*
SZINHAZ ES MUVESZET.
Az elet szava:
(Szinmit härom felvonäsban, irta „Schuitaler, Artur.
Forditotta Salgé Ernö. A Magyar Sziffat bemutate
elöadüsa.)
Mint valami sötét, engesztelhctetlen ätok, ugy
settenkedik ennek a darabnak a levegöjeben a
haläl. Itt él a haläl, itt minden mondatnak csak a
felét érezzük, itt mindenki sövärogja, sirja, köve¬
teli az életet. Az életnek, az élet jogänek szimfö¬
niäja lehetne ez a darab, ha nem bujkälna ot¬
minden élethez valö görcsös, szerelmes siräukozäs
mögött a halal gondelata. Valami borzasztö suly¬
lyal, bäntöan, kinzöan nehéz a levegö, minden
ölomszürke és komor, a szivekben sikongat az
elet, minden zughöl az élet hivó szava esendül és
minden sikongäsban, esendülésben titokbar dobol
a gyüsz.
Schuitzier ebben a sajätos, furcsa, egy kiesit
maeterlincki és kiesit ibseni darabban több alap¬
hangot is megütött. Mint a zene, amelynek sok
motivumäböl végül cgyetlenegy hatalmas äria lesz,
ugy esendesül itt is el minden tételes alaphang, a
szüló és a gyermek joga, az „En“ problémäja, a
szeretet, a rokonèrzés, a gyäsz motivuma és esak
egy hatalmas kiältäs marnd: az Elet. Aki mäsok¬
kal törödik, az el van tiltva a boldogsägtöl, senki¬
vel sem törödni, senkit sem sajnälni, mert minden
gyäsz hazugsäg, élni, élni, ha esak egy perczig,
egy pillanatig is, mert aztün ugyis vége, ha meg¬
halunk, nem Jön utänunk semmi és senki.
Itt mindenkit az élet hiv és mindeki késön
hallja meg az élet hivó szarät. Mindenki akkor
Zön, amikor mär késö, ez pedig retteneteseoh, mint
a soha. A liatal leäny, aki életének egy pillanat¬
nyi, egyetlen boldogsägäèrt az apjät gyilkolja
meg, késön erkezik, mert akihez megy, az mär a
haläl völegénye. Es mindenki mäs is megkésik, az
emberek egymästöl kösnek el és ezért kell a ha¬
lälba menni öregnek, flatalnak, férfinak, leänynak,
asszonynak, egy ezred katonänak, akiket pedig
mind hiv, biztat és csalogat az élet.
Arröl la sajätcs irói modorröl, gondolkodäs¬
röl, amely jellemzöje Schnitzler Arturnak, nem
kell külön szölni. „Az élet szava“ voltaképpen
szimbolikus, az alakok tipusog, de nem emberi ti¬
pusok, hanem életünk szencvedésciböl és vägyaiböl,
az élet gyötrelmes jätékäböl, sajátos forgatagäböl
kiformälédott életfelfogäsok megtestesitöi, akik
egy tikkasztó, sötét, rémes jätékban birokra kel¬
nek az élettel, a halällal és egymässal, hogy végre
is gyözzön az Elet az öntudatos egoizmus, az öröm,
aszerelem, a percz mämora és minden, ami az
Clet hivó szaväböl kiesendül.
Ezt a darabot nem lehet egészen jöl jätszani.
Legfeljebb esak elég jél. Sebestyén egy öreg, ke¬
gyetlen apa alakjät majdnem eltalälta, Törzs, Pap,
Tarnai, Lugost és Pärtos többé-kevésbbé beleillerz¬
kedtek a darab hangulatäba, Huraszti Miczi is
megfelelö volt, Halmi Margit beszélömüvészetét is¬
mét megesodältuk, ellenben Gombaszógi Fridänak
nem sikerült a maga nehéz és talän mäs karak¬
terü szinésznôt kivänó szerepe. Külön kell szölni
a szinhäznak egy ma feltünt hatal tagjäröl: &.
mongi Märiäröl, aki finom, diszkrêt jätékkal, sok
beszél6 mürészettel, meglepö kvalitäsokkal egy
igazi schnitzleri leányalakot tudott adni. A fordi¬
täg, amely Schnitzler irüsmüvészetének minden
egyeni szepségét tökéletesen adja vissza, Salgó
Ernö kitünd munkäja. A premier közönsege igen
melegen fogadta a darabot.
Balassa Emil.
Telephon 12.301.
„OBSENVER
I. österr. beh. konz. Unternehmen für Zeilungs¬
Ausschnitte und Bibliographie.
Wien, I., Conoordiaplats 4.
Vertretungen
in Berlin, Brüssel, Budapest, Chicago, Cleveland, Christlanis,
Gent, Kopenhagen, London, Madrid, Mailand, Minneapolie,
Hew-York, Paris, Rom, San Francisco, Stockholm, St. Peters¬
burg, Toronto.
(Ouellenangabe ohne Gewehr.
Ausschnitt aus
Seues Wiener Tagslalt
.10 ORLm
*0
* Aus Vudapest, 9. d., wird uns telegraphiert:
Bei der Samstag stattgefundenen Premiere von Artur
Schnitzlers-Der Ruf des Lebens“ im Ungarischen
Theater ist dem talentierten Darsteller des Obersten Desider
Partos das Malheur passiert, daß die Pistole, die
gegen seine ungetreue Gattin erhob, verfagte. Nach
mehreren Sekunden ertönte hinter den Kulissen der Schuß,
der für einen derartigen Fall immer hinter der Szene
vorbereitet wird. Das kleine Malheur drückte ziemlich
stark auf den Effekt der Schlußszene des zweiten Aktes.
Diesen Umstand nahm sich aber Partos so sehr zu Herzen,
daß er mit Hinterlassung eines bewegten Abschiedsbriefes
an den Direktor verschwand. Direktor Beöty
richtete an die verzweifelte Gattin des Schauspielers ein
in überaus warmem Ton gehaltenes Schreiben, in welchem
der allzu gewissenhafte Schauspieler über sein Unglück
getröstet und ihm versichert wird, daß er wanh immer
zum Ungarischen Theater zurückkehren könne.#“
S