II, Theaterstücke 5, Liebelei. Schauspiel in drei Akten, Seite 803

box 11/3
Liebelei
5. DeeI
Jut az en szegény, elhunyt öregkisasszony nö¬
asztalära a szerelmes leveleket, miket a fia¬
vérem, akit magamhoz vettem és aki haläldig
talember feleségéhez irt. Hamar megértik egy¬
mäst.
nälam lakott. Mintha most is lätnäm, amint
Tehät holnap!
szelid, vizenyös szemeivel rám néz, félig hä¬
läsan, félig szemrehányóan. Es szeretnék a
Holnap.
A férj tävozik és Fritz beszölitja Theodort.
läbai elé boralni és bocsánatot kérni töle, hogy
uagy megóvtam ôt mindentöl. Minden bajtöl és
Közli vele a történteket. Theodor megnyag¬
minden boldogsägtöl.
tatja: Nem lesz semmi baj! Szäz eset közül
kilenczvenkilenczszer baj nélkül végzödik az
Ez a pär 8z6 mily gyönyörüen fejezi ki az
ilyen dolog. De Fritz mäskent érzi. O tadja,
öreg Weiring életfilozöfiaját.
hogy ebböl emberhaläl lesz. Theodor nevet 6s
Krisztinät hagyja tehät menni a maga ut¬
azt mondja: semmiség. Behivja uira a länyo¬
ján. Megbizik benne. Elindul a szinhäzba,
kat, hogy folytassäk a mulatsägot. De a mu¬
Krisztina pedig sirva jó haza. Fritz nem jött
latsägban van most valami különös eröltetett¬
el a talälkozöra. De egyszerre nyilik az ajt0,
ség. Krisztina aggödva, nyugtalanul kérdezi:
és belép Fritz. A leány sikoltva szalad a kar¬
ki volt itt? mi történt? Megnyugtatjäk és a
jaiba. A fiu pedig mondja:
mulatsäg folyik toväbb. Miczi és Theodor uhra
El kellett jönnöm hozzäd. Ellenällhatat¬
tänczolni kezdenek, de a mulatsäg közepette
lan vägy fogott el, hogy lässam egyszer a
a levegöben mintha a haläl ärnya sthogna.
szobät, amelyben lakol. Mintha nem is elö¬
ször volnék itt; épp ilyennek képzeltem mindig.
Theodor érzi, hogy szedelözködni kell. Holnap
#ira talälkozunk — mondja Krisztinának Fritz
Es meghatottan jár körül a szobäban, és
a parkban, a sänczok alatt. Es elmennek.
szemügyre vesz apróra mindent. A läny kissé
Szégyenkezik: Oh, nagyon egyszerü kis lakás,
Az utczäröl még fölhallatszik Theodor vidam
nem olyan szép, mint nälad! De Fritz el van
fütyülése, a länyok fölszölnak a nyitott ab¬
ragadtatva a kedves kis szobätól. — Olyan
lakon keresztül: j6 éjszakät! Fritz az elsöté¬
mondja — mint egy kis sziget a häz¬
62,
tirett szobäban az ablaknäl äll és néz ki a
tenger közepén. Szeretnék örökké ittmaradni.
holdvilägos éiszakäba, a länyok atän. A füg¬
Bübäjos jelenet ez, és igazi költészettöl har¬
göny legördül.
matos. Leány és ifju hosszan megesökolják
A mäsodik felvonäs Krisztinäék lakäsaän jät¬
egymäst, de jön Theodor a barätjäèrt, menni
szödik. Egyszerü, tiszta szoba, mint egyszerü
kell. Azt hazudja Fritz a leänynak, hogy el
6s tiszta lélek az öreg Weiring, Krisztina apja,
kell utaznia néhäny napra a szüleihez. Es mi¬
aki mazsikus egy szinhäzban. A kor és az élet¬
kor eltávozik innen, most érzi elöször, de ké¬
tapasztalatok bölcscsé tették. Epp azért nem
sön, hogy ez a leány az, aki öt igazán sze¬
törödik vele, mikor a böbeszédü és kissé csi¬
reti, és ez a leány az, akit 6 igazän szeret.
pös nyelvü szomszédasszony gyanut akar nne
Elmulik három nap és Krisztina még min¬
ébreszteni Krisztina iránt. Igy felel neki:

dig nem kapott levelet Fritztöl. Jön Miczi,
Egyszer élünk, egyszer vagyrink fiatalok.
