PS S
25. Pro Bernhandi
Guchesssgter eir. Giwin:
aus: Posti Hirlap, Budapest
17 4 1913
— Szinhäz é8 zene.
Bernhardi tanár.
(Professor Bernhardi.)
(Komédia öt felvondsban; irta: Schnitzler Artur.
Elöször elöadtäk német nyelven a Magyar Szin¬
häzban 1913. április 16-án.)
A Magvar szinhäzban vendégszere,iö
berlini szintärsulat elsö elöadäsul Schnifzler
Arthur „Professzor Berhardi“-jät adtä. Bar¬
mily gazdag ez a darab irodalmi finomsägok¬
ban, söt gondolkodói mélységekben is, mégis a
fó-ok, amely ma este elsö elöadäsähoz valöban
elökelö és magas értelmi szinvonalu közönsé¬
get gyüstött egybe, inkäbb valami belöle àradó
politikai botränvillat volt. A költö persze erröl
nem tehet; darabja fölhengeriti ugyan a mai
emberiseg legégetöbb kérdéseit s különösen
éles vilägitäsban mutatja be az oszträk, föleg a
bécsi tärsadalom meghasonlottsägänak okait.
oly mersekelten és izlesesen teszi azonban ezt.
hogy valoban a pamflé-szerüseget kercsók ala¬
posan csalödhattak. Igaz, ez a csalödäs kelle¬
mes volt A bécsi tärsadalom viviszekciója he¬
lvett kaptunk egy igen jellemzö s olykor mu¬
latsägos rajzot e tärsadalom bizonyos oldalai¬
rol. Az az érzésünk minden esetre megmaradt.
hogy az oszträk kormänytöl szebb lett volna.
ha szabadjára engedi a fekete-särga hatärso¬
rompökon belül is ezt a darabot. Nem azèrt,
mintha rendöri szempontböl esetleg nem volna
benne semmi kifogäsolható, hanem mivel iro¬
dalmi értékü és alapjäban véve igen mörsékel¬
ten läzitö.
Különben ime a darab rövidrelogott
tartalma:
Bernhard: tanár hires belgvögväsz, igaz¬
gatója é8 egyik föalapitója az Elisabethinum
nevü bécsi gyögyintézetnek. A tanär, egy
haläla küszöben álló, de végéröl mit sem
sejtö, sôt a biztos gyogyulas reményétöl szo¬
katlanul felhangolt kedélyü nö-betegét a rideg
valösag megludäsätöl megóvandó, megakadä¬
lyozza az elöhivott katholikus lelkészt abban,
hogy az utolsó kenet szentségével a halalra¬
szänthoz jusson. Ez a darab kiindulópontja,
meginditó lökése. az elsö felvonas tartalma.
Bär ez a megakadälyozas a legszelidebb és a
legudvariasabb formäban törtent, az eseinek
mégis nagy és kellemetlen visszhangja tämadt
nemesak magäban az intézetben, de kint a
tärsadalmi életben is. Az intezetben két pärt
all egymassal szemben, melyeket röviden ke¬
resztény és zsidó pärtnak leheine nevezni.
Bernhardi zsidó létére az orvosok keresztény
esoportjának ellenszenvét ébresztette fel; föleg
azèrt is, mivel egy megüresedett osztälyvezetöi
älläsba nem a keresztény csoport vezetöjének
box 30/4
de a birosägok is kinyujtjäk kezüket Bernhar¬
di, az igazgato utan, kärt okozvan imigy az
intézet presztizsében és népszerüségeben.
Ebenwald és tärsai megragadjük tehät az al¬
kalmat, kényszerilik Bernhardit, hogy le¬
mondjon az intézet igazgatösägäról, aminek
következményekent az eddigi aligazgató, Eben¬
wald, automatice igazgatóvá lép elö. A
Bernhardinak kijáró megpróbältatäsok sora
azonban ezzel még nem fejezödött be. Az es¬
küdtbirösäg, mely elé az ügy került, egy hisz¬
terikus ápolöne bazug vallomäsa alapján s a
lelkész kedvezö (anusägtétele dacära bünösnek
talälja öt „vallásgyakorläs megzavarásäban“
8 két hönapi foghäzra itéli. S hiaba fogadko¬
zik a védö, hogy perujitässal fog élni, s az uj
pert meg fogjäk nyerni. Bernhardi nem küzd
az itélet ellen, hanem leüli. A két hönap alatt,
melyet a börtönben tölt, ügye egy mäsodjk
Dreyfus-ügygyé dagad. A liberälisok 6s szo¬
cialistäk egyrészt, a klerikalisok és antiszemi¬
tak märrészt, nap-nap utän foglalkoznak vele,
ugy hogv lassankent az egész orszäg két pärt¬
ra szakad. Tele van a sajtó ide vonatkozó cik¬
kekkel, népgyülések tärgyaljäk az esetet.
kiszabadult Bernhardinak csak ki kellene
nyujtani a kezét és képviselö lehetne. Közhen
még az is megesik, hogy a legföbb terhelö ta¬
nu, az apolönö, kijelenti elsö tanuvallornásä¬
röl, hogy hamis volt. A perujitäs és a rehabi¬
litäzió tehät biztos. Bernhardinak mindez
azonpan nem kell, 6 örül annak, hogy tul van
min ienen és az egész kavarodäs elöl eimene¬
kül lülföldre pihenni.
