vir
eg
kitü
ttel
56
Hirlap
ES MUVESZET.
élet szava.
an, irta Sohnitsler Artur, fordi¬
elöadasa à Mügyar Szinhds-ban
ber 7-6n. —
bestyén) tipusa az önzö és ri¬
tegó s az ifiusägot gyülölö ag¬
tatlan haja és kegyetlen bizo¬
föloszläsa fölôtti egész kese.
meken. Marin (R. Gombaszögi
mär huszonhét éves és még
Semmit a tavaszhöl. semmit az
eithetetlen szépségeiböl. Egész
zoba s egy önzö. beteg. irigy
o is szivesen elvonná töle.
er tudott innen egypär örára
egy nénjéhez, falura. S az
berségben élö ifjusäg läzongä¬
egy väratlan reménységben.
szgyakornokot (Törzs), a kit
i idegen leány mämoros élet¬
den hagyia Kutdt (Simonni Mä¬
rät. Mari unokatestvérét.
t. Nem ezt szerette igazün, az:
rt. Pihent és gyötrelmes meg¬
kürörömmel kialt föl: „mind mind a halälba, mig
En, én a 79 éves még élek!“ Egyszerre elcsöndesül
az utca. A etes kürasszirok jönnek éppen, kiket
sulyos eskü visz, soron kivül. az elsö tüzvonalba.
Valamikor harminc év elött, feleithetellen szégyen
érte ezt az czredet. Megfutott az ellenség elöl. és
miattok elveszett az egész häboru. Most ki akarjäk
köszörülni a csorbät. Esküt tettek tisztek és altisz¬
tek, hogy g zäszló becsüleléért ebben a häboruban
mind egy szälig el fognak esni.
A laikusok elött kissé naivan hangzó foga¬
dalom nem lehetetlerf a valösägban. Kissé roman¬
tikus, de n hadseregbeii még mindig élö nagy ideälok
miatt elfogadható gondolat. A kék küresszirok tehät
elvonulnak és gyönyörü a beällitäs, melyhen ##so¬
kadalom hirtelen elnémulásäban taläljuk meg a
tömeg esodälatät, becsülését, meghatödäsät a vég¬
zetes utra induló modern hösök elött.
Marit figyelmessé teszi az utca váratlan esöndje,
az elöbbi nagy zajongäsok utän. Az ablakhoz siet
es megismeri az ezredel, mely halälba viszi Marof.
Marof, a ki azóla folyion värt red, s a kihez 6 nem
ment el. Maxot, a kit jobban szerelett az éppen ké¬
röbe érkezö erdészgyakornoknäl (Törzs), mert ennek
nem kivän a felesége lenni, de amahhoz e perchen
minden elmulasztott öräk kétségbeeselt önvädja
vonzza. Es késö. Késö minden önfeläldozäs, minden
Szomjusäg, minden ébredés. Holott a késö rémilöbh,
mint a soha, mondja Schnitzler. Mig ö itt löprenke¬
dett és gyötrödött a kegyellen öreg betegägya mel¬
lett, az Elet elment mellette, és most mär örökös
sötélben marad. Pedig a ki mäsokkal förödik, az
el van tillva a boldogsägtöl, mondja uira Schnitzler,
Es minden, a mit ezekkel az ö vergödö, oly igazán, oly
mélységesen szenvedö embereivel mondat, annyira
igaz, mint a mennyire hiäbavaló halödó aggastyänjá¬
nak esztelen és tehetetlen haragja a közeledö elmu¬
lässal szemben. Mart mindebböl a gyötrelemböl eddig
esak annyit érzett, hogy 5 kivül äll a boldogsägon. a
melyhez pedig teljes joga lenne. Hogy lehet, hogy
kell lenni valamelyes megoldäsnak, az soha eszébe
sem jutott. Csak ma kezdi lätni, mikor egy ui életre
Hivlak falura, s mikor az orvos (Papp Mihäly), leg¬
jobb és egyetlen barátia, tulajdon érzéseinek elhall¬
gattatäsával biztatja, hogy menjen, keresse meg a
boldogsägot az erdészgyakornok oldalán, ha szereti.
Es mindezt esak most mondják neki, most, a mi¬
kor az 6 képzelt boldogsäga visszahozhatatlanul
ott vägtat a hetes kürasszirok soraiban, a megfoga¬
dott, a csäszäri kegytöl kikönyörgött biztos haläl
elébe.
Ekkor érkezik Kata (Simonpi Märia), a tüdö¬
hajos szép unokatestvér, a kitöl 6 höditotta el az elsö,
az igazi völegényt, s a ki azôta lehetellen mämorok¬
ban keres soha meg nem erkezö feledést. O i; egy
hetes kürasszirl szeret, attöl jön éppen (Albert: Tar¬
nau) és üzenetet hoz Mar-töl is. Szemrehányó, bus
üzenelet a halälba indulótöl. Mert az utca képe csalt.
