II, Theaterstücke 25, Professor Bernhardi. Komödie in fünf Akten (Ärztestück, Junggesellenstück), Seite 39

S S
B
25. Bro.nbandi
usschnitt aus
amburger Fremdenblatt
om:
12 1911
1
2
Der neue Schuitler.
Berlin, 30. November.
Artbur Schnitzlers Wiener Aerzte¬
komödie „Prosessor Bernhardi“ wurde
am Donnerstag im Berlier Kleinen Toeater
mit sehr freundlichem Beifall ausgenommen. Ter
Erste Akt gibt lebensunmintelbare Bilder aus
einem Wiener Hospital und bringt die Szene.
an die sich leider dann drei Akte lang Dis¬
Tputationen über Gesinnungstüchtigkeit und Ge¬
sinnungskumperei mit zionistischen und anti¬
semitischen Einschlägen heften. Der Leiter der
von wohltätigen Stiftungen erhaltenen Kranken¬
anstalt, der jüdische Professor Bernhardt, ver¬
weigert einem katholischen Priester den Zutritt
zu einem sterbenden Mädchen, weil die Pattentm
keine Ahnung von der Hoffnungslosigkeit tores
Zustandes hat und infolge der sogenannten
Euphorie, die sich zuweilen vor dem Ende ein¬
stellt, gerade in der glückfeligsten Gemüts¬
verfassung ist, deren Störung der Arzt für ein
Verbrechen hält. Sein Verhalten hat für Un
die peinlichsten Folgen, und drei Aufzüge zeigen
in sehr erreaten und wortreichen Auseinander¬
setzungen seiner Kollecen, wo seine Getreuen
und wo seine streberischen Neider stehen. Er
unterliegt, wenn er auch sein Haupt bochhält.
Der Unterrichisminister, sein Jugendfreund, läßt
ihn im Parlament vor dem Ansturm der kleri¬
kalen Majorttät fallen. Ja, es kommt zu einer
Anklage wegen Religionsstörung, und infolge
saischer Aussage der Krankenschwester wird er
verurteilt. Den Kern des vierten Aktes bildet
die Unterredung des gerichteten Arztes mit dem
Seelsorger. Sie bringt eine seine, wenn auch
nicht bis zur letzten Klarhelt vordringende
Analose der Empfindungen, die die beiden
Männer bei jenem Kampf um die Sterbende,
bewußt und unbewußt, bewegt haben. Der
fünfte Aufzug ist erst der rechte Schnitzler; er
bringt die Erlösung vom allzu Rbetorischen und
Patbetischen. Mit wirklich feiner Ironie sagt
sich Schnitzler von der engen Folgerichtiakeit seines
Helden los, der über dem Einzelfall doch das
Schicksal semes Lebenswerkes nicht bedacht hat.
Die Handlung aibt Schnitzler Gelegenheit, eine
ganze Galerte von Wiener Aerzten, Journalisten
und Beamten zu spiegeln. Sie ist reich an ge¬
schmackvoll pointierten Dialogen, die noch wirk¬
samer wären, wenn Schnipler sie nicht hätte in
die Breite sließen lassen.
Die Darsteller nahmen sich der Komödie mit
ganzem Herzen an. Bruno Decarli war ein
gewinnend aufrichtiger und aufrechter Bernhardi,
Alfred Abel sprach den jungen Priester mit
großer Besonnenheit. Das Publikum vielt zu
dem Skeptiker Schnitzler ebenso wie zu dem
Rortoriker und rief den anwesenden Dichter
kürmisch applaudierend vor die Nampe.
5.—4
box 30/1
GEBT
ApESti Hirlag
Ausschnitt aus:
vom: 4LOELENSER1912
* (Bernhardi professzor.) Berlini levelezönk
tiria: Schnitzler Artur uj komédiajaröl. Bernhardi
professzor-röl. a mely, a mint mär täviratban jelez¬
tem. a Kleines Theater mintaszerü elöadäsäban za¬
Jos külsd sikert aratoll, erdemes bövebben is meg¬
emlékezni. Schnitzlernek egy gvönyörü szinpadi je¬
lenet lebegelt a szeme elöft, a mikor darabja meg¬
iräsäba fogolt. A körhüzban fekszik egy fiatal leány.