Tgy tragédia-téma, melyet Schnitzler, bär
kezdetben igen vesztjöslöan indit meg s né¬
häny felvonäson kerosztül zord irányban elég
izgalmasau fokoz, végre mégis szeliden
s komédias#erüen feiez be. A hös, Profes¬
sor Bernhardi. egyszerüen elmenekül a tragé¬
dia-kifejlés elöl. Nem gyávasägböl, hanem mi¬
vel azzal az ügygyel, melynek oka- és hösekent
a darab elejän föllépett, mihelyt ez orszägos
ügygyé, politikai gabalyodässà, tärsadalmi ka¬
varodassà valt, nem érzi magät szolidaris¬
nak. Schnitzler valöszinüleg azt vallja, hogy a
modern szellem, föleg az, amely manapsag a
szinhäzak nézôteroin terjeng, nem nagyon hal¬
lik a tragikai zordsägu kifeilések felé; ebhöl a
darabjahöl sem szedte ki mindazt a robbanté¬
erôt, ami pedig benne rejlik. Egy altalánös
lekicsinyedés, magänak a hösnek s a darabnak
mersékeltebb jelentöségüvé valo zsugorodasa
ennek folytán azonban elkerülhetetlenné vält.
Bernhardi alapjäban s elsö eselekvéseiben
igen rokonszenves alak; mikor azonban a vé¬
gen megtudjuk, hogy a sajät ügyének orszägos
ügygyé való dagadäsa elöl egyenesen megfuta¬
modik, az a gondolatunk tämad, hogy talán
mär jóval elöbb elfoglalhatta volna a béke¬
szeretet és zavarkerülés emez attitude-jét. Vég¬
eredményben ez a Bernhardi nem elég nagy
és kemény egyéniseg ahhoz, hogy öt felvoná¬
son keresztül valo ällhatatossäga ne tünjék fel
a kicsinyesség szinében. Tagadhatlan, hogy
ezèrt rokonszenves és erdekes marad. Nem
fenséges és megräzó azonban, Nélkülözi a
nagysäg legnemesebb vonäsait, hiänyzanak
belöle a fenségességhez szükséges legvégsö és
legbätrabb elszänasok. Igaz, ez harmoniku¬
san összefügg azzal, hogy Schnitzler atragé¬
dia anyagäböl kissé mesterkélten komédiät esi¬
nält. Höséte celböl tudatosan kicsinyitenie kel¬
gény archoz. melynek arángai neme
egyes részei nincsenek élesen kimi
felszinesebb nézö tehat könng
darabra. hogy unalmas. A
tetteljesebb. ellenben mestänyol
nagyvonalusägait, a dialog vomp
ségekkel teleszört finom szövedékel
Bernhardi köré csoportositott,
s egyben egyénitett alakokat.
e vältozatos grüfteményen nemesa
meg, hogy Schniteier nagy emberlätó
hogy az orvosi tarsadalomböl emelk
költöi rangjára.
Az elöadás igen jé volt. Az a
szakäll, szemüveg s vasalatlan ruh
a szinpadot elöntötte, rögtön megte
sajátos német professzori couleur lo
a darab egy grau in grau tar
a szürkeségek. a különbözö välfaju
gok megerzékeltetését a szinészek
végezték, Bernhardit Decarli Bruno
fejezöen, melegen, a szerzötöl elöirt
mosoly ügyes kihasznäläsäval. Klein
Ebenwaldot ellätta a megfelelö beszé
geséggel. jovialitässal és ravaszsägga
feld Guido Cyprianja a kedves hon
Hans Sternfelder a meggyözöen
medveszerüseg pompäs megtestesülés
Maa Landa minisztere a nehezkes.
szor közönséges tanárossäg e tömkel
diplomata-finomsägokat képviselte k
Abban a reményben, hosy az elöad
rabok alkalmähél részletesebben je
tem öket, megemlitem még Ernst #
Erich Platent, Marimilian Wolff
Götzôt, Alfred Abelt. Erich Neubürges
bert Heinichet. A közönség nagvon 1##
a felvonások végen töméntelenszer
ünnepelte a jelenlevö Schnitzler Arth
Sader
25. Pro Bernhandi
Guchesssgter eir. Giwin:
aus: Posti Hirlap, Budapest
17 4 1913
— Szinhäz é8 zene.
