e Ket nonapi 1 ee
zik a védö, hogy perujitassal fog élni, s az uj
Bernhardi tanár.
pert meg fogjak nyerni. Bernhardi nem küzd
(Professor Bernhardi.)
az itélet ellen, hanem leüli. A két hönap alatt,
melyet a börtönben tölt, ügye egy mäsodjk
(Komédia öt felvonásban; irta: Schnitzler Artur.
Dreyfus-ügrgré dagad. A liberalisok 6s szo¬
Elöször elöadtäk német nyelven a Magyar Szin¬
cialistäk egyrészt. a klerikälisok és antiszemi¬
häzben 1913. aprilis 16-án.)
tak mäsrészt, nap-nap utän foglalkoznak vele,
A Magvar szinhäzban vendégszereplö
ugy hogv lassankent az egész orszäg két pärt¬
berlini szintärsulat elsö elöadasul Schnilzler.
ra szakad. Tele van a sajtó ide vonatkozó cik¬
Arthur „Professzor Berhardi“-jät adtd. Bar¬
kekkel, népgyülések tärgyaljäk az esetet. A
mily gazdag ez a darab irodalmi finomsägok¬
kiszabadult Bernhardinak esak ki kellene
ban, söt gondolkodói mélységekben is, mégis a
nyujtani a kezét és képviselö lehetne. Körben
fö-ok, amely ma este elsö elöadäsähoz valöban
még az is megesik, hogy a legföbb terhelö ta¬
elökeló és magas ertelmi szinvonalu közönsé¬
nu, az ápolönö, kijelenti elsö tanuvallomäsä¬
get gyüstött egybe, inkäbb valami belöle áradó
röl, hogy hamis volt. A perujitäs és a rchabi¬
politikai botränyillat volt. A költö persze erröl
litäció tehät biztos. Bernhardinak mindez
nem tehet; darabja fölhengeriti ugyan a mai
azonban nem kell, 6 örül annak, hogy tul van
emberiség legégetöbb kérdéseit s különösen
mindenen és az egész kavarodäs elöl eimene¬
éles vilägitäsban mutatja be az oszträk, föleg a
kül külföldre pihenni.
bécsi tärsadalom meghasonlottsagänak okait.
Egy tragédia-téma, melyet Schnitzler, bär
oly mérsékelten és izlesesen teszi azonban ezt.
kezdetben igen vésztjöslöan indit meg s né¬
hogy valoban a pamflé-szerüseget keresök ala¬
häny felvonäson keresztül zord irányban elég
posan csalödhattak. Igaz, ez a csalödäs kelle¬
izgalmasan fokoz, végre mégis szeliden
mes volt A bécsi tärsadalom viviszekciója he¬
s komédiaszerüen fejez be. A hös, Profes¬
lvett kaptunk egy igen jellemzö s olykor mu¬
sor Bernhardi, egyszerüen elmenekül a tragé¬
latsägos rajzot e tärsadalom bizonyos oldalai¬
dia-kifejlés elöl. Nem gyävasägböl, hanem mi¬
röl. Az az érzésünk minden esetre megmaradt.
vel azzal az ügygyel, melynek oka- és hösekent
hogy az oszträk kormanytöl szebb lett volna.
a darah elejön föllépett, mihelyt ez orszägos
ha szabadjára engedi a fekete-särga hatärso¬
ügygyé, politikai gabalyodässà, tärsadalmi ka¬
rompökon belül is ezt a darabot. Nem azèrt.
varodässä valt, nem erzi magät szolidäris¬
mintha rendöri szempontböl esetleg nem volna
nak. Schnitzler valöszinüleg azt vallja, hogy a
Lenne semmi kifogäsolható, hanem mivel ire¬
modern szellem, föleg az, amely manapsag a
dalmi ertékü és alapjäban veve igen mersékel¬
szinhäzak nézôteroin terjeng, nem nagyon hai¬
ten läzitó.
lik a tragikai zordsägu kifeilések felé; ebhöl a
darabjahöl sem szedte ki mindazt a robbanté¬
Különben ime a darab rövidrefogott
tartalma:
erôt, ami pedig benne rejlik. Egy általänds
lekicsinyedés, magänak a hösnek's a darabnak
Bernhard: tanár hires belgyögyäsz, igaz¬
mérsékeltebb jelentöségüvé valo zsugorodasa
gatója és egyik föalapitója az Elisabethinum
ennek folytán azonban elkerülheteilenné vält.
nevü bécsi gyögyintézetnek. A tanär, egy
Bernhardi alapjäban s elsö eselekvéseiben
haläla küszöben älló, de végéröl mit sem
igen rokonszenves alak; mikor azonban a vé¬
sejtö, söt a biztos gyögyuläs reményétöl szo¬
gen megtudjuk, hogy a sajät ügyének orszägos
katlanul felhangolt kedélyü nö-betegét a rideg
valösäg megtudäsätöl megóvandó, megakadä¬
ügygyé való dagadäsa elöl egyenesen megfuta¬
lvozza az elöhivott katholikus lelkészt abban,
modik, az a gondolatunk tämad, hogy talán
hogy az utolsó kenet szentségével a halalra¬
mär jóval elöbb elfoglalhatta volna a béke¬
szänthoz jusson. Ez a darab kiindulópontja,
szeretet és zavarkerülés emez attitude-jét. Vég¬
meginditó lökése. az elsö felvonäs tartalma.
eredményben ez a Bernhardi nem elég nagy
Bär ez a megakadälyozäs a legszelidebb es a.
