II, Theaterstücke 19, Der Ruf des Lebens. Schauspiel in drei Akten (Vatermörderin), Seite 435

Hirlap
Es MUVESZET.
élet szava.
an, irta SchnitslerArtur, fordi¬
elöadasa & Mügyar Seinhüs-ban
öber 7-én. —
bestyen) tipusa ax önzö és ri¬
tegös az ifjusägot gyülölö ag¬
atatlan baja és kegyetlen bizo¬
5 föloszläsa fölötti egész kese¬
meken. Marin (R. Gombaszögi
mär huszonhét éves és még
Semmit a tavaszhöl. semmit az
eithetetlen szépségelböl. Egész
szoba s egy önzö. beteg. irigy
ot is szivesen elvonnd töle.
ker tudott innen egypär örára
egy nénjéhez, falura. S az
berségben élö ifjusäg lázongá¬
egy väratlan reménységben.
észgyakornokot (Törzs), a kit
iidegen leány mämoros élet¬
ben hagyia Katdt (Simonni Mä¬
aräf. Mari unokatestvérét.
It. Nem ezt szerette igazan, az
ert. Pihent és gyötrelmes meg.
ritett fantäziäja mäsban keresi
lalja egyetlen, legelsö bälja 6j.
ürasszir-hadnagy személyében.
tafolyton szenved, ezt a kis
älaná meg nekj az örök sölét¬
eg. De a leike mélyen soha sem
nek, s ha nem is beszél röluk,
inden bänata ebböl az eiszakä¬
ogy szerelmese (Mur: Lugosi)
bärha nem mehet. nem tud &s
lebe menni, ez a vürakozás 68
oly szép szenvedés, a melyhöl
ssége mellett is szüntelen meg¬
boru hire. Az orszäg läzban. Az
vonulnak el a hadba induló
jong, zajong, diesöségröl beszél,
a mélyében halödó öreg kalona

elvonulnak és gyönyörü a beällitäs, melyhen ## so¬
kadalom hirtelen elnémuläsäban taläljuk meg a
tömeg csodälatät, becsülését, meghatódäsät a veg¬
zetes utra induló modern hösök elött.
Marit figyelmessé teszi az utca värallan esöndje,
nz elöbbi nagy zajongäsok ulän. Az ablakhoz siet
es megismeri az ezredet, mely halälba viszi Marol.
Marof, a ki azöla folyton värt red, s a kihez 6 nem
ment el. Maxot, a kit jobban szeretelt az éppen ké¬
röbe erkezö erdészgyakornoknäl (Törzs), mert ennek
nem kivän a felesége lenni, de amahhoz e perchen
minden elmulaszlott öräk kétségbeeselt önvädja
wonzza. Es késö. Késö minden önfeläldozäs, minden
szomjusäg, minden ébredés. Hololl a késö rémilöbh,
mint a soha, mondja Schnitsler. Mig ö in töprenke¬
dett és gyötrödött a kegyellen öreg betegägya mel¬
lett, az Elet elment melletle, és most mär örökös
sötélben marad. Pedig a ki mäsokkal förödik, az
el van tiltva a boldogsägtöl, mondja uira Schnitzler,
es minden, a mit ezekkel az 6 vergödö, oly igazán, oly
mélységesen szenvedö embereivel mondat, annyira
igaz, mint a mennyire hiäbavalé halódó aggaslyänja¬
nak esztelen és tehetellen haragja a közeledö elmu¬
lässal szemben. Mari mindebböl a gyötrelemböl eddig
esak annyit érzelt, hogy 6 kivül äll a boldogsägon. a
melyhez pedig teljes joga lenne. Hogy lehet, hogy
kell Jenni valamelyes megoldäsnak, az soha eszébe
sem Jutott. Csak ma kezdi lätni, mikor egy ui életre
Hivläk falura, r mikor az orvos (Papp Mihäly), les¬
Jobb és egyetlen barátja, tulajdon érzéseinek elhall¬
gattatäsával biztatja, hogy menjen, keresse meg a
boldogsägot az erdészgyakornok oldalán, ha szereli.
Es mindezt esak most mondjäk neki, most, a mi¬
kor az 6 képzelt boldogsäga visszahozhalatlanul
ott vägtat a hetes kürasszirok soraiban, a megfoga¬
dott, a csäszäri kegytöl kikönyörgött biztos haläl
elébe.
Ekkor Erkezik Kata (Simonpi Märia), a tüdö¬
hajos szép unokalestvér, a kitöl 6 höditotta el az elsö,
az igazi völegényt, s a ki azôta lehetellen mämorok¬
ban keres soha meg nem érkezö feledést. O is egy
hetes kürasszirt szeret, attöl jön éppen (Albert: Tar¬
nau) és üzenetet hoz Mar-töl is. Szemrehányó, bus
üzenelet a halälba indulôtöl. Mert az utca képe csalt.
Nem az egész ezred vonult el akkor ott az ablakok
alatt, mikor Mari olyan läzasan keresett az alkonyat
ködében elmosódott vonalak között egy feledhetetle¬
nül kedves ismerös fejet. Albert és Mar szäzadja
még itt van, csak reggel négykor kerül räjuk az in¬
dulás sora,
E pillanattöl kezdve ismerjük Mari sorsät. Tud¬
Juk, hogy el fog menni oda, a hol oly sokäig vär¬
täk hidba, és ha kell, hät minden äron. Es elmegy,
bärha ezt az ulolsó örät csak egy olyan älomitallal
välthatja meg, mely örökre elaltalja az öreg, beieg
A mäsodik fölvonäs Mar lakäsän jätszik.
Utolsó intézkedésck. Jön az ezredes (Pdrtos). a ki a
nyalka ifjuban vetélylärsat gyanit, és menekülést ki¬
näl neki, hogy pröbära tegye. De Mar nem inog meg,
s a féltékeny féri bizonyossäg nélkül kénytelen bu¬
csut venni. Albert is idekerül. Färadt, keserü, cinikus.
Szeret élui; bärha nem gyäva, ulälja ezt a räkény¬
szeritelt önfelaldozäst. Azután kimennek egy perere:
szemlét tarlani a. legénységen. Ez alatt surran be
Mari, a kinek éppen esak annyi ideje van, hogy el¬
reilözzék egy függöny mögé, s mär itt jön Mar és az
ezredes fiatal felesége (Harassthy Mici, viaskodva
a szerelem és a kölelesség, a becsület és a szégyen
örök problémai fölött. Az asszony élni, szereini, meg¬
alkudni vägyik. de az isju megelégelle a hazugsägot.
Nem is szerelmes immär, lalün soha gem is szerelie
czt az asszonyt. De még miclöll öszinte lehelne, rä¬