Bernhardi tanár.
(Professor Bernhardi.)
(Komédia öt felvondsban; irta: Schnitzler Artur.
Elöször elöadtäk német nyelven a Magyar Szin¬
häzban 1913. április 16-án.)
A Magvar szinhäzban vendégszere,iö
berlini szintärsulat elsö elöadäsul Schnifzler
Arthur „Professzor Berhardi“-jät adtä. Bar¬
mily gazdag ez a darab irodalmi finomsägok¬
ban, söt gondolkodói mélységekben is, mégis a
fó-ok, amely ma este elsö elöadäsähoz valöban
elökelö és magas értelmi szinvonalu közönsé¬
get gyüstött egybe, inkäbb valami belöle àradó
politikai botränvillat volt. A költö persze erröl
nem tehet; darabja fölhengeriti ugyan a mai
emberiseg legégetöbb kérdéseit s különösen
éles vilägitäsban mutatja be az oszträk, föleg a
bécsi tärsadalom meghasonlottsägänak okait.
oly mersekelten és izlesesen teszi azonban ezt.
hogy valoban a pamflé-szerüseget kercsók ala¬
posan csalödhattak. Igaz, ez a csalödäs kelle¬
mes volt A bécsi tärsadalom viviszekciója he¬
lvett kaptunk egy igen jellemzö s olykor mu¬
latsägos rajzot e tärsadalom bizonyos oldalai¬
rol. Az az érzésünk minden esetre megmaradt.
hogy az oszträk kormänytöl szebb lett volna.
ha szabadjára engedi a fekete-särga hatärso¬
rompökon belül is ezt a darabot. Nem azèrt,
mintha rendöri szempontböl esetleg nem volna
benne semmi kifogäsolható, hanem mivel iro¬
dalmi értékü és alapjäban véve igen mörsékel¬
ten läzitö.
Különben ime a darab rövidrelogott
tartalma:
Bernhard: tanár hires belgvögväsz, igaz¬
gatója é8 egyik föalapitója az Elisabethinum
nevü bécsi gyögyintézetnek. A tanär, egy
haläla küszöben álló, de végéröl mit sem
sejtö, sôt a biztos gyogyulas reményétöl szo¬
katlanul felhangolt kedélyü nö-betegét a rideg
valösag megludäsätöl megóvandó, megakadä¬
lyozza az elöhivott katholikus lelkészt abban,
hogy az utolsó kenet szentségével a halalra¬
szänthoz jusson. Ez a darab kiindulópontja,
meginditó lökése. az elsö felvonas tartalma.
Bär ez a megakadälyozas a legszelidebb és a
legudvariasabb formäban törtent, az eseinek
mégis nagy és kellemetlen visszhangja tämadt
nemesak magäban az intézetben, de kint a
tärsadalmi életben is. Az intezetben két pärt
all egymassal szemben, melyeket röviden ke¬
resztény és zsidó pärtnak leheine nevezni.
Bernhardi zsidó létére az orvosok keresztény
esoportjának ellenszenvét ébresztette fel; föleg
azèrt is, mivel egy megüresedett osztälyvezetöi
älläsba nem a keresztény csoport vezetöjének
box 30/4
de a birosägok is kinyujtjäk kezüket Bernhar¬
di, az igazgato utan, kärt okozvan imigy az
intézet presztizsében és népszerüségeben.
Ebenwald és tärsai megragadjük tehät az al¬
kalmat, kényszerilik Bernhardit, hogy le¬
mondjon az intézet igazgatösägäról, aminek
következményekent az eddigi aligazgató, Eben¬
wald, automatice igazgatóvá lép elö. A
Bernhardinak kijáró megpróbältatäsok sora
azonban ezzel még nem fejezödött be. Az es¬
küdtbirösäg, mely elé az ügy került, egy hisz¬
terikus ápolöne bazug vallomäsa alapján s a
lelkész kedvezö (anusägtétele dacära bünösnek
talälja öt „vallásgyakorläs megzavarásäban“
8 két hönapi foghäzra itéli. S hiaba fogadko¬
zik a védö, hogy perujitässal fog élni, s az uj
pert meg fogjäk nyerni. Bernhardi nem küzd
az itélet ellen, hanem leüli. A két hönap alatt,
melyet a börtönben tölt, ügye egy mäsodjk
Dreyfus-ügygyé dagad. A liberälisok 6s szo¬
cialistäk egyrészt, a klerikalisok és antiszemi¬
tak märrészt, nap-nap utän foglalkoznak vele,
ugy hogv lassankent az egész orszäg két pärt¬
ra szakad. Tele van a sajtó ide vonatkozó cik¬
kekkel, népgyülések tärgyaljäk az esetet.
kiszabadult Bernhardinak csak ki kellene
nyujtani a kezét és képviselö lehetne. Közhen
még az is megesik, hogy a legföbb terhelö ta¬
nu, az apolönö, kijelenti elsö tanuvallornásä¬
röl, hogy hamis volt. A perujitäs és a rehabi¬
litäzió tehät biztos. Bernhardinak mindez
azonpan nem kell, 6 örül annak, hogy tul van
min ienen és az egész kavarodäs elöl eimene¬
kül lülföldre pihenni.