Nem az egész ezred vonult el akkor ott az ablakok
alatt, mikor Mari olyan läzasan keresett az alkonyat
ködében elmosödott vonalak között egy feledhetetle¬
nül kedves ismerös fejet. Albert és Mar szäzadja
még itt van, esak reggel négykor kerül räluk az in¬
dulás sora.
E pillanattöl kezdve ismerjük Mari sorsät. Tud¬
juk, hogy el fog menni oda, a hol oly sokáig vär¬
täk hiäba, és ha kell, hät minden äron. Es elmegy,
bärha ezt az utolsó örät esak egy olyan älomitallal
välthalja meg, mely örökre claltalja az öreg, beleg
jok för az ezredes, s egy rövid jelenet ufün agyon¬
lövi hilvesét és megven, önmagära és bünère hizva
a mindennel meghasoniolt Marot. Ilt lép elö Mari,
zilällan és hollhalvänyan a sajät s a mäsok szenve¬
dései läzätöl. Mit ludna mondani? Csak menekülni
innen. esak fulni ez idegen halott mellöl, ez domi¬
nälja öket, s egybefonödva märis menekülnek, ma¬
guk sem tudjäk merre, meddig, hovf.
A harmadik fölvonüs Felek mulva Hätszik. Mari
falura került, Kata öreg anyjähoz. s a meggyilkolt
apa fölötti gyäszt örökös sétäk és örökös hallgalä¬
sok kinzó csöndiében viseli. Mur azon a vénzeles
reggelen, elvälvän töle. föbelötte magät. Meghalt a
becsületért és ebben a régen szomlazott szereiem
megvalösuläsa sem akadälyozhatta meg az önvüd
alatt roskadozö férfit. Kata ellünt a szülöi häzböl.
a hetes kürasszirok eleslek mind, g mint megfo¬
gadtäk.
A häborn elveszett és semerröl semmi bizlató
remény. Es mégis Mari az apagyilkos, az eldoboll
szeretö. a kil esakis az orvos hallgalüsa mentell mes#
a börtönlöl, g a kitöl immär az erdész is megbékél¬
ten vesz örök bucsut. — Mori, a ki lätia a hazalé¬
vedt betes Katit meghalni önnön régi büne miall.
Mari märis virägot szed a sulyos emlékü réleken. A
huszonhél éves leányt ui reményekbe. ui älmok felé
ragadig az élet. s minden önvädján és szenvedésein
altal is érzi. hogy kövelni fogia. Hogy joga van uira
kezdeni mindent s hogy nincs ezen a földön semmi
olyan tévedés, a mit a nagy. élö, igaz valösäg friss
lombokkal ne tudna eltakarni.
A probléma sulyos. Sem elvetni, sem elfogadni
nem lehet ilyen könnyen. Igazságai megrenditök és
érezzük, hogy kell lenni valamely mindeneket meg¬
enyhitö megoldäsnak ott, hol jobbra &s nemesebbre
Thivatott-lelkek fölölt.xalamikor ätcsapott az élet ki¬
szämitatlansägainak hulláma. Irtózatos Jenne.
ha nem lenne sem visszatérés. zem megengesztelödés
azok szämära, a kiket akür nagy flatalsäguk tapasz¬
talatlansäga. akür mäsok lelkiismeretlensé#e vitt té¬
vedésekbe. Hiszen nincs ember. a ki minden lénésére
örömmel gondolna vissza s a ki minden botläsdèrt ne
fizetett volna meg szäzszoros szenvedéssel. Csak az
a kérdés, a megvältäs forró vägyät, az összeroskadt,
alapjäban mégis tisztán maradt lelkek tökéletes ät¬
melegitésének minden szépségét erdemes lenne-e
apagyilkosokra pazarolni?!. Ha Mari. mint
Kati. az 6 boldogtalan rokona, csak önmagäban té¬
ved. esak önmagät viszi ki az iszapba, hogy nyö¬
gvithatatlan kiäbränduläsokra keressen nem lé¬
lezö irt szomoru mämorokban, akkor szent
lenne elöltünk az 6 uijäsbredése, az 6 meg¬
vilägosodäsa az élet hivó szava. az emberi bol¬
dogsäg örökkön élö joga elött. De Mari ölt és vannak
bünök, — az ön.nagunkon kivül allök
a melyekre nincsen, nem lehet bocsänat, mig teljessé
nem vält a bünhödése. Mari bünhödését nem lätjuk
eléggé. s a mikor ennvi, mäsoknak okozott vegzeles
szenvedés utün alig härom hét mulva mär ui éleire
kel a hösnö, lehetetlen be nem vallanunk: hogy
Schnitzler etikäja nagyon is säntikäl.
A közönség nagy gyönyörüséggel élvezte az
elöadäst. Sebestuén mélységesen jellemzett aggas¬
tyänja, R. Gombaszögi Marija. Kata szerepében a
még kevéssé ismert, de märis kimagasló Simonyi
Märia. T. Halmp Margit meggyözöen jösügos Rich¬
ternéje, Papp Mihälynak (a näla megszokott) jel¬
lemzö ereji orvosa, Törzs mint az erdészgyakornok,
□