—
box 41/1
1. Miscellaneons
Margit: Nem, egy föherceg kedvéert!
öszinten szölva, 8z0 sines nala. Hiszen en a legjobb.
Gilbert (meghajolva): Valöban mem voltal fukar.
leghübb, legnemesebb asszonya lennek a vilägnak, ha
Murgit: Igen, egy föhercegert, aki hösnöm ked¬
egy igazi ferfival talalkoznck!
veert otthagyja az udvart, felesegül veszi 6s hösnömmel
Gilbert: Szöval, azt akarod ezzel mondani, hogy ö
egrütt a Kanari-szigetekre költözik.
sem az igazi!
Gilbert: A Kanari-szigetekre, — ez igen ôtletes!
Murgit: Ezt nem mondtam!
Es aztan —?
Gilbert: Hät ertsd meg, hogy 6 rabszolgamodra
Margit: A hajó kikôt a
banik veled, leigaz, tönkretesz, a te ösi tulajdon egye¬
Gilbert: A Kanari-szigeteken —
niséged szétrombolni igyekszik. Gondolj arra a Mar¬
Murgit: — es ezzel befejezödik a regeny.
gitra, aki te egykor voltal! Gondolj arra a Szabndsagrn.
Gilbert: Ugy! Mondhatom, nagyon kivänesi va¬
amel ben magad szabad volt kifeilesztened, amikor en¬
— különösen az elburkolt reszletekre.
gyok.
gei szerettel! Gondolj azokra a fölvilagosult einbe¬
Murgit: Te magad sem ismernel ram, ha —
rekre, akikkel akkor erintkezhiettel, gondolj azokra a
Gilbert: Nos, ha —
tanitvanyokra, akik en körülôttem esoportosultak cs
Margit: Haaz utolsóelötti fejezetem nem tartal¬
akik a tiéid is voltak. Nemn vägyódol ncha vissza, nta¬
mazna együttal a mi teljes levelvältäsunkat!
nuk? Nem gondolsz néha kis erkelyes szobädra,
Gilbert: Mit mondasz?!
lent az Izar csacsogott — (Megragadta a nö kezeit &s
Margit; Igen, benne van a regényben minden
szenvedélyesen közeledik hozza.)
egyes levél, amit te enhozzam irtäl és amnt en tehozzad
Margit: Oh, istenem!
irtam!
Eilbert: Mindez megtörténhet üjböl; nem kell a
Eilbert: Bocsäss meg, de honnan vannak meg ne¬
folyôt eppen Izarnak nevezni. — Ajanlok neked vala¬
ked azok a levelek, amelyeket te irtäl enhozzam? Hiszen
mit, Margit. Ha visszatérne, mondd neki, hogy Mün¬
czck Ennälam vannak!
chenben meg nemi sürgös elintézni valod volna es töltsd
Murgit: En mindig, mielött egy levelet irtam
velem ezt az idôt. Margit, te oly szép vagy! Legyünk
volna neked, elöbb fogalmazvänyt esinaltam!
uiböl boldogok, Margit, mint voltunk egyszer! Emlek¬
Gilbert: Fogalmazvänyt?!
szel még? (Szorosan a nö mellett.) „Nyakadban esün¬
Murgit: Igen.
gök mämorosan.
Gilbert: Fogalmazvänyt — azokröl a levelekröl,
Margit (hirtelen eltävolodik töle): Menj! Menj!
amelyek olvannak lätszottak, mintha sietös läzban let¬
Nem, nem! Menj. mondom! Nem szeretlek mär többe!
tek volna irva .. „ Még egy vallomäst küldök feléd,
Eilbert: Ah! Hm vagy ügy? Hät akkor bo¬
imädottam, mielött aludni ternék . .. szempilläim le¬
esänatot kérek. (Szünet.) Adien, Margit. Adien!
csuködnak.. Es aztän, amikor szempilläid mär le¬
Margit: Adien!
erukódtak, — hat szépen letisztäztad mindezt?!