Tgy tragédia-téma, melyet Schnitzler, bär
kezdetben igen vesztjöslöan indit meg s né¬
häny felvonäson kerosztül zord irányban elég
izgalmasau fokoz, végre mégis szeliden
s komédias#erüen feiez be. A hös, Profes¬
sor Bernhardi. egyszerüen elmenekül a tragé¬
dia-kifejlés elöl. Nem gyávasägböl, hanem mi¬
vel azzal az ügygyel, melynek oka- és hösekent
a darab elejän föllépett, mihelyt ez orszägos
ügygyé, politikai gabalyodässà, tärsadalmi ka¬
varodassà valt, nem érzi magät szolidaris¬
nak. Schnitzler valöszinüleg azt vallja, hogy a
modern szellem, föleg az, amely manapsag a
szinhäzak nézôteroin terjeng, nem nagyon hal¬
lik a tragikai zordsägu kifeilések felé; ebhöl a
darabjahöl sem szedte ki mindazt a robbanté¬
erôt, ami pedig benne rejlik. Egy altalánös
lekicsinyedés, magänak a hösnek s a darabnak
mersékeltebb jelentöségüvé valo zsugorodasa
ennek folytán azonban elkerülhetetlenné vält.
Bernhardi alapjäban s elsö eselekvéseiben
igen rokonszenves alak; mikor azonban a vé¬
gen megtudjuk, hogy a sajät ügyének orszägos
ügygyé való dagadäsa elöl egyenesen megfuta¬
modik, az a gondolatunk tämad, hogy talán
mär jóval elöbb elfoglalhatta volna a béke¬
szeretet és zavarkerülés emez attitude-jét. Vég¬
eredményben ez a Bernhardi nem elég nagy
és kemény egyéniseg ahhoz, hogy öt felvoná¬
son keresztül valo ällhatatossäga ne tünjék fel
a kicsinyesség szinében. Tagadhatlan, hogy
ezèrt rokonszenves és erdekes marad. Nem
fenséges és megräzó azonban, Nélkülözi a
nagysäg legnemesebb vonäsait, hiänyzanak
belöle a fenségességhez szükséges legvégsö és
legbätrabb elszänasok. Igaz, ez harmoniku¬
san összefügg azzal, hogy Schnitzler atragé¬
dia anyagäböl kissé mesterkélten komédiät esi¬
nält. Höséte celböl tudatosan kicsinyitenie kel¬
gény archoz. melynek arángai neme
egyes részei nincsenek élesen kimi
felszinesebb nézö tehat könng
darabra. hogy unalmas. A
tetteljesebb. ellenben mestänyol
nagyvonalusägait, a dialog vomp
ségekkel teleszört finom szövedékel
Bernhardi köré csoportositott,
s egyben egyénitett alakokat.
e vältozatos grüfteményen nemesa
meg, hogy Schniteier nagy emberlätó
hogy az orvosi tarsadalomböl emelk
költöi rangjára.
Az elöadás igen jé volt. Az a
szakäll, szemüveg s vasalatlan ruh
a szinpadot elöntötte, rögtön megte
sajátos német professzori couleur lo
a darab egy grau in grau tar
a szürkeségek. a különbözö välfaju
gok megerzékeltetését a szinészek
végezték, Bernhardit Decarli Bruno
fejezöen, melegen, a szerzötöl elöirt
mosoly ügyes kihasznäläsäval. Klein
Ebenwaldot ellätta a megfelelö beszé
geséggel. jovialitässal és ravaszsägga
feld Guido Cyprianja a kedves hon
Hans Sternfelder a meggyözöen
medveszerüseg pompäs megtestesülés
Maa Landa minisztere a nehezkes.
szor közönséges tanárossäg e tömkel
diplomata-finomsägokat képviselte k
Abban a reményben, hosy az elöad
rabok alkalmähél részletesebben je
tem öket, megemlitem még Ernst #
Erich Platent, Marimilian Wolff
Götzôt, Alfred Abelt. Erich Neubürges
bert Heinichet. A közönség nagvon 1##
a felvonások végen töméntelenszer
ünnepelte a jelenlevö Schnitzler Arth
Sader