl vibráló forró
teste, s aki a mäsnapi hajnalon elindul a esa¬
täba, amelyben feltétlenül meg kell halnia.
#Nagy küzdelemben saját magäval 68
sonellenangabe ohne Gewähr.]
sorssal, a nagy vakmerö tettben egyetlen re¬
ménye, egyetlen vägya egy éjszaka, mämo¬
Ausschnitt aus: Magyar Hirlap, Budapest
gos, boldog szerelmes éjszaka, amelynek vé¬
A8 UKT1911
gén vége lehet mindennek, amikor meghal¬
vom:
hatnak együtt, vagy külön-külön, de egy¬
mäsèrt és egymäsra gondolva. Mikor azon¬
ban elkövetkezett és befejezödött a nagy me¬
rénylet, akkor mär el is késett. A boldog é8
SZIHAZ, MUVESZEr, IRODALOM.
mämoros szerelmes éjszaka végen a férf# el¬
hagyja, hogy egy mäs asszony holtteste mel¬
lett agyonlöje magät — nem szerelemböl és
nem odaadäsböl — csupán egy fantemört: a
Artur Schnitzler: Az elet szava.
becsületért. Szegény leány tehát megkésett 8
Szinmi 3 Bemutatja a Magyar
a megkésése magäval ragad és megöl sok
Szinhäz.
mäs embert. Megöli a gonosz apät. S ezt nem
sainaljuk, de megöl mäsokat is, közvetve: de
I.
ebböl indulöan megöl egy egész ezred kato¬
A legelsö Maeterlinck darabok hangu¬
nät. S megöl egy szép flatal leányt, aki kü¬
lata. A „Malein herczegnö“-é és az „Interi¬
lönben szintén szärnyaszegetten é8 megkésve
eur“-é. Ott ily vigasztalanul kétségbeeitó és
indult el, hogy az élet gyönyörüségeit meg¬
Szänalmasan szomoru minden, ami az em¬
keresse. Megkésett az öreg doktor, aki bur¬
bert körülveszi és bilinesbe veri. Ott olyan
kolt finomsaggal és szeretettel teszi szabaddá
hatalmas és törhetetlen erejü a kivülröl be¬
a szerencsétlen leányt, megkésett az erdész,
rontó vegzet és ott olyan „halälra éhes“ biz¬
aki elkésve kéri szamon a leánytól a maga
tos és kérlelhetetlen kezü zsäkmänyoló, olyan
Jogait, s megkésett az ezredes, aki saját ma¬
gaz és olyan alattomos, olyan esufondärosan
gät és egész seregét megöleti valójäban azèrt.
halk és mégis sulyosléptü, komiszkodó go¬
mert a felesége megesalja és az asszony pärja
noszievö. Csak egy nagy különbség van Mae¬
véle együtt fog meghalni a harczban, de
terlinek eisö darabjai és a Schnitzler-dräma
mikor a nagy mészärlás megtörténik, mär a
kozött. Miaeterlinck azt mondja: a trans¬
végzet megkerülte ezt a szändékot s az egés#
cendentalissal, a végzettel szemben az egyes
tömeggyilkossag haszontalan és czéltalan.
ember nem esak elenyészöen kiesi, nem esak
Minden megkésik ebben a darabban s ezért
biztos aldozata az életnek, vagy a végzetnek,
a késésért' pusztul el'minden. Egy pillanatra,
vagy ahogy nevezni tetszik ezt a feisö min¬
mikor igy szétszedjük a dolgokat, ugy érzem,
dent összefoglaló és mindent szétromboló ha¬
hogy a késésnek ez a motivuma nem tragi¬
talmat, hanem teljesen tehetetlen is. Nincs
kus. Nem is az. De nem is a mäsik véglet.
egy gesztusa, amely harczba szällna; söt
Nem is humorcs. Ez a motivum a maga vég¬
nines egy egyetlen gyenge, de észrevehetó vé¬
zetszerüségében egyszerüen félelmes. Amint
dekezö gesztusa sem. Maeterlinck elsö drá¬
a legdermesztöbb félelmet vältotta ki belö¬
mäiban szinte öntudatlanul, esak ijesztö ré¬
lem, mikor a darab végen mindezen gyöze¬
mületében seitelmes, de nem a tudás és meg¬
delmeskedett a haläl és az elmulás, lätjnk
ertés kétségbe. ett eröfeszitésében pusztulnak
mindenki közös kétségbeejtö képtelenségét,
el a széprégek, az értékek, az emberek, a lät¬
a domboldalon pedig négy apró gyerek kör¬
hatatlan sors szärnyesapäsai alatt.
ben tänczol és énekel, öntudatlanul és vidá¬
man, hogy holnap vagy holnapután talan
Schnitzler azonban mäst mond: —
szintén megküzdjön a sorssal és megkéssen.
harczba viszi az embereit és küzdelemre en¬
gedi szällni öket. De ez a harcz nem tragiku¬
sabb hatäsu, mint a maeterlincki tehetctlen¬
II.
seg — a végzet itt sem engesztelhetöbb és itt
is kivülröl tör a maga kérlelhetetlenségével
Minden Schnitzler darah sajätsäga, a
aaz aldozatära, s az emberekben mégis é1 a
nyäjas szomorusäg, mely még a vidam é8
agy, hogy megküzdjenek vele. S itt van az,
nem is darab Anatolban is megtalälhaté —
hmi különbözik a Maeterleck felfogä¬
itt teljesen hiängzik, Itt nincs nyäjassäg —
ätöl. Maeterlinck szerint az emberek tehe—
s a szomorusäg 8z6 is kevés arra, hogy azt az
tetlenek a sorssal szemben, s ezért pusztul¬
olmos nehéz hangulatot jellemezze, mely elsö
hak el, Schnitzlernél az emberek harceba
szavätöl az utolsóig uralkodik ebben a darab¬
edllnck pele, mikor tetöpontra jut bennük
ban. Az elsó felvonas sötét, dohoslevegöji,
: élet minden vägya, mikor a kétségbeesés
betegszagu polgári szobájában ép ugy, mint
Martyr-koronája a szétpattanäsig megfeszül,
a kaszärnya udvar vasrácses ablaku tisztila¬
akkor kitörnek, de mindig esak akkor förnel
käsün s mint az utolsó felvonäs napfényes
974