darabban. Nem egyszer jutott eszünkbe ma este a
esäszär penzen Bécenck épitett gyönyörü szinhäzban
az, hogy ezek a lojälis bécsiek 1800 utän is fogadtak
mär egy osztrük esäszärt ezzel a klältassal: Ab¬
danken!...
Ami „Az itin Medardus“-ban leginkäbb ertékes.
ez keserü irönidval es véres önnön-gungolässal meg¬
rajzolt korkép. Es szinte csodäljuk az osztrük cen¬
zort, hogy egy Cvvel az asperni csata oly nagy zaj¬
fal megült évfordulója utän, benne hagyott a darab¬
ban beldäul ilyen mondäst: „De mit is csindl az a
Käroly föherccg? Mire vär?“ Mert valöban, ha nem
vär Aspern utün a diadalmas oszträk vezer, hanem
igazi tetterövel és kemenz kitartässal räveti magät
még egyszer Napoleonra, akkor sohasem jött volna
el Wagram, a vereség. lgazi oszträk mödszer volt
ez is, — és az oszträk természetnck ez a félszegsége
tükrözödik „Az ifiu Medardus“ minden jelenctében.
A mai Bécs elé a szäz év elötti Bécs tükrét tette
Schnitzler, hogy meglässa benne — önmagät. Mert
a mai Bécs is olyan, mint a régi. Epp oly ingatag
es puha, gonosz és jókedvü, boszuvägyó és ártal¬
matlan, éppoly nyärspolgárias és hös-tisztelö, épp¬
ugy lelkesedö és lusta, kiväncsi es közönyös, az
ellentéteknek éppoly vegyüléke a mai oszträk szék¬
város, mint az akkori. Amint a régi Bécsben meg
volt annyi humor, hogy a maga hibäin nevetett, de
nem javitott, — ugy a mai Bécsnek is van kedve
hozzá, hogy kacagion a saiät bünein, de nincs ereje,
hogy lerázza azokat magáröl. Es ha a Burgszinház
ui darabia tetszik a bécsieknck, az éppugy egy da¬
rab korkép. mint ahogy kitünd korkép, maga cz az
ällitölagos történelmi tragédia, amelyben Ausztria
tragikomikumának ösi elemei bukkannak elenk.
A szinhäz érezte, hogy erre a dramatizält kor¬
festésre kell vetnie a sulyt, ha diadalra akaria juttatni
a darabot. Ezèrt az epizödszerepeket. a fél. és ne¬
gyedhösöket, az aprö embereket. — a szerzó hetven¬
kilene igazi szerepet alkotott! — csupa olyan szi¬
nesz jätszotta, akik cimszerepekben szoktak meg¬
jelenni. Nagyrangu müvészek adtäk képességeiket
egy bätor sarki füszeres, egy filozofälé könyykeres¬
kedösegéd. egy esztergälyosmester, egy aggastyün,
egy rendörkém, egy névtelenül fölszarvazott ferj. a
sirösó. a polgári häz mindenese, a börtönör. az osz¬
trük- és francia tisztek egv Voltaire-követö orvos
alakiainak. A nyärspolgárok és tucatiiguräk egytöl¬
egyig kabinet-alakok lettek ilgenformän,. — ugy alogy
à szerzó is gondolta. A nöi alakok közül is csupän
kettönek vannak individuälis vondsai: Medardus
anyiäéban es a boszuêrt lihego, Szämüzôtt Valois
hercegnöében. A röbbi csupa tipus, csupa megsze¬
melyesitett egyes iellemvonäsa a bsesi asszonynép¬
nek: jóhiszemü és fecsegó, rägalmazó es siränkozó,
leder és erzelgó asszonyok és leänyok serege.
A bécsiesseg teliességéhez tartozik az is, hogy
a darab kerete csupa „Alt-Wien“-kép. Medardusék
könyvesboltja ötven lépésnyire volt a mai Burg¬
szinhäztól és a Mölker-bästya egy halitäsnyira. Is¬
merös a bécsieknek még a börtön-Cpület is, mint¬
anogy hajszälnyira ngyanaz a schönbrunni kastélg
is ma, mint volt akkor, 1809-ben, amikor a darab
jätszik. Es minden bécsi csalädnak vannak olpan bu¬
toral, mint abban a szobüban, ahol az isin Medardus
Szavalla romantikus ömlengéseit. A bécsi képek c
sorozata és a bécsi nep tipikus alakiai teremtik men
a szinpad és a nézôtér közt a kapesolatot. Termé¬
szetes azonban, hogy ez a kontaktus esak Bécsben
Ichet telles. Es igy Schnitzler nagy müvét allgha
logläk mäs szinpadokon lätni.
Seress Gyula.
trönörökös es ielesége, Hohenberg hercegnó, toväbbä
württembergi herceg is megerkezett s ez udvarl
päholyböl hallgattäk a darab hätralevö részét.
A darab nagy hatäst gyakorolt a közönségre,
noha a rendkivill hosszu elöadäs — este ½47-101
egészen 24 12-ig tartott — kifürasztotta a hallgatö¬
sdgot. A bécsi közönség megertette a szerzö inten¬
ciójät, elfogadta az 1809. Cv stilusähoz alkalmazott
romantikät, fökérpen azonban a darab szatiräjät
Grezte ät s teljesen dtengedte magät a sajät kigunyo¬
läsa élvezeténck. Nem törödtek a gyönge és szavaló
hössel, gyönyörködött az epizód-alakokban, a törté¬
nelmi ielenetekben, a szép felvonuläsokte#n s az er¬
dekes képekben.
A kiällitäs és az elöadäs minden dicsèretet meg¬
erdemel. A szinészek egytöl-egyig a szinpadl mi¬
niatürfestésnek remekét nyuitottäk kabinetalakitäsaik.
kal. A szerzö minden felvonäs utün többször meg¬
ielent a lämpdk elött, hogy megköszönje a közönség¬
nek, föleg a darab mäsodik részeben fokozottauf
Elenkülö tetszésnyilvänitásät.
ws