Gilberl: Adien. (Ujból visszafordul:) Nem ad¬
Margit: Talan nem tetszik neked?
nad ide legaläbb bücsüzäsul a regényedet, mint ahogy
Gilbert: Seithettem volna. Sôt meg örülnöm kell,
en is odaadtam az enyemet?
hogy nem holnn „Szerelmi levelezó“-böl irtad ki. Oh,
Margit: Még nem jelent meg. Csak a legközelebbi
hogy romnna züzödik minden! Az egész mult egy rom¬
napokban kerül ki a könyvpiacra.
halmaz!.. A leveleit elöbb „megfogalmazta!“
Gilbert: Ha szabad kerdeznem: tulajdonképpen
Margil: Orülj neki! Ki tudja, hogy nem-e egye¬
milyen regény lesz?
dül az en leveleim, amelyeket hozzad irtam, maradnak
Margit: Az en eletem regénye. Természetesen
fönn csupän felöled az utökor szämära.
azonban annyira dburkolva, hogy az en személyem nem
Gilbert: Es amellett ez egy igen fatälis eset.
lesz fölismerhetö benne.
Margit: De miert?
Eilbert: Ugy? Es hogyan csinältad ezt?
Eilbert (a könyvére mutatva): Mert itt is benne
Margit: Nagyon egyszerüen. Elsösorban is a hös¬
van valamennvi.
nö nei költönö, hanem festönd —
Margit: Mi? Hol?!
Gilbert: Ezt nagvon ravaszul eszelted ki!
Gilbert: Az en regényemben.
Murgit: Az elsö férje nem gyapotkereskedö, ha¬
Margit: Mi van benne?
nem nagyvallalkozo. — es megesalni sem egy tenoris¬
Gilbert: A levelek, — a tieid es az enyéim.
tüval esalja meg..
Margit: De hät honnan voltak meg neked a te le¬
Gilbert: Haha!
veleid? Hiszen azok nälam vannak! — Aha, lätod, te
Morgit: Mit nevetsz?
is elöbb fogalmazvänyt esinältäl röluk!
Eilbert: Tehät te egy tenoristäval esaltad meg?
Gilbert: Oh, nem, en csak egyszerüen leirtam öket,
Ezt nem is tudtam eddlig.
mielött elküldöttem neked. Hogy ne vesszenek el örökre.
Margit: De ki mondja ezt?
Sôt van kßztük egynéhäny, amelyet sohasem küldtem el
Gilbert: Te mondtad, eppen az iment.
neked, amelyek tulsagosan szepek lettek volna a te szä¬
Margit: Mondom: a könyvem hösnöje megesalja
modra es amelyeket te meg sem ertettél volna.
a ferjét egy baritonistäval.
Murgit: Oh istenem, istenem, ha ez igaz (Gil¬
Gilbert: Egy basszista jobb lenne, — mezzo-Szop¬
bert könyveben lapozva:) Igen, igaz! Oh hiszen ez
ran pikansabb!
ngranaz, mintha az egesz vilagnak elmondandk, hogy
Margit: Azutan a hösnöm nem Münchenbe megy.
mi ketten .. Oh istenem.. (Tzgatottan lapoz.):
hanem Drezdaba es itt barütsagot kezd egy szobrasszal.
Talänmeg az a level is benne van, amit te az elsö talal¬
Gilbert: 1ez tehät en volnek.. elburkolva?
kozastink
Murgit: Nagvon elburkolva. A szobrasz ugyanis
Gilbert: Termeszetesen, hiszen az pompasan volt
liatal, Szep, es nagy talentinn. De a hösnom megis el¬
megirva!
lagyia.
Murgit: De hiszen ez borzasztó! Lbhöl egesz
Eilbert: Miert? Kiert?
Europara szolo botrang lesz! Es istenem. Clemens!
Murgit: Talald el!
Mär-mär azt szeretném, ha sohasem jönne vissza! Hi¬
Eilbert: Minden valöszinüseg szerint egy zs0ke
szen el vagrok veszve! Es te velem együtt! Akärhol
kedvéert.
is vagy. 6 rad fog talälni es lelö, mint egy veszett¬
Margit: Marha!
Eilbert: Egy gröf kedvéert? Vagy egy hercegert? kutyät!