25 Professor Bernhardi
—
Mägyar Nemzet, Budapest
chnitt aus:
—17 4 1973
SZINHAZ ZENE
Professor Bernhardi.
Nömet vendégjätékok a Magyar Szinházban.
Ma kezdte meg a berlini Kleines Theater ven¬
dégjätékát a Magyar Szinházban. Bemutatkozéul
Schnitzler Arthur sok port fölvert szinmüvét, a
„Pröfessor Bernhandie-t adtäk elö a vendégmüvé¬
szek. A darab Berlinben szép sikert aratott, Bécs¬
ben azonban — és általäban Ausztriäban —
czenzura eltiltotta a darab szinrehozatalät, annak
antiklerikális irányzata miatt. A szinmüirodalom
mem vesztett volna semmit akkor sem, ha egy¬
ält aläban sehol scm kerül szinre a Professor Bern¬
hardig. Mint drámai termék szämba nem jöhet
sem konczepcziójénál, sem tartalmänal, sem pedig
lebonyolitäsánál fogva. Vezérczikkek, gondolatok,
melyek olvasas közben tämadnak e elméletek
összefüzese a darab, melynek cselekménye nincs.
A darab elsó felvonásäban mégis történik va¬
lami: a tragikai összeütközés itt esik meg. Bern¬
hardi professzor, egy klinika zsidó születésü veze¬
töje megtiltja a katolikus papnak, hogy a halotti
szentségekkel ellässon egy haldoklôt, ki menthetet¬
len ugyan, de állapotának egyältaläban nincsen tu¬
datäban. Eltiltja azèrt, mert mint orvos kötelessé¬
gének tartja betegei boldog kimulésät elömozdi
tani, Ennvi a darab eselekménve. A mi ezután
box 30/4
meginditani, Bernhardi tiltakozik ellene. A darab
vokos emberee kijelenti, hogy nem való 6 forra¬
dalmärnak, ha nem akarja lépésének utolsó kö¬
vetkezményeit levonni.
A négy fölösleges felvonás epizödjaiban —
csupa epizöd keretében állitják fel a darab elmé¬
letsit, — a höst meglehetösen kellemetlen urnak
ismerjük meg, ki ok nélkül megy fejjel s falnak,
ki a szokimondäst a maga és mäsok rovésära
mindig tulhsjtja, minden érzék nélkül magasabb
szempontok, szerves igazsägok iránt. Nem áll azon
as alapon, hogy apró kellemetlenséget, példäul
apröbb inkonzekvencziät szükséges lehet elkövetni
azèrt, hogy nagy dolgok — a minö példäul az
intézet sorsa, tudomänyos munkässág, stb. — za¬
vartalan menetét biztositsa. O a rideg igazság
älläspontján áll!
Schnitzler azèrt állitotta be hösét az igazság
es humanizmus kérlelbetetlen bajnokának, mert
egéaz darabja tulajdonképen filoszemita tenden¬
cziäju. Nem fordul a keresztény fajok ellen, sôt
megadja az 6 älláspontjuknak is a tiszteletet.
Dühével a kikeresztelkedett zsidókat ostorozze, kik
ebben a szinmüben mind jellemtelenek s az egyet¬
len kivételnél csodälkoznak a szereplök, hogy ez
tisztességesen viselkedett! Adarab tendenozisja tehát
as, hogy a zeidó maradjon zsidó, kit a keresztény
vilägtöl öriäsi távolsäg választ el, melyet nem ké¬
pes a kölcsönös jöakarat sem áthidalni és ezert a
leghelyesebb, ha egyältaldban nem foglalkozik egy¬
mässal a két rész.
Atétel, az üldözött zsidó hös märtiriuma
az uralkodó keresztény viläggal valö össze¬
ütközése következtében és a hozzé füzött és
belöle levont megjegyzések talán Berlinben ak¬
tuälisak lebettek, — e magyar viszonyok közt
azonban egyältalában elvesztik társadalmi éfüket.
Irodalmi, szinmül ertéke perlig nincs e darabnak.
A darab nagyon kedvezó fogadtatésban ré¬
szesült Budapesten is. Sokat tapsoltak a nézök
s a jelenlévó szerzö több irben megjelenhetett a
lämpák elôtt. Az elöadás jó volt, a társulat a
naturalisstikus, tipuskiélezó, szinjätszó felfogásban
igen elökeld helyen éll. Különösen Klein-Ronden,
Landa Max, Adalbert Max és Abel Alfred alaki¬
täsai voltak nagyon sikerült jellemrajzok. A fö¬
höst Decarii Bruno személyesitette, jöl kifejezéere
juttatva a kérlelhetetlen, megtörhetetlen — Don
Quijotet.
1