Liebelei
5. Aenennn
box 11/3
SZINHAZ ES MUVESZET.
Gaund
4%
Szerelmeskedés.
77
(Szinmü három felvonásban. Irta: S
Artur. Porditotta: Revé sz Ferenez. Bamis #.
adäs a Nemzeti Szinházban.)
A sors üldözi-e a Nemzeti Szinházat, vagy va¬
lami bensö nyavalya sorvasztia-e? ... Nem tud¬
luk, de kétségtelen, hogy bizonyos idö ôta minden
balul végzödik ott. Kevés ui darabot adnak. Ez he¬
lyes. A darabok sokasäga nem biztositia a magas
szinvonalt. Az el5zö regime alatt elég ui darabot
mutattak be. Mégis oly alacsony niveaun ällt a szin¬
häz, hogy azt hittük: alacsonyabban mär nem äll¬
hat. A saison végén pedig éppenséggel franczia
cziklust rendeztek, melyek szintén nem emelték a
szinvonalt.
De, azt hiszszük, nem éppen okvetlenül szüksé¬
ges, hogy az a kevés ui darab, amelyet bemutat¬
nak, hatärozottan unalmas és tartalmilag üres le¬
gyen. A mai bemutatóval együtt eddig esak három
ui darabia volt az iden a Nemzetinek. Az el5zö
kettö egyáltaläban nem vält be. Schnitzler Ar¬
tur „Liebelei“-ja, melyet „Szerelmeskedés“, czim
alatt mutattak be ma este, minden valöszinüség sze¬
rint az elöbbi kettönek a sorsára jut.
Mi inditotta az igazgatösägot arra, hogy ezt a
darabot a magyar közönségnek is bemutassa, az a
megfeithetetlen reitélyek közé tartozik. A németek
sem Ertek vele valami nagy sikert, amikor nälunk
elöadták. A darabban a német érzelgösség vonul
végig oly mértékben, hogy az émelygösségig fo¬
kozödik. Szerelmesek csökolóznak és ölelkeznek
minden fordulönäl, majd minden jelenetében. Annyi¬
szor megczirógatiäk egymäst, oly sokszor bucsuz¬
kodnak, hogy a csöközönben maga a dräma elvész,
ha ugyan az egész szindarabban van valami, amit
drämának lehet nevezni. Végnélkül való hosszu je¬
lenetek, semmit ki nem fejezö, egyetlen gondolatot
magäban nem foglaló pärbeszédek vánszorognak a
felvonásokban. Igazi német darab, melyeknek leg¬
föbb ismertetö jelük az, hogy unalmasak, széles¬
medrüek és meglehetösen szintelenek.
A német szinpadokon elért siker még nem ga¬
ranczia arra, hogy nälunk is sikert arat. Különö¬
sen mostanäban kellett volna tartózkodni ilyen
lomha meneti, érzelgös darab elöadäsätól, amikor
a közönség elkedvetlenedett, a sok balsiker folytán
ugyszólván elidegenedett a szinhäztöl. Az itélet hiá¬
nyára kell következtetni, hogy éppen a legérdek¬
telenebb és legelkoptatottabb témäju darabokat tartják
Erdemesnek a Nemzetiben arra, hogy bemutassäk.
Egy fiatal szerelmes pär sorsät tärgyalia a
szinmü. lgazán szerelmesnek csak a leány mond¬
ható. Az ifiu esak szerelmeskedik. Mialatt a fiatal
leánynak szerelmet esküszik, egy hövérü. häzas
növel tart fönn bünös viszonyt. Ez a kedvese csak a
szin mögött szerepel. A közönségnek nincs szeren¬
cséie a bünös asszonyt szinröl-szinre lätni. Mind¬
össze csak annyit tud meg, hogy az asszony férie
leselkedik, rá is j6 mindenre s elkobozza az ifjunak
az asszonyhoz intézett szerelmes leveleit.
