Therese
box 6/2
35.
S
—
NAPLO
Sntent Arn uen de ener e e et enl chen een
W Vasarnap
mrmseemesmren manmemumssangumume I Lemugmm
Regénykereskedelem
irta: AMBRUS ZOL-TAN
ujabban nagyen föllenditették a nyomdaipart. Ha
Arthur Schnitzler Therese, Chronik eines
a pärizsi Hibliotéque Nationale eddig negymillló
Frauenlebens emü legptöbb irt, erdekes regényé¬
kétszäzezer könyvet örzätt, amelyek eiolvasüsähoz
nek foalakjal között fan egy regényironó, aki
egy szämtantudos szerint tizezer év beliene, nem¬
megdezsmalja leängangk szereimi levelezeset &s
sokára az oda eljutó könyvek és az ezek eloiva¬
azokat a leveleket, anelyeket a leany megesalt
säsähoz szükséges érfk szama legaläbb a ketsse¬
vdiegénye elkeseredeteben irt, beleilleszti ké¬
resère fog emelkedui, Külonösen a regenydiktä¬
szüló regényébe. Mikon xtän töle tavol elö
las lett nagyon népszeru. Iguz, hogy ma mär 2
leanya, aki hol nevälend Thol häzvezetonó, de
lira, az essai, a böleseikedés, az utleiras, a folk¬
minduntalan mas haapäl, räismer a mama uj
lore, a külpolitika, a szecielégia, az uösagirot
regengében kiadott levclekre es tréfás sorokban
munka, söt még a szavakkal aló folyionos jat¬
ligyelmezteti a mamät, hogy a tärsszerzôt rész
szadozas is sokszor jelentkezik a regény álarcä¬
illetne a honoráriumböl, a regenvirönó ruhaszö¬
val. — mihelyt nagyobb közönségye pülyazik.
vetet küld osztalékul a leänyanal es arra kéri
de az idók vältozäsa leginkäbb megis esak abban
ezt, közölné vele, amit munkaadéinäl lät, hall, ta¬
nyilvanul meg, hogy az uj emberek, akiknek a
pasztal. Szeretné, ha leánga elmeselne nekt & sze¬
tehetsége néha kétséges, de az akaratereic nem
relmi kalandjait is, hogy ezeket is smegirbassa-,
lehet vitäs, a megnövekedett versenyhez kepest
es olyan gyakran célozgat erre, hogy leänyänak
68 a minél gyorsabb ervényesülés erdekeben soha¬
meg keil ertenie, mit óhajt. Azt a progrämot, hogy
sei adjäk évente öt-hat köteten alul. Aztäu,
sonnan veszem az angagot, ahol talalemnt, mar
mintha meg akarnäk cäfolni azt, hogy a mai fia¬
esskugyan bajos ennel tovähb vinni. Pedig
talsäg esak a sport irant erdeklödik, sokkal ko¬
Schnitzler regényirónöje nem tartozik azok köze az
rabban kezdik, mint elödeik, Tavaly a tizennyole¬
ustipusd szerzók közé, akik a zsäkhordason kezdve
éves Jean Desbordes J’adore cimü kötetében fen¬
mindenen keresztülmentek addig, amig megtanul¬
nen diesekszik azzal, amit valaha a néma bünnek
tak irni-olvasni es tollat foghattak a kezükbe;
szoktak mondani, kiselenti, hogy nem szereti a
barokisasszonynak született es alezredes özvegye.
nöket, de imädja Jean Cocteaut, a legnagyobb
De mikor olyan nehéz megelni!
Nem ö az elsö és nem ö az utolsö. Hiszen
irôt a vilägon, aki viszont — mint e könyt clö¬
egyre töhb példänyban szaladgal a vilägon az a
szzväban kifejti — maga utän Jean Desbordes-ot
regenyiró, aki — mikor mär mindenböl kifo¬
tartja a legnagyobb irönak. De az iden Desbordes
gyott nyitva hagyia dolgozöszobaja ajtajat es
mär öreg; most a reklám Jean-Françols Vala¬
nzokat à beszélgeteseket, amelyeket keives fele¬
bregue-et mondja tizennyolcévesnek, aki Aug
sege a konyhaban a szeueslegennyel, a füszeres¬
sources du plaisir cimü regényében szäzovesnek
inassal, a vieevel, a szolgaloval es ennek ismerö¬
is becsületére väld einizmussal meséli el egy min¬
sevel folytat, hüségesen belegyorsirja a regény¬
den clöitélettöl ment ürikisasszony történetet, akit
folytatäsha. Miert ne? Hiszen ezek is eletképek.
