Liebele
5. Le#e1 box 11/3
asztalära a szerelmes leveleket, miket a fia- jut az en szegény, elhunyt öregkisasszony nö¬
vérem, akit magamhoz vettem és aki haläldig
talember feleségéhez irt. Hamar megértik egy¬
nälam lakott. Mintha most is lätnám, amint
mäst.
szelid, vizenyös szemeivel rám néz, félig há¬
Tehät holnap!
läsan, félig szemrehányóan. Es szeretnék a
Holnap.
läbai elé boralni és bocsánatot kérni töle, hogy
A férj tävozik és Fritz beszölitja Theodort.
agy megövtam ôt mindentöl. Minden bajtöl és
Közli vele a történteket. Theodor megnyag¬
minden boldogsägtöl.
tatja: Nem lesz semmi baj! Szäz eset közül
Ez a pär sz6 mily gyönyörüen fejezi ki az
kilenczvenkilenczszer baj nélkül végzödi“ az
öreg Weiring életfilozöfiájät.
ilyen dolog. De Fritz mäsként érzi. 0 tndja,
Krisztinät hagyja tehät menni a maga ut¬
hogy ebhöl emberhaläl lesz. Theodor nevet é8
ján. Megbizik benne. Elindul a szinhäzba,
azt mondja: semmiség. Behivja zjra a länyo¬
Krisztina pedig sirva jó haza. Fritz nem jött
kat, hogy folytassäk a malatsägot. De a mu¬
1.
el a talälkozöra. De egyszerre nyilik az ajtö,
latsägban van most valami különös eröltetett¬
és belép Fritz. A ledny sikoltva szalad a kar¬
ség. Krisztina aggödva, nyugtalanul kérdezi:
jaiba. A fiu pedig mondja:
ki volt itt? mi történt? Megnyugtatják és a
El kellett jönnöm hozzäd. Ellenällhatat¬
malatsäg folyik toväbb. Miczi és Theodor ujra
lan vägy fogott el, hogy lässam egyszer a
tänczolni kezdenek, de a mulatsäg közepette
szobät, amelyben lakol. Mintha nem is elö¬
a levegöben mintha a haläl ärnya sahogna.
ször volnék itt; épp ilyennex képzeltem mindig.
Theodor érzi, hogy szedelözködni kell. Holnap
Es meghatottan jár körül a szobäban, és
mira talälkozunk — mondia Krisztinának Fritz
szemügyre vesz apróra mindent. A lány kissé
a parkban, a sänczok alatt. Es elmennek.
szégyenkezik: Oh, nagyon egyszerü kis lakás,
Az utczáröl még fölhallatszik Theodor vidam
nem olyan szép, mint nälad! De Fritz el van
fütyülése, a länyck fölszölnak a nritott ab¬
ragadtatva a kedves kis szobätöl. — Olyan
lakon keresztül: j6 éiszakát! Fritz az elsöté¬
mondja — mint egy kis sziget a häz¬
62,
titett szobäban az ablaknál äll és néz ki a
tenger közepén. Szeretnék örökké ittmaradni.
holdvilägos éjszakäba, a länyok atän. A füg¬
Bübäjos jelenet ez, és igazi költészettöl har¬
göny legördül.
matos. Leány és ifju hosszan megesökolják
A mäsodik felvonás Krisztináék lakásán jät¬
egymäst, de jön Theodor a barätjáèrt, menni
szödik. Egyszerü, tiszta szoba, mint egyszerü
kell. Azt hazudja Fritz a leánynak, hogy el
és tiszta lélek az öreg Weiring, Krisztina apja,
kell utaznia néhäny napra a szüleihez. Es mi¬
aki muzsikus egy szinhäzban. A kor és az élet¬
kor eltávozik innen, most érzi elöször, de ké¬
tapasztalatok bölcscsé tették. Epp azért nem
sön, hogy ez a leány az, aki ôt igazán sze¬
törödik vele, mikor a böbeszédü és kissé csi¬
reti, és ez a leány az, akit ö igazán sreret.
pös nyelvil szomszédasszony gyanut akar benne
Elmulik három nap és Krisztina még min¬
ébreszteni Krisztina iränt. Igy felel neki:
dig nem kapott levelet Fritztöl. Jön Miczi,
Egyszer Glünk, egyszer vagwink fiatalok.
Hadd keresse a boldogsägät. Lässa, eszembe 1 és mondia neki: megläsd, nem is jön többé

vissza; az egész utazäs csak ürügy volt. Az¬
tän hazajön Weiring és ö is lemondäsröl be¬
8zél a leányänak, meg arröl, hogy semmi sem
tarthat örökké. Krisztina nyugtalanul néz aty¬
jára:
—
Te tudsz valamit? Te beszéltél vele?
S most megjelenik Theodor. Fekete rubä¬
ban jön. A leány elébe szalad:
Hol van Fritz? Mi van vele? Beszéljen!
Theodor hallgat. A leány lelkében szörnyif
vilägossäg tämad. Rämered Theodor fekete
— —
ruhájára: (Theodor! O meg —
Theodor alig bir válaszolni. Véletlen bal¬
eset, — mondja. — Szegény barátunk elesett.
Pärbajban esett el.
Krisztina rémesen felsikolt és egyszerre
megvilägosodik elötte minden.
Pärbajban esett el! Es kièrt pärbajozott?
Ah, tudom mär, azért az asszonyért! Azt
mondta, engem szeret, és elment, hogy egy
mäs asszonyért meghaljon. Mindenemet oda¬
adtam neki, amit csak adhattam, pedig nem
voltam neki mäs, mint idötöltése. Vezessenek
a holttestéhez, lätni akarom ôt még egyszer.
Theodor sötêten felel: — Nem lehet! Ma reggel
eltemették. Nem volt ott mäs, csak a bará¬
tai és rokonai.
— A barátai és rokonai! Hät en mi voltam
neki? En majd megvigasztalódom, ugy-e? Es
holnap, hofnapután.., vagy egy félév mulva
majd jön az ui szeretó, ugy-e? Vezessetek #
sirjähoz.
Pröbäliák visszatartani a most mär meg¬
bomlott eszü leányt. De Miczi mondja: —
Hagyjátok menni! Hadd imädkozzon a Fritz
sirjánäl!
Nem imädkozni megyek! — kiältja 8
zrp