—
Az isju elbucsuzik ott a czéczó utän leány¬
kedvesétöl és elbucsuzik töle mäsnap uira sürü
könyek közben, mielött a párbajra menne. B bu¬
csuzäs közben egy szép mozzanat szakitia pillanat¬
nyira félbe a darab erzelgös szürkeségét. Az itiu
halälseitelmektöl gyötörtetve tér be leánykedvese
lakására. A lakás tisztasäga és lakályos volta, a
csalädi élet békéie és boldogsägos hangulata lepi
meg s mindez a halälseitelem borzalmán ät hat
lelke mélyére. De azután következnek megint a sze¬
relmes gögicsélésck, nyögdécselések, émelygös öm¬
lengések és erzelgös bucsuzások. Majd megielenik
a leány apja és barátia s elmondjäk, nem anélkül,
hogy az amugy is pityergö leányt a bizonytalansäg
kinpadára feszitenék, hogy kedvese a parviadalban
meghalt. A leány kétségbeesésében a hajät tépi
Nemesak az fäi neki, hogy kedvese meghalt, hanem
nevezetesen az, hogy egy asszony miatt halt meg
A leány kétségbeesett kitörése közben végzödik a
darab.
Hogy cselekvés kevés, jöformán semmi sincs a
darabban, az ebböl is lätható. A cselekvés hiänyät
pedig a szerzö semmi mässal ki nem tölti, mint veg¬
nelkülf pärbeszédekkel, melyek ölomsuly gyanänt ne¬
hezeduck a szerzö lelkére. Az antediluviánus téma,
mely abbéi äll, hogy a leány boldog szerelmi álmait
a kegyetien végzet széttöri és tönkreteszi, lényegé¬
ben senkit sem tudott Erdekelni, még kevésbbé fel¬
melegiteni.
Legfölebb az elöadäsnak volt egy erdekessége.
Az, hogy Medgyaszay Vilma, aki eddig a Ki¬
räly-Szinhäzban és az egyik kabaretben jätszott,
vendég gyanánt lépett föl a szerelmes leány szerepé¬
ben. A vendégszereplés határozottan jobban erde¬
kelte a közönséget, mint maga a szindarab. Bizo¬
nyos, hogy sokan a szinésznö üdeségének lättára
örömmel gondolták el: „Ah, legaläbb egy kis
fiatalsägot lätunk.“ Ez mindenesetre vigasztaló dolog
is. De ennél okvetlenül értékesebb az, hogy Med¬
gyaszay Vilmäban kétségtelenül talentum nyilvänult
meg. Pompäs beszédhangja van. Enekhanglät min¬
denni ismeri; ma is gyönyörkedtette vele a publi¬
kumot, minthogy a szöveg közé énekszämot iktat¬
tak be, melyet viharosan megtapsoltak. Medgyaszay
Vilma kecses mozdulatai is hatäst tettek. Szinezni
tudta a gyöngéd érzéseket és sok finom árnyalat i
kifeiezésre jutott jätékäban. A drámai akczentusbar
aronban nagyobb erôt kell kifeiteni. Nem fizikai, ha¬
nem müvészi Ertelemben vett nagyobb erö kifejezé¬
sét Ertjük ezalatt. Az utolsó felvonás nagy ielene¬
tében igen nagy hatäst tett; mindamellett itt vettünk
észre valamit, ami a müvészi intenzivitäs erejének
nagyobbitäsät teszi kivänatossä. Ebben az
fränyban tehät még feilödnie kell Medgvasser
Vilmának. Szerencsére azonban feilödésre ké¬
pesnek lätszik. S minden bizonynyal feilödni is
fog, föltéve, ha tisztelöinek serege még fogyatko¬
zäsait is nem fogjäk egekig magasztalni, ami rende¬
sen megtörténik oly mértékben, hogy a müvésznö
végül nincs tisztäban clönyeivel és fogyatkozäsai¬
val. Azonban mai szereplése is bizonyitotta, hogy
rendkivüli intelligenczidja van s ez talán meg
fogla övni a tévelygésektöl. Az eldadásnak mäsik
erdekessége az volt, hogy Uiházi hosszu idö után
ui szerepet kapott. A szerelmes leány apjät jätsz“
A közönség a mestert elhalmozta a rokonszenv min¬
den kifejezésével. Mészäros A. kapta a szerel¬
mies ifiu szerepét Ma kissé mérsékelte magät a fél¬
körök raizoläsäban, mindamellett a kariaival még
mindig borzalmas dolgokat mivel. Ki-beforgatia ke¬
zeit-kariait, vagy azért, mert azt biszi, hogy ez el¬
engedhetlenül a müvészethez tartozik, vagy mert
nem tud mit csinälni a kezeivel. Ez annäl bäntöbb,
mert egyébkent kétségbevonhatlan müvészi kvali¬