II, Theaterstücke 23, Der Schleier der Pierrette, Seite 88

d
box 27/5
23. Der Schleierr pierrette
EGYETERTES
—10
räakadnak a tetemre. Arlechinó megtudja a valö¬
ban és minden mozdulatäban. A mäsodik fel
sägot és azzal boszut, hogy eltävozik és rä¬
vonäsban, amikor észreveszi Pierrette eltü¬
nését, a harag kifejezésében megkapó és vir¬
zärja az ajtôt Pierrettere. Pierrette a borzasztö
tuóz, mimikája sötét, minden mozdulata erö¬
helyzetben megörül, fänczia perdül és järja a
teljes volt. E három szerep körül forgott az
menuettot, amig vögre holtan roskad Szerelmese
egesz darab; a többi csak epizöd-szerep volt.
teteme mellé.
Pompäsak voltak a mäsodik felvonás tänczai.
Ezt a borzalmas mesét, amelynek a pantomime
Igazi gyönyörüség volt nézni a mesés kosztü¬
csak a mozgäsät, szinte a vonalait adja, zenésitette
möket, az üde, lenge balettruhäkat. Az elö¬
meg Dohnänyi. A muzsika aläfestö, a némajäték
adas minden tekintetben magas müvészi szin¬
hangulatait fejezi ki. Kicsit verszegény ez a kife¬
vonalon ällt. Ebben kétségtelenül része volt
Jezési möd, kicsit kevés témäju. Egy menuetton
Szikla karmesternek is, aki a zenekart mes¬
és egy pompäs, duzzadó keringön kivül voltaképpen
teri kézzel dirigälta és Alszeghy Kälmán fö¬
esak két témäja van és ezen a két témän épül
rendezönek, akinek szinérzéke, kifogyhatlan
fel az egész darab. De még ez a két téma is olyan,
ôtletessége kiteriedt a rendezés legapröbb
hogy az egyik a mäsikböl valösäggal logikailag
részleteire is.
e. a.
következik. A többi csupa moduläläs és harmoni¬
zäläs, egy nagyszerü „macher“-nek a virtuóz mun¬
käja. Es nem mindig szines munkäja, A zenekar¬
böl hiänyoznak az élesebb akczentusok, az erösebb
szinek és nagyrészt a vonäsokon épül fel minden.
De nagyban és egészben mégis karakterisztikus ez
a zene és ha egy kicsit sok is benne a reminisz¬
czenczia, ha nagyon erösen emlékertet is sok
helyütt a Tristanra vagy még inkäbb a Walkürre,
mégis kifejezö, karakterisztikus. Es azokat az
ötleteket, amelyek semmitmondök, sulytalanok vol¬
nänak az abszolut zenében, Dohrányi a szinpadi
zene èrtékes és erdekes elemeivé tudja tenni.
Es ez a fontos. Ez a fö. A drämaisäg, a szin¬
padiassäg, a hatäs. A härom egyet jelent és mert
a „Pierrette fatyla“ nagyon szinpadi, nagy¬
hatäsu is.
A mai bemutatöröl külön közleményben szä¬
Dr. F. H.
molunk be.
Dohnängi ma este az Operahäzban be¬
mutatott „Pierrette fätyola“ czimü kompozi¬
cziójának zenei méltatäsät ezuttal egy kollé¬
gäm vällalta el. A véletlen jätéka volt, hogy
amiôta Dohnányi elhagyta a Zeneakadémiät,
sajnos, nem volt mödom sem zongorajätékät
hallani, sem zenei alkotäsaival megismer¬
kedni. Ilyformän akkor, amikor az illusztris
komponista ily nagystilü munkásával lépett
a publikum elé, nem itélhettem wolna meg
zeneszerzöi erejét elözó müveinek kellö és
alapos ismerete nélkül. Azonban kétségtelen,
hogy a kompoziczió hatäsa igen nagy volt;
a közönség figyelmét megragadta, erdeklödé¬
sét lekötötte és lelkéhez szölt. Ez a siker
szinte parancsolöan hivja fel Dohnányit
arra, hogy minél elöbb egy dalmü komponá¬
läsára vällalkozzék.
Ismétlem és hangsulyozom, hogy a kom¬
poziczió mély, mondhatnám megrenditö ha¬
tässal volt a publikumra. De az is tagadhat¬
lan, hogy ezt a sikert nem pusztän és kizäró¬
lagosan magänak, a darab érdemének keil
tulajdonitani, hanem a közremüködö müvé¬
szeknek is. Igen nagy finomsäggal, a panto¬
mimikai müvészetnek minden szabtilis esz¬
közével jätszottak. Ami finomsägot, a leg¬
szélsöbh erzékenységig menó nuancirozäst
kifejezésre lehet juttatni, azt az Opera közre¬
müködé müvészei kifejezték jätékukban. Kü¬
lönösen és kivältképen M. Szoyer Ilonka.
Szebb, bäjosabb, elragadöbb Pierrettet valö¬
ban a legélenkebb fantäziäval sem lehet el¬
k607t
MkMnn Rilomnengnn#