box 27/5
23. Der Schleier der pierrette
Telephon 12.801.
WAU
grau#e#
FD.
P
SEE „GUSEMVER
I. österr. behördl. konz. Unternehmen für Zeitungs-Ausschnitte
Wien, I., Concordiaplatz 4.
Vertrefungen
in Berlin, Budapest, Chicago, Christianla, Genf, Kopen¬
hagen, London, Madrid, Mailand, Minneapolis, New-Vork,
Paris, Rom, San Francisco, Stockholm, St. Petersburg.
(Quellenangabe chne Gewähr).
Ausschnitt aus:
Budapesti Hirlap
vom:
8- MAl 1310
IRODALOM ES MÖVESZET.
Pierette fätyola.
Némajäték bárom képben. Schniteler Artur szövegére
irta Dohndnpi Ernö. Elöször Adfäk à budapesti Opera¬
häzban 1910. mäjus 7-iken.
X Pierette fdtyola partiturájaugy hat
räm, mint egy operai väzlatkönyv, s ebben lä¬
tom a darab erdekességét és jeientöségét. Doh¬
nányi, mielött belefogna egy nagy operába,
megirla ezt a kis némajätékot. Eröpröbának,
tanulmänynak, vagy ha ugy tetszik, stilus-gya¬
korlatnak. Egészen öszinte benne. Semmi poz,
semmi mesterkéllség. Jätszik a föladattal, a
mit vällalt. Vidam és könnyed, nem igen eröl¬
leli a drämai hangot, a hol nem önkent adodik,
s nem igyekszik mélyebbnek, sulyosabbnak,
nagyobbstilünek lätszani, mint a milyen valö¬
ban. Ez az ötnegyedörás aprösäg Dohnányi
operai stilusának kicsinyitett, hü tükörképe.
Lätjuk a kedvességet, a mesteri formatalentu¬
mot, az izlést, a nobilitäst, a külsö, eszközök
fényes ismeretét és hasznälni tudásät. Lätjuk a
jólulajdonsägok csillogó köntösét, melyben ma
még kissé elvész a szinpadi egyéniség, averbeli
drämairó,
##77
A némajäték, mint välfaj, finom és artisz¬
tikus, es elhiszem, hogy a zeneszerzöt izgatja és
inspirálja. Alkalma van folytonos illuszträldsra
és nem köli a sz6, szabadon csaponghat, min¬
dent zenei érlékekre välthaf, programzenét ir¬
hat, melynek magyaräzó szövege egy elevenen
lejätszödó dräma.
Hogy ez a dräma némajätékkal Hasson,
annak elengedhetellen föltétele, liogyra nézö
megértse. Osi és primitiv formäja à szinjätszäs¬
nak, melynek épp kezdetlegességénél fogva
roppant vilägosnak, ätlätszönak kell lennie. A
régi olasz commedia dell' arte szinészei voltak
az igazi panlomimikusok, rögtönözték az ö ko¬
médiäjukat és belenéztek a közönségbe. A mint
lättäk, hogy egy gesztus elvész, nem hat, érlhe¬
tetlen: hamar megszerezték egy mäsikkal, har¬
madikkal, addig, mig a mese nem alakult ki
teljes plasztikäval a nézö elött. Ez csodälatos
gyakorlat lehetett, mely a jätékböl lassankint
kiküszöbölt mindent, a mi fölösleges, a- darab¬
böl mindent, a mi homälyos. A régi komédiasok
maguk jöttek rä arra, mit kell, s mit lehet meg¬
csinälni. Ma az irönak kell ezt elgondolnia. Ne¬
héz dolog, olyannyira, hogy egy kitünd és el¬
més szinpadi ember, Schnitzler is egyre-mäsra
halmozza a jätszhatatlan instrukciôt és rébu¬
szokkal boszantja a nézöt.
Végighallgattam az elsö fölvonäst, a nél¬
kül, hogy a szöveget ismerlem volna. Jöl oda¬
figyeltem. Lättam, hogy a Pierrot félig sölét
r
23. Der Schleier der pierrette
Telephon 12.801.