vérének läzongäsa még leänykoräban megismer¬
Hiaba, szüksegben az ördög legyeket fog. A
tet az erzékiség örömeivel és aki végül egy derék
regényporciôt meg kell irni akkor is, amikor az
orvosnak ngujtjja a kezét. De alig jelent meg, mär
embernek semmi se jut eszébe és nem soküig va¬
a flatal Valabrégue is megöregedett, mert a esoda¬
logathaf. Ami pedig eleg gyakran megtörténik.
gvermekségböl kibuktatta a tizenhétéves Pierre
mert sckat kell irni, hogy az ember boldogulhas¬
Minet, akinek L’Herme Mithridate cimü regénye
son. Iparosnäl es annäl. aki a regényirasbél akar
nagyon teiszik ruz uj ceikftüzések“ magasztalöl¬
megélni, a födolog az, hogy: skiki maga mester¬
nak. Ez a Pierre Minet tizennégyéves korüban
segét szorgalmasan folytassa. folytassale A mi¬
megszökött hazulrél és irodelmi föllépéséig esa¬
ki¬
nöseg mellékes; a födolog: a mennyiség. A
vargó volt, mint hajdan Jack London, Gorkij
adök ma mär nem a minöséget fizetik meg, ha¬
vagy Panalt Istrati; minthogy sohase järt isko¬
nem a sorokat vagy az iveket. Egy ideig talan
laba, nem tud helyesiräst es egyeb tudomänyokat;
rosszul fizetik meg. de akkor is, a sok kis hal jó
nem Judja, hogy ki volt Mithridates es hogy Ra¬
kis hal. Es egészen mindegy, hogy mit ir az em¬
eine tragédiät irt röla; de neki sinesenek eldité¬
ber. Kritika nines, esak hirdetés van ès paljtäsko¬
letei es uevével még bizonyosan sokszer fognak
däs vagy ellenségeskedés. Tehät: akül nit irni,
talalkozni a Nouvelle Rerue Française magyar
tisztelöi.
esak sokat irni!
Különben is: a sokatiräs a sikernek ma mär
Mindenkinek feltünhetett, hogy a különbözö
elöfeltetele. Hol vagyunk attöl az idôtöl, amikor
politikai iranyok, fellsmerve a regény és kivalt
hires iró lebetett valaki, aki egész életén ät esak
a politizaló älregenv rage propagandisztikus ere¬
öt vagy hat regényt irt! Vagy akar attol az idö¬
jét, ma mär sckkal több üigyelmet forditanak à
töl is, amikor Jules Reuard ezt irta: -Boldogga
regenyre, mint regebben, és ez a jóakarat a ne¬
tesz, hogy ninesenek igényeim és hogy a felesé¬
kik tetszö kiadvanyokkal szemben elmegy a
gem se költekezö, tehat nem serkal a sokatdolgo¬
pärtfogasig. Ez nagyon megszaporitotta a hiva¬
züsra: hogy nines olyan hazisarkänyom, amilye¬
szovjet példanl
A
täsos poligräfok szämät.
neknek a fényüzésre való vägyakozäsa szämtalan
mintha regenygyürakat es regénvterjesztö välla¬
szerencsétlen irôtarsamat sok-sok szégyenletes
latokat tartana fenn vagy legaläbb tämogatna,
munka iräsara kényszerifi; ös igy akkor dolgoz¬
Mert amiôta Oroszorszägbau egyre kevesebben
hatom, amikor jölesik, amikor van mondanj¬
vasarolhatnak könyvet, egyre töhb olyan orosz
valôm es ezt ügy irhatom meg. ahogy öhajjtom!
regeny jelenik meg, amely nagy megelégelettség¬
Ma mär ez mese. Amint a szinész, ha hönapokig
gel szöl a mai allapotokról, viszont egyre keve¬
nem jätszhatik: volt, nines, mindenki elfelejti, a%
sebb olyan, amely nem beszél ezekröl. Es amiôta
iró is esak addlig erdekli a közönséget. amig so¬
az otthon élö orosz irók között egyre kevesebb az
kat ir, tehat mindennap lätni a nevét. Aki évekig
olyan, akinek munkäit erdemes mäs nyelvre is
nem ir regényt, akürmit irt elöbb, mär nem szü¬
leforditani, reitelmés irodalombarätok egyre
mit. Sokat järni-kelni a vilägban, minél fel ü¬
több uj orosz regényt fordittatnak le és egyre
nöbben szerepelgetni. ontani a befüf és minden¬
pazarabbul rektamozzük ezek francia, angol vugy
nap nyilatkozni arröl, milgen szellemi kineseket
német forditasät, noha mär a legedlzettebb kül¬
värhat legközelebb a viläg: enelkül nines siker.
