4.9. Ana
box 8/7
Zykl
1906 deczember en delutan leirakor
jaj de gyava voltam. Aztán vége egy jele-
nete es mi flocsudun és madnem logy
kimonduk-
Szemtelenség! Hat honnan az ör¬
dögböl tuda est az ember az en életemet
egyik selyempapirosba burkolt, láda fene
kere sukott bubájos titkát.
A következó pillanatban pedig egy uj
jelenet kezddik es en és a többiek mind.
mi mindnyajan meint me vagunk foga.
Megint lebilinesel a saját életinknek eg¬
kedes vagy somoru eläke. Szinte néha
védekezve at szerenk mondant:
De hisz akkor nem is frakkau-
voltam. s.
A mi köös, nagy és kis élenkböl valo
képek ezek, megeltek, vagy csak zután
meglendök. Finom rajzok, oyan finoma
mint az emlek, amelyck az idtávolság
tisztább világitásában és en he megtompi
tásában vonulnak fel elöttink. Tisztább vi-
lagitaban, mert a mi akkori erzéseink,
gondolataink és celekedeteink egy val¬
dibbérében és réelsben trulnak
elénk. Dolgok, amelycket vidam mókákna
tartottun, most nem egesen komolytala¬
nok es mások, amelyere eges fanfarotsa-
gunkat rapazarolt, it egeszen jelentekte¬
len komedia. De visont égészen enyhen
megompak is a dolgo, met aikakor
nagyon bantottak bennünket, a hiuságun¬
kat. a liváncsisagunkat, amik fata, ma
mulattanak és amiket akkor sak szórako-
zásnak tekintettink, azokat ma a ellas
melankoliájával nézzik. Egyaltalában mi
ezzel a darabbal semben epp a nagy ko-
zössigné foga nem vagunk mások, mit
Anatol maga és mint mi magunk czekben
a törtenetekben. Szentimentalis, könne
mue és melankolikusok.
Es az is valahogan egeszen más, amit
kivalt belönk. Most, hogy végignéztem a¬
egszet a Magyar Sinház kino eladásá-
ban, szeretnek valami nagy mieszi gy¬
nyörseröl beszámolni, szerenk valami
tanulsagot megallapitani. Szeretnem el¬
mondani, ha masnak nem, hat sajat ma¬
gamnak, hogy mirol is volt szó ezeben a
kénekben és mindest nem tudo. Csak
ralni tudo. Orlök valaminek, ami nem
komolykodó es mégis érées, valaminek,
ami megapott. A szereröl volt szó, a
férirol es a nor, a feriro aki gyava, og
megtudia az igazat a nôtés aztán a nörl,
aki grava, hogy megtegyeast, amire va¬
gydik, bucsulakomáról, melyen a fri at
szinté akarja jatszani és amelyen an is
a besuletest akarja jatszani és egy¬
kük sem szinte. A férfiról, aki képze-
letének egés képességével gyönyöri em-
lékké czifráz fol egy elmult szerelmes esté
es an, akivel atyja velellen meint sz¬
szehozza, nem is isneri mar meg es végi¬
a levadabbés a legpittoreskebb kome-
diája az életnek, mikor a reve, a bázassag
révébe knyszertett reg hajo: a feri a¬
utolso szerelmi kalandtól bucsuzik, aza-
szeretne bucsuni, de a no nem engedi.
Aztán a végs jelenet, miker a no vegre
abban nugszik meg, hogy a házassa nem
a vegs befejetés és végre is a tor¬
vényes feleséget meg is lehet salni.
Mindezek törtennek czekben ajelene¬
tekten, de nem tudo ket egeszen
es valamivel targilagsabban megallapi¬
tani azokat a étéeket, amelycket Schnitz-
ler ez a cziklusa adott. Szereném ponto¬
sabban meghatároni Schnitzler poetiset,
logy megertessem a kevés lelkesekkel,
azokkal, akik kevésbé érzik at a köössé¬
get, hogy een tul is vannak ennek az iras-
nak komoly szpségei és érée.
Annak a vilagnak, amelben Schnitzler
él, van egy kös témaja, amely Hoffmans¬
thaltel — Richard Beer Hoffmannon ke-
resztul eges Schnitzlerig mindegikk köl-
tészeten végig vonul, szinte végs összeköt
kapocskénta kilönbööképp formalo, de
végs eredmeny ben egykeppen erz embe¬
— az ember
rek kööt. Ez a köös tar-
viszonya a élethez és az elmulashoz. Az
Anatol szerzonek minden szavan keresztu
et a vezeto motivumot rzem ki, csakhogy
valamiképpen máskeppen, mit a obiek-
nél. Hoffmannsthalnál és a tobbien, akik
az élettel szemben épp ugy a mindent ki¬
élvezes elvét hirdetik, a halal egy ketsge¬
ejten tragikus megszakaasa ennek a ki-
élvezhetetlenil gyönyörisées életnek. Ar¬
tur Schnitzlernél az elmulas és a hall gon¬
dolata mindig harmonikus és gyönyörisé¬
get ado, talán éppoly gyönyörisées, mit
maga a élet. Sôt annal is sebb. A elu¬
lásnak ez a szepsége van meg as Anatolban
is. Ezek a kis nok, akik a ferri életen végig
vonulnak, mind as emulast jelentik, epp.
et az elmulast, a harmonikust es gyöny
risegeset. Az egyik at mondja: örökke
és a szaván keresztul mar a bitos emulas
szellöje leng, de nem olyan fagosan, nem
olyan ridegen, mint a többi béesi poétanal.
Valaki megal, — mondja Richard
Beer Hoffmann a Charolais grófjában
és akkoraz élvemaradók számara sszem-
lik egy egés világ. Valaki elmulik az éle¬
böl vagy sak egy ember lettl, — mondia
Schnitzler — es akkorez a valaki megsze¬
pil, — valaki, aki jelentektelen volt, su¬
lyssä välik es valaki, aki maga senki sem
volt, szppé les altalunk, akik utana ma¬
radtunk. Cora, a kis varrolcány astalos
mesterné lesz, — meghal es el mulik az Ana¬
tol életéböl, — de megmarad mit gazi
zepse egy salaggal atkötött somaan
és égy ember lelkében. A elmulásnak za
megszeitse Schnitzler egyik legrega¬
póbbérée.
Az Anatolta, mely idöben legels
dolgai közl valo, már nagyon sokat it
Schnitzler, mélven elgondolt, nagyobb di¬
menzioju dolgokat, melyck bitosan ke-
lebb allnak ma az mély poétalelkéhez, mit
az Anatol franczas groteskje. Es magis
czek a lászólag sak a kellemessages sak
a jokedy kedvertiródott jelenetek telve
vannak fino meglatások komolysagaval,
és a gondolatoknak a könnemi és lenge
mez mögl is kierz mélységével.
Az, ami tornik, az keves, selle-
mes és mulatsagos. Mosolygunk, nevetink
és kaczagunk rajta, de amit erzänk, az ko-
moly és érées.
A Magyar Sinház eladása kitun op-
pen azert, mert meg a legburleske jo-
kedy jeleneteiben sem megy veszende
semmi abbol, ami à kacza tato bohsgaz
utriroott komikum mögött komolysag,
rzemi és értelmi mélység. Anatolt Goth
Sándor, Mayot, a minden szerelemben sze-