1 Szinvonalt.
De, azt hiszszük, nem éppen okvetlenül szüksé¬
ges, hogy az a kevés ui darab, amelyet bemutat¬
nak, hatärozottan unalmas és tartalmilag üres le¬
gyen. A mai bemutatóval együtt eddig esak härom
ui darabia volt az iden a Nemzetinek. Az el5zö
kettö egyáltaläban nem vält be. Schnitzler Ar¬
tur „Liebelei“-ja, melyet „Szerelmeskedés“, czim
alatt mutattak be ma este, minden valöszinüség sze¬
rint az elöbbi kettönek a sorsára jut.
Mi inditotta az igazgatösägot arra, hogy ezt a
darabot a magyar közönségnek is bemutassa, az a
megfeithetetlen reitélyek közé tartozik. A németek
sem értek vele valami nagy sikert, amikor nälunk
elöadtäk. A darabban a német erzelgösség vonul
végig oly mértékben, hogy az émelygösségig fo¬
kozödik. Szerelmesek csökolóznak és ölelkeznek
minden fordulönál, majd minden jelenetében. Annyi¬
szor megczirógatiäk egymäst, oly sokszor bucsuz¬
kodnak, hogy a csöközönben maga a dräma elvész,
ha ugyan az egész szindarabban van valami, amit
drämának lehet nevezni. Végnélkül való hosszu je¬
lenetek, semmit ki nem feiezö, egyetlen gondolatot
magäban nem foglalé pärbeszédek vánszorognak a
felvonásokban. Igazi német darab, melyeknek leg¬
föbh ismertetö jelük az, hogy unalmasak, széles¬
medrüek és meglehetösen szintelenek.
A német szinpadokon elért siker még nem ga¬
ranczia arra, hogy nälunk is sikert arat. Különö¬
sen mostanäban kellett volna tartózkodni ilyen
lomha menetü, érzelgös darah elöadäsätöl, amikor
a közönség elkedvetlenedett, a sok balsiker folytán
ugyszölván elidegenedett a szinhäztöl. Az itélet hiä¬
nyära kell következtetni, hogy éppen a legérdek¬
telenebb és legelkoptatottabb témäju darabokat tartják
erdemesne! a Nemzetiben arra, hogy bemutassäk.
Egy fianl szerelmes pär sorsät tärgyalja a
szinmü. Igazán szerelmesnek csak a leány mond¬
ható. Az ifiu csak vzerelmeskedik. Mialatt a fiatal
leánynak szerelmet es##szik, egy hövérü, häzas
növel tart fönn bünds viszonyt. Ez a kedvese csak a
szin mögött szerepel. A közönségnek nincs szeren¬
cséie a bünös asszonyt szinröl-szinre lätni. Mind¬
össze csak annyit tud meg, hogy az asszony férie
leselkedik, rá is j6 mindenre s elkobozza az ifjunak
az asszonyhoz intézett szerelmes leveleit.
Mindez, ismétlem, a szin mögött történik. Mi¬
alatt a féri mindent fölfedez, az ifiu együtt vacso¬
räzik a leánynyal, egy barátiával s barátjának ked¬
vesével. Vacsora után dalra gyuitanak, tändzra ke¬
rekednek és szivböl mulatnak. A czéczó javäban fo¬
lyik, amikor megielenik a zordon arczu féri és pär¬
bajra hivia ki az ifiut. Ez seiti, hogy a pärbaiban ei
fog esni. A halälseitelem alatt bucsuzik el kedvesé¬
töl, aki olyr szerelmes, oly szende és oly szentimen¬
tälis, hogy megindithatná a sziveket, ha oly na¬
gyon nem laktunk volna jól a szinpadi szentimen¬
talizmussal.
ben senkit sem tudott erdekelni, még kevésbbé fel¬
melegiteni.
Legfölebb az elöadäsnak volt egy erdekessége.