Töldi olvasö se birja figyelemmel kisérni az orosz
Nägv iröknak ma azokat nevezzük, akik szemé¬
ujdonsägok nagy äradlatät.
Fgühkel legtöhbet foglalkoztatjäk a vilägot akik
Max Halbe némel ird. pasdr
böl olvas fel a
PTTITATIR TIT
ségre is rá tudja diktäl
hive, bizik a hirdetés m.
rinte a kiadas müvésze
pontosan ki tudja szämi
vel, mennyi hirdetessel,
sel häny vevöt lehet 1
ir0, — mondta egy amer
vezek ki nagy irönak; ak
hirdetést kockäztatom m
#a vis az ür. A közön
de ez az elem neha, sze
szélyes és kiszämithatatl
balesetek és szerenesétie
Edmond Rostand
Cyrano de Bergerac-ot,
zül a leginkäbb vällalk
kötessel adatta elö, hog
jehmezek minden költség
tand, aki gazdag ember
söbb azonban, mikor
Chantecier-nek elöndasa
Ivik szinhäz kész volt
a vüllalkozäsba. A blö
Európäba. Hönapokig
ban és minden elkepzall
kel. hogy soha még ilye
A Porte-Saint-Martin-sz
tésre egymilliôt költött
volt = semmire sesoka
doskodott röla, hogy oly
akik ärthattak volna à
elönyére Shakespearêt
tyak is feketekävét itte
volna, kortesnyelven, ni
Frök szobapincèreknek :
sék, hogyan nyilatkozik
azt hiresztelték, hogy R
esak ingyen lakik a Me
ott szallott meg. amit
cäfolnia, olyan hitelre t
esak mérsékelten dölt
nchol zengó, de mester
#egspékelt, erötlen da
nyeknek felelt meg és a
ugvan, de aza példätla
mény. amelvröl a szinh
11—
box 6/2
35.
S
—
NAPLO
Sntent Arn uen de ener e e et enl chen een
W Vasarnap
mrmseemesmren manmemumssangumume I Lemugmm
Regénykereskedelem
irta: AMBRUS ZOL-TAN
ujabban nagyen föllenditették a nyomdaipart. Ha
Arthur Schnitzler Therese, Chronik eines
a pärizsi Hibliotéque Nationale eddig negymillló
Frauenlebens emü legptöbb irt, erdekes regényé¬
kétszäzezer könyvet örzätt, amelyek eiolvasüsähoz
nek foalakjal között fan egy regényironó, aki
egy szämtantudos szerint tizezer év beliene, nem¬
megdezsmalja leängangk szereimi levelezeset &s
sokára az oda eljutó könyvek és az ezek eloiva¬
azokat a leveleket, anelyeket a leany megesalt
säsähoz szükséges érfk szama legaläbb a ketsse¬
vdiegénye elkeseredeteben irt, beleilleszti ké¬
resère fog emelkedui, Külonösen a regenydiktä¬
szüló regényébe. Mikon xtän töle tavol elö
las lett nagyon népszeru. Iguz, hogy ma mär 2
leanya, aki hol nevälend Thol häzvezetonó, de
lira, az essai, a böleseikedés, az utleiras, a folk¬
minduntalan mas haapäl, räismer a mama uj
lore, a külpolitika, a szecielégia, az uösagirot
regengében kiadott levclekre es tréfás sorokban
munka, söt még a szavakkal aló folyionos jat¬
ligyelmezteti a mamät, hogy a tärsszerzôt rész
szadozas is sokszor jelentkezik a regény álarcä¬
illetne a honoráriumböl, a regenvirönó ruhaszö¬
val. — mihelyt nagyobb közönségye pülyazik.
