késöbbi Bécset is nem egy éles vägäs Eri ehben a
darabban. Nem egyszer jutott eszünkbe ma este a
császür pénzén Bécsnek épitett gyönyörü szinhäzban
az, hogy ezek a lojális bécsiek 1809 utän is fogadtak
nár egy oszträk esäszärt ezzel a klältässal: Ab¬
dankenl
Aml „Az IIiu Medardus“-ban leginkäbt, tékes,
ez keserü lrönidval és véres önnön-gunyolässal meg¬
ralzolt korkép. Es szinte csodäljuk az oszträk cen¬
zort, hogy egy évvel az asperni csata oly nagy zal¬
ial megült évfordulója utän, benne hagyott a darab¬
ban példäul ilyen mondäst: „De mit is csindl az a
Károly föherceg? Mire vär?“ Mert valöban, ha nem
vär Aspern utän a diadalmas oszträk vezér, hanem
igazi tetterövel és kemény kitartässal ráveti magät
még egyszer Napoleonra, akkor sohasem lött volna
el Wagram, a vereség. Igazi oszträk mödszer volt
ez is, — és az oszträk természetnek cz a félszegsége
tükrözödik „Az itiu Medardus“ minden jelenetében.
A mal Bécs clé u szäz év elötti Bécs tükrêt tette
Schnitzler, hogy meglässa benne — önmagät. Mert
a mal Bécs is olyan, mint a régi. Epp oly ingatag
Es puha, gonosz és lókedvü, boszuvägyó és ärtal¬
matlan, éppoly nyárspolgárlas és hös-tisztelö, épp.
ugy lelkesedö és lusta, kiväncsi és közönyüs, az
ellentéteknek éppoly vegyüléke a mal oszträk szék¬
väros, mint az akkori. Amint a régi Bécsben meg
volt annyi humor, hogy a maga hibáin nevetett, de
nem lavitott, — ugy a mai Bécsnek is van kedve
hozzá, hogy kacagion a salät bünein, de nincs erele,
hogy lerázza azokat magäröl. Es ha u Burgszinház
ui darabla tetszik a bécsieknek, az éppugy egy da¬
rab korkép, mint ahogy kitünd korkép, maga cz az
ällitölagos történelmi tragecia, amelyben Ausztria
tragikomikumának ösi elemei bukkannak elenk.
A szinhäz érezte, hogy erre a dramatizält ker¬
festeere kell vetnic a sulst, ha diadalra akarja juttatni
a derabot. Ezért az epizödszerepeket. a fél- és ne¬
gyedhösöket, az apró embereket. a szerzö hetven¬
kliene igazi szerepet alkotott! — csupa olyan szi¬
nész jätszotta, akik cimszerepekben szoktak meg¬
jelenni. Nagvrangu mürészek adtäk képességeiket
egy bätor sarki füszeres, egy filozofäló könyvkeres¬
kedösegéd, egy esztergälyosmester, egy aggastyün,
egy rendörkém. egy névtelenül fölszarvazott férj, a
siräsó, a polgári häz mindenese, a börtönör, az osz¬
träk és francia tisztek egy Voltaire-követö orvos
alakjainak. A nyärspolgárok és tucatfiguräk egytöl¬
egyig kabinet-alakok lettek ilyenfermän, — ugy ahogy
a szerzö is gondolta. A nöi alakok közül is csupán
kettönek vannak individuälis vonásai: Medardus
anyjäéban és a boszuért lihegö, számüzött Valois
hercegnöében. A többi csupa tipus, csupa megsze¬
mélyesitett egyes jellemvondsa a bécsi asszonynép¬
nek: lóhiszemd és fecsegö, rägalmazé és siránkozó,
leder és Erzelgó asszonyok és lednyok serege.
A bécsiesség tellességéhez tartozik az is, hogy
a darab kerete csupa „Alt-Wien“-kép. Medardusék
könyvesboltla ötven lépésnyire volt a mai Burg¬
szinhäztól és a Mölker-bästya egy hajitäsnyira. Is¬
merös a bécsieknek még a börtön-épület is, mint¬
ahogy halszälnyira ugyanaz a schönbrunni kastély
is ma, mint volt akkor, 1809-ben, amikor a darab
lätszik. Es minden becsi csalädnak vannak olyan bu¬
fcral, mint abban a szobäban, ahol az isiu Medardus
szavalla romantikus ömlengéselt. A bécsi képck c
sorozata és a bécsi nép tipikus alakiai teremtik meg
a szinpad és a nézôtér közt a kapcsolatot. Termé¬
szetes azonban, hogy ez a kontaktus esak Bécsben
Ichet telles. Es lgy Schnitzler nagy müvét aligha
logläk mäs szinpadokon lätni.
Seress Gyula.)
Techen
0
reeee
trönörökös és felesége, Holenberg hercegnö, toväbbä
a württembergi herceg is megérkezett s az udvari
päholyböl hallgattäk a darab hätralevö részét.
A darab nagy hatäst gyakorolt a közönségre,
noha a rendkivüll hosszu elöadäs — este ½7-161
egészen N12-ig tartott — kifárasztotta a hallgatö¬
edgot. A bécsi közönség megértette a szerzö Inten¬
clóidt, elfogadta az 1809. év stilusähoz alkalmazott
romantikät, föképpen azonban a darab szatiräjät
érezte ät s tellesen dtengedte magät a sajüt kigunvo¬
läsa élvezetének. Nem törödtek a gyönge és szavaló
hössel, gyönyörködött az epizöd-alakokban, a törté¬
Thelmi jelenclekben, a szép felvonulásokban s az ér¬
dekes képekben.
A kiällitäs és az clöadäs minden dieséretet meg¬
Erdemel. A szinészek egytöl-egyig a szinpadi mi¬
niatürfestésnek remekét nyuitottäk kabinetalakitäsaik.
kal. A szerzö minden felvonäs után többször meg¬
lelent a lämpäk elött, hogy megköszönie a közönseg¬
nek, föleg a darab mäsodik részében fokozottan,
élenkülö tetszésnyilvánitäsät.