et a vezeto motivumot rzem ki, csakhogy
megelenk. Finom rajzok, olyan finomak,
valamiképpen másképpen, mit a tobbiek-
mint az emleek, amelyck az idotávolság
nél. Hoffmannsthalnál és a tobbien, akik
tiszább világitásában és en he megtompi
az élettel szemben épp ugy a mindent ki-
tásában vonulnak fel elöttink. Tisztább vi-
élvezes elvét hirdetik, a balál egy ketsge¬
lagitásban, mert a mi akkori erzésein.
ejten tragikus megszakadása ennek a ki-
gondolataink és cselekedeteink egy val¬
élvezhetetlenil gyönyörisées életnek. Ar¬
dibbérében és réelsben trulnak
tur Schnitzlernél az elmulas és a hall gon¬
elénk. Dolgok, amelycket vidam mókáknak
dolata mindig harmonikus és gyönyörisé¬
tartottun, most nem egesen komolytala-
get adó, talán épp oly gyönyörisées, mit
no es mások, amelyere eges fanfarotsa-
maga a élet. Sot annal is sebb. Az elu¬
gunkat rapazaroltuk, itt egeszen lelentekte¬
lásnak ez a szepsége van meg at Anatolban
len komedia. De visont égészen enghen
is. Ezek a kis nok, akik a ferti életen végig
men is ook met rikko
vonulnak, mind az elmulast jelentik, ep
nagyon bantottak bennünket, a hiuságun¬
et az emulas, a harmonikust es gyny,
kat, a kivänsisunkat, amik fata, ma
risegeset. Az egyik at mondja: örökke —
mulattanak és amiket akkor sak szórako-
és a szavan keresztul mar a bitos emulas
zásnak tekintettink, azokat ma a ellas
szellöje leng, de nem olyan fagosan, nem
melankoliájával nézzik. Egyaltalában mi
olyan ridegen, minta többi besi poétanal.
ezzel a darabbal semben epp a nagy ko-
zössigné foga nem vagunk mások, mit
Valaki megal, — mondja Richard
Anatol maga és mint mi magunk czekben
Beer Hoffmann a Charolais grófjában
a törtenetekben. Szentimentalisak, könnel-
és akkoraz élvemaradók számara sszem-
mue és melankolikusok.
lik egy egés vila. Valaki elmulik az éle¬
böl vagy sak egy ember lettl, — mondia
Es az is valahogan egeszen más, amit
Schnitzler — es akkorez a valaki megsze-
kivalt belönk. Most, hogy végignéztem a¬
pil, — valaki, aki jelentektelen volt, su¬
egszet a Magyar Sinház kitun eladásá-
lyossa valik és valaki, aki maga senki sem
ban, szerenk valami nagy mieszi gy¬
volt, szppé les altalunk, akik utana ma¬
nyörseröl beszámolni, szerenk valami
radtunk. Cora, a kis varrolcány asztalos
tanulsagot megallapitani. Szeretném el¬
mesterné lesz, — meghal es el mulik az Ana¬
mondani, ha masnak nem, á sajat ma¬
toi életéböl, — de megmarad mit gaz
gamnak, hogy mirol is volt szó ezeben a
szepse egy szalaggal atkötött somaan
képekben és mindert nem tudo. Csak
és égy ember lelkében. Az elmulásne ez a
örni tudo. Orök valaminek, ami nem
megszipitée Schnitzler egyik legrega¬
komolykodó és mégis érées, valaminek,
ami megapott. A szereleröl volt szó, à
póbbérée.
Az Anatolta, mely iden legels
férirol is a nor, a ferirolaki grava, og
dolgai közl valo, má nagon sokat it
megtudia az igazat a nôtés aztán a nörl,
Schnitzler, mélven elgondolt, nagyobb di¬
aki grava, hogy megtegy art, amire va¬
menzioju dolgokat, melyck bitosan ke-
gydik, busulakomaról, melyen a fraz
lebb allnak ma az mély poétalelkéhez, mit
szinté akarja jatszani és amelyen a n is
az Anatol franczas groteskje. Es magis
a besuletest akarja jatszani és egy¬
czek a lászlag saa kellemessages sak
kük sem szinte. A férirol, aki képze-
a jokedy kedvertiródott jelenetek telve
letének egés képességével gyönyöri em¬
vannak fino meglatok komolysagaval,
lékké czifráz fol egy elmut szerelmes esté
és a gondolatonak a könnemi és lenge
es an, akivel atyja velellen meint sz¬
mez mögl is kierz mélységével.
szehozza, nem is immer mar meg es végi¬
szelle¬
Az, ami törtenik, az keves,
a levadabbés a legittoreskebb kome-
mes és mulatsagos. Mosolygunk, nevetink
diája az életnek, mikor a rebe, a bázassa
és kaczagunk rajta, de amit erzänk, az ko-
révébe knyszertett reg hajo: a ferri a¬
moly és érées.
utolso szerelmi kalandtól bucsuzik, aza-
A Magyar Sinházeladása kitun é¬
szeretne bucsuni, de a no nem engedi.
pen azert, mert meg a legburleske jo-
Aztán a vegs jelenet, mikor a no vegre
veszende
kedy jeleneteiben ser megy
abban nugszik meg, hogy a házassag nem
a vegs befejetés és végre is a tor¬
semmi abbol, ami a kaczagtató bohoságaz
utriroott komikum mögött komola,
vényes feleséget meg is lehet salni.
rzemi és értelmi mélység. Anatolt Goth
Mindezek törtennek ezekben a jelene¬
Sándor, Maxo, a minden szerelemben sze-
tekben, de nem tudom ket egeszen
replö jobarátot Z. Molnár Laszło, az öt nöt
kilönvalasztani egymástól, magamtolés
sorrend serint Toth Irma (Cora), Bathory
másoktol. Csak örni tudo, nagyon és
Giza (az urholgy), Forra Roza Anny),
erösen örni, mintha nem is egy szin.
Nagy Terez (Bianca es Kertés Ella
házi eladárol jottem volna haza egy fé¬
(Ilona) jászszák, egenten nagy ambiczo-
rával ezelt, hanem a sajat életemben
val és szeretettel, amely eredeményesen
törtent volna, valami egeszen keves dolog
egy vidam es banatos összefogalása min¬
látszik meg azon, amit nuotta. A elo-
den eddigi szenved boldogsa ainak, és
adárol bóvebben a bemutató után.
szereteremet senvedésemne. Valami
Artur Schnitzler darabjának nagy
elválasthatatlanul kööset érzek a magam
rodami és remélem, nagy köönssiker
eröivel és a magam gyngegevel, — ki¬
lesz ma este. A sikerében azonban a brau¬
gunvolva az erényeimet és megenhitve a
ros eladassa egyt ostályos társa
nimet — s ugy rzem, hoy valami
Markus Lászó, aki czeket a nem szinpada
nagyon keveset kaptam ma ajándeba,
irt jelen teket igazi mieszi fantázával,
valami été est és szépet, aminek gazan
zléssel, olette és szellemme helvete el a
nagyon és komolyan lehet örülni.
szinpaden. Olyan nagy hozzartessel vé¬
gezte a dolgt, mely mindent meg tuda
II.
dani a esa ovasmany i jelenteket /
Szeretnék ettl a meröben subjektiv
szinpad zámara.
elragadtatastó valamennyire estávolodni