vetet küld osztalékul a leänyanal es arra kéri
de az idók vältozäsa leginkäbb megis esak abban
ezt, közölné vele, amit munkaadéinäl lät, hall, ta¬
nyilvanul meg, hogy az uj emberek, akiknek a
pasztal. Szeretné, ha leánga elmeselne nekt & sze¬
tehetsége néha kétséges, de az akaratereic nem
relmi kalandjait is, hogy ezeket is smegirbassa-,
lehet vitäs, a megnövekedett versenyhez kepest
es olyan gyakran célozgat erre, hogy leänyänak
68 a minél gyorsabb ervényesülés erdekeben soha¬
meg keil ertenie, mit óhajt. Azt a progrämot, hogy
sei adjäk évente öt-hat köteten alul. Aztäu,
sonnan veszem az angagot, ahol talalemnt, mar
mintha meg akarnäk cäfolni azt, hogy a mai fia¬
esskugyan bajos ennel tovähb vinni. Pedig
talsäg esak a sport irant erdeklödik, sokkal ko¬
Schnitzler regényirónöje nem tartozik azok köze az
rabban kezdik, mint elödeik, Tavaly a tizennyole¬
ustipusd szerzók közé, akik a zsäkhordason kezdve
éves Jean Desbordes J’adore cimü kötetében fen¬
mindenen keresztülmentek addig, amig megtanul¬
nen diesekszik azzal, amit valaha a néma bünnek
tak irni-olvasni es tollat foghattak a kezükbe;
szoktak mondani, kiselenti, hogy nem szereti a
barokisasszonynak született es alezredes özvegye.
nöket, de imädja Jean Cocteaut, a legnagyobb
De mikor olyan nehéz megelni!
Nem ö az elsö és nem ö az utolsö. Hiszen
irôt a vilägon, aki viszont — mint e könyt clö¬
egyre töhb példänyban szaladgal a vilägon az a
szzväban kifejti — maga utän Jean Desbordes-ot
regenyiró, aki — mikor mär mindenböl kifo¬
tartja a legnagyobb irönak. De az iden Desbordes
gyott nyitva hagyia dolgozöszobaja ajtajat es
mär öreg; most a reklám Jean-Françols Vala¬
nzokat à beszélgeteseket, amelyeket keives fele¬
bregue-et mondja tizennyolcévesnek, aki Aug
sege a konyhaban a szeueslegennyel, a füszeres¬
sources du plaisir cimü regényében szäzovesnek
inassal, a vieevel, a szolgaloval es ennek ismerö¬
is becsületére väld einizmussal meséli el egy min¬
sevel folytat, hüségesen belegyorsirja a regény¬
den clöitélettöl ment ürikisasszony történetet, akit
folytatäsha. Miert ne? Hiszen ezek is eletképek.
vérének läzongäsa még leänykoräban megismer¬
Hiaba, szüksegben az ördög legyeket fog. A
tet az erzékiség örömeivel és aki végül egy derék
regényporciôt meg kell irni akkor is, amikor az
orvosnak ngujtjja a kezét. De alig jelent meg, mär
embernek semmi se jut eszébe és nem soküig va¬
a flatal Valabrégue is megöregedett, mert a esoda¬
logathaf. Ami pedig eleg gyakran megtörténik.
gvermekségböl kibuktatta a tizenhétéves Pierre
mert sckat kell irni, hogy az ember boldogulhas¬
Minet, akinek L’Herme Mithridate cimü regénye
son. Iparosnäl es annäl. aki a regényirasbél akar
nagyon teiszik ruz uj ceikftüzések“ magasztalöl¬
megélni, a födolog az, hogy: skiki maga mester¬
nak. Ez a Pierre Minet tizennégyéves korüban
segét szorgalmasan folytassa. folytassale A mi¬
megszökött hazulrél és irodelmi föllépéséig esa¬
ki¬
nöseg mellékes; a födolog: a mennyiség. A
vargó volt, mint hajdan Jack London, Gorkij
adök ma mär nem a minöséget fizetik meg, ha¬
vagy Panalt Istrati; minthogy sohase järt isko¬
nem a sorokat vagy az iveket. Egy ideig talan
laba, nem tud helyesiräst es egyeb tudomänyokat;
rosszul fizetik meg. de akkor is, a sok kis hal jó
nem Judja, hogy ki volt Mithridates es hogy Ra¬
kis hal. Es egészen mindegy, hogy mit ir az em¬
eine tragédiät irt röla; de neki sinesenek eldité¬
ber. Kritika nines, esak hirdetés van ès paljtäsko¬
letei es uevével még bizonyosan sokszer fognak
däs vagy ellenségeskedés. Tehät: akül nit irni,
talalkozni a Nouvelle Rerue Française magyar
tisztelöi.
esak sokat irni!