Hadd keressc a boldogsägät. Lássa, eszembe és mondia neki: megläsd, nem is jön többé
vissza; az egész utazäs csak ürügy volt. A4¬
tän hazajön Weiring és ö is lemondäsröl be¬
szel a leányänak, meg arröl, hogy semmi sem
tarthat örökké. Krisztina nyugtalanul néz aty¬
jára:
Te tudsz valamit? Te beszéltél vele?
S raost megjelenik Theodor. Fekete ruhä¬
bar jön. A leány elébe szalad:
Hol van Fritz? Mi van vele? Beszéljen!
Theodor hallgat. A leány lelkében szörnyü
vilägossäg tämad. Rämered Theodor fekete
ruhájára: (Theodor! 0 meg —— —
Theodor alig bir välassolni. Véletlen bal¬
eset, — mondja. — Szegény barátunk elesett.
Pärbajban esett el.
Krisztina rémesen felsikolt és egyszerre
megvilägosodik elôtte minden.
Pärbajban esett el! Es kièrt pärbajozott?
Ah, tudom mär, azèrt az asszonyért! Azt
mondta, engem szeret, és elment, hogy egy
mäs asszonyért meghaljon. Mindenemet oda¬
adtam neki, amit esak adhattam, pedig nem
voltam neki mäs, mint idôtöltése. Vezessenek
a holttestéhez, lätni akarom ôt még egyszer.
Theodor sötéten felel: — Nem lehet! Ma reggel
eltemették. Nem volt ott mäs, csak a barä¬
tai é8 rokonai.
A barátai es rokonai! Hät en mi voltam
neki? En majd megvigasztalödom, ugy-e? Es
holnap, holnapután.. vagy egy félév mulva
majd jün az uj szeret0, ugy-e? Vezessetek #
sirjähoz.
Pröbálják visszatartani a most mär meg¬
bomlott eszü leänyt. De Miczi mondja:
Hagyjátok menni! Hadd imädkozzon a Fritz
sirjánál!
— Nem imädkozni megyek! — kiältja
ledny, 6s kiszakitia magüt atyja karjäbel 6
elrohan.
Az öreg Weiring leroskad a székre és sirva
mondja:
Nem fog visszajönni többé sohal
Igy végzödik Schnitzler drámaja, amely
elöreläthatólag nagy hatäst, mély megilletö¬
dést fog kelteni a mai premiéren.
A Nemzeti Szinház töblféle erdekességgel
járul hozzá a poétikus darab sikeréhez. A szin¬
darab föszerepének eljátsésára vendégkent
szerzödtették Medgyaszay Vilmät, a nep¬
szerü es kitünd szinésznôt, akinek szédületesen
gyors karriérben emelkedö pälyáján nevezetes
ällomäst jelent ez a mai debut. A müvésznó
kétségkivül emlékezetes sikert fog aratni ez¬
zel az alakitäsdval. A mäsik, nem kisebb ér¬
dekesség, hogy Ujházi mester ismét uj sze¬
repet jätszik. Es megjösolhatjuk, hogy aki
az öreg Weiring klasszikus alakjät lätn, fogja
töle, bizonyära nem fogja elfelejteni soha. Az
6 nagy egyénisége, meleg szive ma ujra dia¬
dalmasan fogja meghöditani az 6 hü közön¬
ségét.
Dezsö József, Mészäros Alajos, Gye¬
nes, Vizvári Mariska, Keczeri Irén jät¬
szanak még a (Szerelmeskedés#-ben és elöre
is megmondhatjuk, hogy az elöadäs ältaläban
igen jö. Aminthogy teljes elismerés illeti He¬
vesi Sändort is, az avatott rendezésért.
Még volna egy-két megjegyzésünk a da¬
rabbal kapesolatban, de ezekröl az elöadäs
utdn.
Hervay Frigyes.