megvalösuläsa sem akadälyozhallg meg az önväd
alatt roskadozé férfit. Kata ellünt a szülöi häzböl.
a hetes kürasszirok eleslek mind, g mint megfo¬
gadläk.
A häborn elveszett és semerröl semmi bizlaló
remény. Es mégis Mari az apagyilkos, az eldoboll
szerelö. a kit esakis az orvos hallgaläsa menlell me##
a börtöntöl, g a kilöl immär az erdész is megbékél¬
ten vesz örök bucsut. — Mori. a ki lätja a hazalé¬
vedt beteg Katit meghalni önnön régi büne miall,
Mari märis virägot szed a sulyos emlékü réleken. A
huszonhél éves leänyt ui reményekbe, ui älmok felé
ragadia az élet, s minden önvädján és szenvedésein
ältal is érzi. hogy kövelni fogia. Hogy joga van ujra
kezdeni mindent s hogy nincs ezen a földön semmi
olyan tévedés, a mit a nagy. élö, igaz valösäg friss
lombokkal ne tudna eltakarni.
A probléma sulyos. Sem elvetni, sem elfogadni
nem lehet ilyen könnyen. Igazsägai megrenditök 6s
érezzük, hogy kell lenni valamely mindeneket mes¬
enyhitö megoldäsnak olt. höl jobbra és nemesebhre
Thivatolt-lelkek,,fölöll valamikor ätesapott az élet ki¬
szämitatlansägainak hulläma. Irtözatos lenne.
ha nem lenne sem visszalérés, zem megengesztelödés
azok szämära. a kiket akür nagy flatalsäguk lapasz¬
talatlansüga. akür mäsok lelkiismeretlensé#o vitt té¬
vedésekbe. Hiszen nincs ember. a ki minden lénésére
örömmel gondolna vissza s a ki minden botläsdért ne
fizetett volna meg szäzszoros szenvedéssel. Csak az
a kérdés, a megväliäs forró vägyät, az összeroskadt,
alapjäban mégis tisztün maradt lelkek tökeletes ät¬
melegitésének minden szénségét erdemes lenne¬e
apagyilkosokra pazarolni?! Ha Mari. mint
Kati. az 6 boldogtalan rokona, csak önmagüban té¬
ved. csak önmagät viszi ki az iszapba, hogy nyö¬
svilhatallan kiäbranduläsokra keressen nem lé¬
lezö irt szomoru mämorokban. akkor szent
lenne elöttünk az ö ujjäébredése, az 6 meg¬
vilägosodäsa az élet hivó szava. az emberi“ bol¬
dogsäg örökkön élö joga elött. De Mari ölt és vannak
bünök, — az önmagunkon kivül allök
a melyekre nincsen, nem lehet bocsánat, mig teljessé
nem vält a bunhödése. Mari bünhödését nem lätjuk
eléggé. s a mikor ennyi, mäsoknak okozott végzetés
szenvedés utän alig härom hét mulva mär ui éleire
kel a hösnö. lehetetlen be nem vallanunk, hogy
Schnitzler etikäja nagyon is säntikül
A közönség nagy gyönyörüséggel élvezte az
elöadäst. Sebestyen mélgségesen iellemzeit augas¬
tyänja, R. Gombaszögi Mariia, Kata szerepében a
még kevéssé ismert, de märis kimagasló Simonyi
Märia, T. Halmy Margit meggyözöen jösügos Rich¬
ternéje, Papp Mihälynak (a näla megszokott) jel¬
lemzö erejü orvosa, Törzs mint az erdészgyakornok,
Lugosi és Tarnau kész mivészettel megjätszott ha¬
lälba menö hadnagyai. Pürtos és Haraszthy Mici az
ezredespär szerepében, megannvian egy tökéletes
egésznek olyan részei. a melyekröl csak akkor vesz¬
szük észre. hogy külön életet élö egyesek, mikor a
függöny Jehull.
Meg kell emlilenünk Salgó Ernö igazán erlé¬
kes forditäsät, mely a szerzö gondolatainak minden
szépségét kiemelve nyuilja felenk. Es Vaida Läszlé
rendezését. mely. a mennyire nem uisäg elöttünk,
annyira hat uira minden egyes alkalommal.
A nagy sikert igérö kitünó elöadäst tömölt häz
élvezte végig, zajos szeretetlel ünnepelve a szereplö¬
ket. A tapshöl egyébirünt höven kijulott szerzönek
es müvészeknek, rendezönek és forditönak, a mit, mi
lagadäs, mindnyäjan nagyon megérdemeltek.
(v. m.)