Az orvosi tudomänv mär nem iud segiteni rajla, de
6 maga még esak nem is seili a közeledö szomorn
végzelet. Ehren van és älmodik a jövendö boldog¬
sägról. Elmultak a fäjdalmai, szinte egészségesnek
Erzi magät. Arröl sullog. hogy nemsokära, egy öra
mulva, eljön érle a völegénye, szivének szerelmese
és magäval viszi. Ekkor megjelenik a professzor szo¬
bajaban az egyhäz papia. Az ulolsó vigaszt hozza
a belegnek, a ki a haläl biztos martaléka. Bernhardi
utjäba áll. Ha a beteg meglätja a lelkészt. megijed.
elmulik boldog lätomäsa és szerencsétlenül. össze¬
törve hal meg. Igy kerülnck egymässal szembe or¬
vos és pap. mind a keitö teljesiteni akaria köteles¬
ségét. de egvikük sem tudia, a beleg meghal és a
lelkész az igazgató-orvos parancsüra favozni kény¬
telen. Szimpatikus. bätor, a sziveket és lelkeket meg¬
gyözö ez a két ellenséges vilägot képviselö férfiu,
ök értik és méltänyoljäk egymäst és talän még ösz¬
sze is füzhetné öket igazi barätsäg. ha nem kény¬
szeritené puszlitó harcra a csunya bécsi viläg. Zsi¬
dök és Keresztények, szemitäk, antiszemitäk, kleri¬
kälisok, parlamenti botränyhösök, tudatlan profesz¬
szorok és üres miniszterek, a kik, ha itt-oft szé¬
pen. ötletesen beszélnek is, tülekedésükkel esak egy
szomoru korképet illuszträlnak durva mödon, Az
orvos és lelkész összetüzése után két fähorra ostlik
a körhäz és viläga, a gondnoksäg lemond, a parla¬
mentben interpellälnak és az igazsägügvi miniszter
vizsgälatot indit Bernhardi ellen a valläs megsér¬
tése miatt. Es hogv még elevenebbé. kellemelle¬
nebbé väljék a kép. Bernhardit kéz alatt fölszölitjäk.
Juttassa ag egyik üresedésben lévö aligazgatöi ülläst
a keresztény jelöltnek és akkor elsimitjäk az ügyet.
De Bernhardi, a ki tettével nem a valläs ellen akart
tüntefni, védi a maga megsyözödésél. harcha szäll
az egész viläggal. a Kollégäival. a kormannyal. a
törvénnyel. és öntudatosan le is üli a reáia szabott
két hönapi börtönt. A mikor idäig jutott Schnitzler.
läthatöan megakadt. Mär most mit tegyen? Mit csi¬
näljon a hösével? Vajjon megostromolja-e vele a
bécsi klerikälis vilägof, vagy nevessen-e vele együtt
##lläg rosszasägän? Okosan ez utöbbit välasztotta
és egy kitünd ötödik fölvonäsban a közönség nagy
elragadtatäsära kifiguräzta az egész k. k. minisz¬
tériumot, Bernhardi professzort, a rajongó zsidösä¬
gof és a klerikalizmust. Nem maradt meg a drä¬
mähöl mäs. esak a szegény lelkész megható sorsa,
a kit valahova a viläg végére helvezett ät püspöke,
mert a förvény elött bätran hancoztalla, hogy leg¬
jobb meggyözödése szerint Bernhardi professzor a
nagy ielenelben nem öhailolla benne a papot bän¬
tani. A moräl pedig Schnitzler szerint az. hogv aprö
dolgokért nem szabad és nem is kell a lüzbe menni:
nagy célokért küzdjön az ember. ha tud. A közön¬
seg is igy vélekedelt, az apró esewényekhez füzödö
dräma nem erdekelle, de Bécs mulatsägos szatiräja)
läthatban sok derült pillanatot szerzett neki.

r