Az, hogy Medgyaszay Vilma, aki eddig a Ki¬
räly-Szinhäzban és az egyik kabaretben jätszott,
vendég gyanänt lépett föl a szerelmes leäny szerepé¬
ben. A vendégszereplés határozottan jobban erde¬
kelte a közönséget, mint maga a szindarab. Bizo¬
nyos, hogy sokan a szinésznö üdeségének lättära
örömmel gondoltäk el: „Ah, legaläbb egy kis
fiatalsägot lätunk.“ Ez mindenesetre vigasztaló dolog
is. De ennél okvetlenül értékesebb az, hogy Med¬
gyaszay Vilmäban kéiségtelenül talentum nyilvänult
meg. Pompäs beszédhangia van. Enekhangjät min¬
denki ismeri; ma is gyönyörkedtette vele a publi¬
kumot, minthogy a szöveg közé énekszämot iktat¬
tak be, melyet viharosan megtapsoltak. Medgyaszay
Vilma kecses mozdulatai is hatäst tettek. Szinezni
tudta a gyöngéd érzéseket és sok finom ärnyalat i
kifeiezésre jutott jätékäban. A drámai akczentusbar
aronban nagyobb erôt kell kifejteni. Nem fizikai, ha¬
nem müvészi Ertelemben vett nagyobb erö kifejezé.
sét ertjük ezalatt. Az utolsó felvonás nagy jelene¬
tében igen nagy hatäst tett; mindamellett itt vettünk
Eszre valamit, ami a müvészi intenzivitäs erejének
nagyobbitäsät teszi kivánatossd. Ebben az
fränyban tehät még feilödnie kell Medgyassan
Vilmänak. Szerencsére azonban feilödésre ké¬
pesnek lätszik. S minden bizonynyal feilödni is
fog, föltéve, ha tisztelöinck serege még fogyatko¬
zäsait is nem fogjäk egekig magasztalni, ami rende¬
sen megtörténik oly mértékben, hogy a müvésznö
végül nincs tisztäban elönyeivel és fogyatkozásai¬
val. Azonban mai szereplése is bizonyitotta, hogy
rendkivüli intelligenczidja van s ez talán meg
fogja óvni a tévelygésektöl. Az elöadäsnak mäsik
erdekessége az volt, hogy Uiházi hosszu idö után
ui szerepet kapott. A szerelmes leány apjät jätszta.
A közönség a mestert elhalmozta a rokonszenv min¬
den kifeiezésével. Mészäros A. kapta a szerel¬
nies itiu szerepét Ma kissé mérsékelte magät a fél¬
körök raizolásäban, mindamellett a kariaival még
mindig borzalmas dolgokat mivel. Ki-beforgatia ke¬
zeit-kariait, vagy azèrt, mert azt hiszi, hogy ez el¬
engedhetlenül a müvészethez tartozik, vagy mert
nem tud mit csinälni a kezeivel. Ez annäl bantöbb,
mert egyébként kétségbevonhatlan müvészi kvali¬
täsai vannak. Hangia tiszta és moduläcziöra képes.
Az érzést ki tudia fejezni müvészi mödon s ha mo¬
dorossägäról le tudna tenni, hamar kedvenczévé le¬
hetne a publikumnak. De gesztusai még most na¬
gyobh öxtalmära vannak jätékänak, mint amennyi
eldaut szernzuek neki müvészi kvalitäsai. Aránylag
10 szerepeket kapott Dezs6 JJôzsef és Vizváry
Mariska is. Szerspeikben kevés volt a gyuitó és
melegitö erö, de amit menteni lehetett, annyit men¬
tettek.
Mindennek azonban mi à haszna, ha maga a
darab kutba esett. A közönség ama nvilt kérd##

elôtt äll, hogy erdemes-e az ilyen gyönge idegen
müvek kedvéért a magyar szinmüirodalmat ziszte¬
matikus mödon számüzni a Nemzeti Szinház szin¬
padäröl? A välaszszal a szinház mindezideig adös
maradt.
A közönség körében hire futott, hogy Schnitzler
Arthur Budapesten van, hogy ielen legyen darabja
bemutatöján. A budapesti közönség mindig udvarias
volt. Most is kifeiezésre jutott ez az udvariassäg és
felvonások végén nemesak a közremüködöket, de a.
szerzôt is sokszor és zajosan a lämpäk elé idézte
A taps azonban valösägban inkäbb Medgyaszaynak
szölt, mint a darabnak.
Timär Szaniszlö.