HS
19. Der Ruf de2
. Voroikto.
lcnellenangabe ohne Gewähr.)
Ausschnitt aus:
188 Pestar 10
vom: 386H11911

S
(Ungarisches Theater.) Arthur Schnit#
ler's Komödie „Der Ruf des Lebens („Az
Elet szava“) mit ihrer symbolisch angedeuteten Ver¬
knüpfung von Tod und Liebe steht im fortwährenden
Kampfe mit dem Thatsachensinn des Zuschauers. Die¬
ser verharrt in seiner Sprödigkeit gegenüber den
Lockungen der glänzend erfundenen Fabel, trotz der
sichtbaren Bemühung des Dichters, die Unmöglichkeiten
des Lebens als Möglichkeiten des Märchens hinzu¬
stellen. Denn das Märchenhafte der phantastischen
Aeues Poster Hournel.
Vorgänge soll dort vermittelnd wirken, wo der Zu¬
hörerwille stützig wird und dem Dichter das Mit=
gehen versagt. Der Wille des Zuhörers ist jedoch in
diesem Falle stark und die in Märchenkleider gehüllte
Ueberredungskunst des Dichters ist zu schwach, um
den harten Widerstand, der sich ihm diesmal ent¬
gegenstellt, zu überwinden. Darum bleibt uns das
Mädchen, das über die Leiche des vergifteten Vaters
hinweg dem Ruf des Lebens folgt und seinem nieder¬
gehaltenen Lebensinstinkt in den Wonneschauern
einer wilden Liebesnacht die Freiheit gibt, uns
ein möglichkeitsfernes Wesen trotz der flammen¬
den Beredsamkeit, die Schnitzler zur Begründung
seines poetischen Sonderfalles entwickelt. Der Tod
als Besieger der Liebe wird in allen wichtigen Phasen
der Handlung an die entscheidende Stelle gerückt und
jede wichtige Wendung der Vorgänge führt an einer
Leiche vorbei. Durch das ganze Stück geht das Beben
des Wundfiebernden und wie ein interessanter Kran¬
ker mit vergeistigter Leidensmiene liegt die Dichtung
vor dem mitleidsvollen Zuschauer da. Für die junge
Darstellungskunst des Ungarischen Theaters waren
die in Realformen gegossenen Fabelwesen der Komödie!
fast unlösbare Aufgaben. Man darf diesen Gestal¬
ten mit naiver Gestaltungskunst nicht nahen und ihnen
mit anfängerhafter Theatralik nicht beizukommen
suchen. Und mehr als simples Theaterspiel gaben
die Damen Gombaßögi (Marie), Simonyi
(Kathrine), Lugosi (Max), Pärtos (Oberst)
und Sebestyen (Moser) nicht. Blos aus dem ver¬
zweifelten Raisonnement des von Todesfurcht ge¬
schüttelten Lieutenants Albert des Herrn Tarnay
glaubte man Töne zu vernehmen, die aus den
Registern der Dichtung geholt waren. Das Publikum
beobachtete eine mehr ablehnende, als entgegen¬
f. r.
kommende Haltung.
box 24/4
Ceciitrtages Ebt Arun.
Ausschnitt aus:
yetértés, Budapest
vom SOhTI9E
SZINHAZ ES MUVESZET.
Az élet szava:
(Szinmil három felvonäsban, irta
mitaler Artur.
Forditotta Salgó Ernö. A Magyar Szial bemutato
elöadasa.).
Mint valami sötét, engesztelhetetlen ätok, ugy
settenkedik ennek a darabnak a levegöjében a
haläl. Itt él a haläl, itt minden mondatnak csak a
felét érezzük, itt mindenki sövärogja, sirja, köve¬
teli az életet. Az életnek, az élet jogänak szimfö¬
niäja lehetne ez a darab, ha nem bujkälna ots
minden élethez vald görcsös, szerelmes sirünkozüs
mögött a haläl gondolata. Valami borzasztö suly¬
lyal, bäntöan, kinzöan nehéz a levegö, minden
ölomszürke és komor, a szivekben sikongat az
elet, minden zugböl az élet hivó szava csendül 6s
minden sikongäsban, esendülésben titokban dobol
a gyäsz.
Schnitzier ebben a sajátos, furcsa, egy kicsit
macterlincki és kicsit ibseni darabban több alap¬
hangot is megütött. Mint a zene, amelynek sok
motivumäböl végül egyetlenegy hatalmas ária lesz,
ugy csendesül itt is el minden tételes alaphang, a
szülö és a gyermek joga, az „En“ problémäje.
a
szeretet, a rokonèrzés, a gyäsz motivuma és esak
egy hatalmas kis üs marad: az Elet. Aki mäsok¬
kal törödik, az el van tiltva a boldogsägtöl, senki¬
vel sem törödni, senkit sem sajnälni, mert minden
gyäsz hazugsäg, élni, élni, ha csak egy perczig,
egy pillanatig is, mert aztän ugyis vége, ha meg¬
halunk, nem jön utänunk semmi és senki.
Itt mindenkit az élet hiv és mindek: késön
hallja meg az élet hivó szavät. Mindenki akkor
jön, amikor mär késö, ez pedig retteneteseob, mint
a soha. A fiatal leäny, aki életének egy pillanat¬
nyi, egyetlen boldogsägäèrt az apjät gyilkolja
meg, késön erkezik, mert akihez megy, az mär a
haläl völegénye. Es mindenki mäs is megkésik, az
emberek egymästöl kösnek el és ezért kell a ha¬
lälba menni öregnek, flatalnak, ferfinak, leánynak,
asszonynak, egy ezred katonának, akiket perig
mind hiv, biztat és csalogat az élet.
Arröl la sajätes irói modorröl, gondolkodas¬
röl, amely jellemzöje Schnitzler Arturnak, nem
kell külön szölni. „Az élet szava“ voltaképpen
szimbolikus, az alakok tipusok, de nem emberi ti¬
pusok, hanem életünk szencvedéseiböl és vägyaiböl,
az élet gyötrelmes jätékäl l, sajätos forgatagüböl
kiformälödott életfelfogäsok megtestesitöi, akik
egy tikkasztö, sötét, rémes jätékban birokra kel¬
nek az élettel, a halällal és egymässal, hogy vegre
is gyözzön az Elet az öntudatos egoizmus, az öröm,
a szerelem, a percz mämora és minden, ami az
Clet hivó szaväböl kiesendül.
Ezt a darabot nem lehet egészen jöl jätszani.
Legfeljebb esak elég jöl. Sebestyén egy öreg, ke¬
gyetlen apa alakjät majdnem eltalälta, Törzs, Pap,
Tarnai, Lugost és Pärtos többé-kevésbbé beleillesz¬
kedtek a darab hangulatäba, Haraszti Miczi is
megfelelö volt, Halmi Margit beszélömüvészetét is¬
1 mét megesodältuk, ellenben Gombaszóyi Fridának