ruene Kakadu
De
9. 3. Jr a n
### Bemutato elöadás.
A Söld kakadu. — Regi je 12ök.
Kettös bemutató a Magyar Szinhäzban, április
2-án, pentek este.
*
— A Magyar Hirlap eredeti tärczäja. —
Izgató és mär tärgyalt, de még meg¬
feitetlen probléma, hogy amikor az iröban
atéma vagyi még nem is a téma, csak az in¬
venczió megfogan: miféle ag a termékenyitö
csira: gondolat-e vagy esak hangulat; egy
620-6, egy név-e, egy czim-e vagy micsoda!
Nem akarunk részletezni ily iränyban, hi¬
szen mas a feladatunk; de amennyiben ez
az észrevételük idetartozik, megmondjuk,
hogy nekünk az a nézetünk (bür meglehet,
hogy tévedés), hogy Schnitzler az az iró, aki,
mikor irnivalója akäd, Jeienefeket lät. Mär
eléggé mozgékony, eléggé szines jeleneteket.
A sajátsägos azonban az, hogy e tuljadon¬
süga mégsem teszi ôt a szinpad mesterévé.
Ime, itt van A zöld kakadu, amiböl meg¬
lätszik az iró ambicziója: Majd megmuta¬
tom en nektek, hogyan kell irodalmat is,
ezindarabot is irni egyszerre, hogyan lehet
lefózni az öreg Sardout, amellett, hogy a
darab irodalmi is legyen. Vaczogni fog
fogatok, ludbörös lesz a hätatok, de azèrt
mégsem haragusztok majd, mert elösmeri¬
tek, hogy irocalmat is kaptok.
box 15/2
tük, ugy-e, hogy Schnitzler az 6 mon
Buzogni fog.a valöszerüség a szavak¬
valôit jelenetekben lätja; igen, de ezek
ban, a jellemekben, a mesében; de adok ro¬
jeleneteket ö festeni tudja; hazterben a
mantikät is, — titokban— melyet az erdö
mozgatni, a szinpadon, mär nem sikerü
miatt nem fogtok lätni, a két csoportnak: a
ugy. Nagy festö, de középszerü szobrä#
Szinészekének és a mulató arisztokratäk cso¬
Valamely szindarabot külön tudun
portjának hugovictorilag ellentétes szembe¬
lasztani annak elöadäsätól és ezèrt kül
ällitäsät és mig szemetek nem tudja, melyik
szoktunk e kettöröl beszämolni. Itt ezt
csoportot nézze: robogva guritom le a lejtön
tehetjük, — eltekintve termeszetesen
a cselekmény egyre gyorsuló lavinájät.
egyes Szereplök jätékätol, ami mindig
Hät mindez okos és ravasz, ahogyan
ertékelés tärgya maradhat — mert e
Schnitzier elképzeli. De mégis inkäbb ol¬
sorsa nem ugy altaläban, de különösk
vasnivaló, mint elöadni való ez a darab,
függ az elöadästöl. Szivesen följegye
akárcsak a Liebelei. Olvasva nem vesztik el
Logy a Magyar Szinhäz nemesak szor
diszkrét ragyogäsukat a schnitzleri ötletek;
ban vett szinhäzi, de ezen felül jelentö
de a szinpadon tényleg bebizonyul, hogy,
dalmä munkät végzett, amikor kitünd
Schnitzler, az iró, különb legény, Schnitz¬
adäsdval sikerhez juttatta ezt az egyfel
lernel, a drämairönál. (Viezont némelyek¬
sost, melyet éppen ebböl a ezempontb
nél ez megforditva äll. Kivételes szerencse,
Magyar Szinhäz egyik legerdekesebb#
ha az iró és a drämairó egy és ugyanabban
sikeresebb — kisérletének tekintünk.
az intellektusban egyenlöen nagy.) Hason¬
Még szervesebben honzätartozik an
latokat kell itt mutatni, hogy ugy általäban
adas, agyszölvän a darab megirásand
wegmondjuk, miben lätjuk a paradox ellen¬
magasabb rangon, Chartes Marlowe
tétet az iró és a drämairó közt. Ha az irôt
teszk komédiäjähoz, a Régi jó idökhö
festöhöz hasonlitom: akkor a drämairôt a
is a szinhätnak külön irodalmi mun
szobräszhoz; a festö a kétkiterjedésü sikban
van az iróé mellett. A téma nem na
fejezi ki a plasztikät, a szobräsz magäban a
különös: a mai angol tärsasägi életnek
térben. Van festö, aki pär ecsetvonässal moz¬
beallitäsa Oroszlänszivü Richärd korav
galmas térbeliségek illuziójät kelti, de azèrt
hasonlitäs mértékéül Sir Gug de Verre
ha faragni próbálja képét, a térben mär
gäl. egy fiatal angol föur, aki álmäba
nem éri el azt a plasztikät és elevenséget,
és ez megint nem különös — belecsöpp
ami a väszon utján meglepöen sikerült neki;
tizenkettedik szäzadba. Itt mindennapi
holgtt ugy hinné az avatatlan ember, hogy
nvezetének tizenkettedik szäzadbeli ös
a térben sokkal könnyebb elöällitani vala¬
mely terbeliséget, mint a sikban. Azzal kezd- talälkozik, a tizenkettedik ezäzad grote
—.—
Mai szämunk 20 oldal.