WAU
grau#e#
FD.
P
SEE „GUSEMVER
I. österr. behördl. konz. Unternehmen für Zeitungs-Ausschnitte
Wien, I., Concordiaplatz 4.
Vertrefungen
in Berlin, Budapest, Chicago, Christianla, Genf, Kopen¬
hagen, London, Madrid, Mailand, Minneapolis, New-Vork,
Paris, Rom, San Francisco, Stockholm, St. Petersburg.
(Quellenangabe chne Gewähr).
Ausschnitt aus:
Budapesti Hirlap
vom:
8- MAl 1310
IRODALOM ES MÖVESZET.
Pierette fätyola.
Némajäték bárom képben. Schniteler Artur szövegére
irta Dohndnpi Ernö. Elöször Adfäk à budapesti Opera¬
häzban 1910. mäjus 7-iken.
X Pierette fdtyola partiturájaugy hat
räm, mint egy operai väzlatkönyv, s ebben lä¬
tom a darab erdekességét és jeientöségét. Doh¬
nányi, mielött belefogna egy nagy operába,
megirla ezt a kis némajätékot. Eröpröbának,
tanulmänynak, vagy ha ugy tetszik, stilus-gya¬
korlatnak. Egészen öszinte benne. Semmi poz,
semmi mesterkéllség. Jätszik a föladattal, a
mit vällalt. Vidam és könnyed, nem igen eröl¬
leli a drämai hangot, a hol nem önkent adodik,
s nem igyekszik mélyebbnek, sulyosabbnak,
nagyobbstilünek lätszani, mint a milyen valö¬
ban. Ez az ötnegyedörás aprösäg Dohnányi
operai stilusának kicsinyitett, hü tükörképe.
Lätjuk a kedvességet, a mesteri formatalentu¬
mot, az izlést, a nobilitäst, a külsö, eszközök
fényes ismeretét és hasznälni tudásät. Lätjuk a
jólulajdonsägok csillogó köntösét, melyben ma
még kissé elvész a szinpadi egyéniség, averbeli
drämairó,
##77
A némajäték, mint välfaj, finom és artisz¬
tikus, es elhiszem, hogy a zeneszerzöt izgatja és
inspirálja. Alkalma van folytonos illuszträldsra
és nem köli a sz6, szabadon csaponghat, min¬
dent zenei érlékekre välthaf, programzenét ir¬
hat, melynek magyaräzó szövege egy elevenen
lejätszödó dräma.
Hogy ez a dräma némajätékkal Hasson,
annak elengedhetellen föltétele, liogyra nézö
megértse. Osi és primitiv formäja à szinjätszäs¬
nak, melynek épp kezdetlegességénél fogva
roppant vilägosnak, ätlätszönak kell lennie. A
régi olasz commedia dell' arte szinészei voltak
az igazi panlomimikusok, rögtönözték az ö ko¬
médiäjukat és belenéztek a közönségbe. A mint
lättäk, hogy egy gesztus elvész, nem hat, érlhe¬
tetlen: hamar megszerezték egy mäsikkal, har¬
madikkal, addig, mig a mese nem alakult ki
teljes plasztikäval a nézö elött. Ez csodälatos
gyakorlat lehetett, mely a jätékböl lassankint
kiküszöbölt mindent, a mi fölösleges, a- darab¬
böl mindent, a mi homälyos. A régi komédiasok
maguk jöttek rä arra, mit kell, s mit lehet meg¬
csinälni. Ma az irönak kell ezt elgondolnia. Ne¬
héz dolog, olyannyira, hogy egy kitünd és el¬
més szinpadi ember, Schnitzler is egyre-mäsra
halmozza a jätszhatatlan instrukciôt és rébu¬
szokkal boszantja a nézöt.
Végighallgattam az elsö fölvonäst, a nél¬
kül, hogy a szöveget ismerlem volna. Jöl oda¬
figyeltem. Lättam, hogy a Pierrot félig sölét
r