é8 kemény egyéniség ahhoz, hogy öt felvoná¬
legudvariasabb formähan törtent, az esetnek
son keresztül való ällhatatossäga ne tünjék fel
mégis nagy és kellemetlen visszhangja tämadt
a kicsinyesség szinében. Tagadhatlan, hogy
nemesak magäban az intézetben, de kint a
ezért rokonszenves és érdekes marad. Nem
tärsadalmi életben is. Az intézetben két pärt
fenséges és megräzó azonban, Nélkülözi a
all egymässal szemben, melyeket röviden ke¬
nagysäg legnemesebb vonäsait, hiänyzanak
resztény és zsidó pärtnak lehetne nevezni.
belôle a fenségességhez szükséges legvégsö és
Bernhardi zsidó létére az orvosok keresztény
legpätrabb elszánasok. Igaz, ez harmoniku¬
csoportjának ellenszenvét ébresztette fel; föleg
sar összefügg azzal, hogy Schnitzler artragé¬
azèrt is, mivel egy megüresedett osztalyvezetöi
dia anyagäböl kissé mesterkélten komédiät esi¬
ällasba nem a keresztény csoport vezetöjének
nält. Höséte célböl tudatosan kicsinvitenie kel¬
s az Elisabethinum aligazgatójának, dr Eben¬
lett. Ha azonban Bernhardi alakja eképen meg
waldnak a jelöltjét, valami obskurus grüci ta¬
is felel a költö szändékainak s a darab jelle¬
närt, hanem az intézet egy szorgalmas segéd¬
gének, összbenyomäsának nagysägäbol azèrt
tanárät tette be. Az ellene lappangó ellen¬
mégis vesztett.
ségeskedés ki is tör az igazgatôtänäcs ama
Schnitzlere darabjäban különben is nem
ülésen, amelyen az Elisabethinum gondnok¬
az utolsó szavak, a kiélezödések embere. Igaz,
testületének lemondésät kell tárgyalni. Ez a
ha meggondoljuk, hogy Ausztria szämära mär
gondnoktestület, melyben csak ugy nyüzsög¬
igy is tulerös volt, akkor megertjük óvatos¬
nek a mägnäsok es pöspäkök, eppen Bern¬
sägät. Megértésünk azonban nem tünteti el
hardi ama tette miatt mondott le, amelylyel
csodälkozäsunkat azon, hogy példäul a negye¬
megakadälvozta a papot az utolsó kenet kiszol¬
dik fölvonäsbeli nagy jelenetben Bernhardi és a
galtatässban. A lemondas nagy esapüs az
lelkész közt, mikor minden arra haft, hogy a
intézetre nézve, mely a kuratoriumban reszt¬
darab két fö-problemäja, a tudomány, és hit s
vevö elökelöségek presztizsével gyüstôtte a let¬
a zsidösäg és árjasäg ellentéfe a maguk egész
alapja legnagyobb részét alkotó anyagi segé¬
élességében kibontakoztatäsra s összecsapäsra
lvezéseket. Az ülés folyamän jön a hir, hogy
kerüljenek, az elsö probléma csak bägyadtan
a képviselöhäzban meginterpellältäk a väros¬
jelenik meg, a mäsodik pedig szinte érthetet¬
szerte tärgyalt ügyben a közoktatasügvi mi¬
lenül szöba se kerül. Pedig vannak percek,
nisztert, aki a Häz hangulaidnak befolyása
mikor azt hinné az ember, hogy most okvetlen
alatt kijelentette, hogy az ügy tisztäzasät a
erröl lesz szö. De nem, a dialog elsiklik mellöle
birösägra bizza. Nagy kellemetlenség ez
s oldalirányba téved.
Bernhardira nézve és nagy öröm az ellensé¬
Bizonyos halvänysag, eimosódottsäg,
geinek. Nemesak a kuratorium mondott le te¬
kiélezettségek es markánsägok kerülése jellein¬
hät, veszélyeztetve imigy az intézet létalapjät, zi a darabot. Hasonlatos ez egy finom, versze¬
Szakall. Szamureg
a szinpadot clöntött
Sujatos nemet profe
a darab egy grau
a szürkeségek. a k#
gok megerzékeltetésé
végezték, Bernhardit
fejezöen, melegen, a##
mosoly ügyes kihas
Ebenwaldot ellätta a
geséggel. jovialitässa
feld Guido Cyprian
Haus Sternfelder
medveszerüség pomp
Maa Landa minisz
szor közönséges tan
diplomata-finomsägo
Abban a reményben
rabok alkalmäböl
tem öket, megemlite
Erich Platent, Mag
Gôteôt, Alfred Abelt.
bert Heinichet. A kü
s a felvonäsok végén
ünnepelte a jelenlev