Különben is: a sokatiräs a sikernek ma mär
Mindenkinek feltünhetett, hogy a különbözö
elöfeltetele. Hol vagyunk attöl az idôtöl, amikor
politikai iranyok, fellsmerve a regény és kivalt
hires iró lebetett valaki, aki egész életén ät esak
a politizaló älregenv rage propagandisztikus ere¬
öt vagy hat regényt irt! Vagy akar attol az idö¬
jét, ma mär sckkal több üigyelmet forditanak à
töl is, amikor Jules Reuard ezt irta: -Boldogga
regenyre, mint regebben, és ez a jóakarat a ne¬
tesz, hogy ninesenek igényeim és hogy a felesé¬
kik tetszö kiadvanyokkal szemben elmegy a
gem se költekezö, tehat nem serkal a sokatdolgo¬
pärtfogasig. Ez nagyon megszaporitotta a hiva¬
züsra: hogy nines olyan hazisarkänyom, amilye¬
szovjet példanl
A
täsos poligräfok szämät.
neknek a fényüzésre való vägyakozäsa szämtalan
mintha regenygyürakat es regénvterjesztö välla¬
szerencsétlen irôtarsamat sok-sok szégyenletes
latokat tartana fenn vagy legaläbb tämogatna,
munka iräsara kényszerifi; ös igy akkor dolgoz¬
Mert amiôta Oroszorszägbau egyre kevesebben
hatom, amikor jölesik, amikor van mondanj¬
vasarolhatnak könyvet, egyre töhb olyan orosz
valôm es ezt ügy irhatom meg. ahogy öhajjtom!
regeny jelenik meg, amely nagy megelégelettség¬
Ma mär ez mese. Amint a szinész, ha hönapokig
gel szöl a mai allapotokról, viszont egyre keve¬
nem jätszhatik: volt, nines, mindenki elfelejti, a%
sebb olyan, amely nem beszél ezekröl. Es amiôta
iró is esak addlig erdekli a közönséget. amig so¬
az otthon élö orosz irók között egyre kevesebb az
kat ir, tehat mindennap lätni a nevét. Aki évekig
olyan, akinek munkäit erdemes mäs nyelvre is
nem ir regényt, akürmit irt elöbb, mär nem szü¬
leforditani, reitelmés irodalombarätok egyre
mit. Sokat järni-kelni a vilägban, minél fel ü¬
több uj orosz regényt fordittatnak le és egyre
nöbben szerepelgetni. ontani a befüf és minden¬
pazarabbul rektamozzük ezek francia, angol vugy
nap nyilatkozni arröl, milgen szellemi kineseket
német forditasät, noha mär a legedlzettebb kül¬
värhat legközelebb a viläg: enelkül nines siker.
Töldi olvasö se birja figyelemmel kisérni az orosz
Nägv iröknak ma azokat nevezzük, akik szemé¬
ujdonsägok nagy äradlatät.
Fgühkel legtöhbet foglalkoztatjäk a vilägot akik
Max Halbe némel ird. pasdr
böl olvas fel a
PTTITATIR TIT
ségre is rá tudja diktäl
hive, bizik a hirdetés m.
rinte a kiadas müvésze
pontosan ki tudja szämi
vel, mennyi hirdetessel,
sel häny vevöt lehet 1
ir0, — mondta egy amer
vezek ki nagy irönak; ak
hirdetést kockäztatom m
#a vis az ür. A közön
de ez az elem neha, sze
szélyes és kiszämithatatl
balesetek és szerenesétie
Edmond Rostand
Cyrano de Bergerac-ot,
zül a leginkäbb vällalk
kötessel adatta elö, hog
jehmezek minden költség
tand, aki gazdag ember
söbb azonban, mikor
Chantecier-nek elöndasa
Ivik szinhäz kész volt
a vüllalkozäsba. A blö
Európäba. Hönapokig
ban és minden elkepzall
kel. hogy soha még ilye
A Porte-Saint-Martin-sz
tésre egymilliôt költött
volt = semmire sesoka
doskodott röla, hogy oly
akik ärthattak volna à
elönyére Shakespearêt
tyak is feketekävét itte
volna, kortesnyelven, ni
Frök szobapincèreknek :
sék, hogyan nyilatkozik
azt hiresztelték, hogy R
esak ingyen lakik a Me
ott szallott meg. amit
cäfolnia, olyan hitelre t
esak mérsékelten dölt
nchol zengó, de mester
#egspékelt, erötlen da
nyeknek felelt meg és a
ugvan, de aza példätla
mény. amelvröl a szinh
11—