19. Der Ruf des Lebens
16
töl. Szinte mindezek utän gondolkozóba esik
az ember Schnilzlernek egy gyönyörü mon¬
datän:
Vajjon a fiatalsäg általäban nem
valami betegség-e?
Nem igy kellett volna-e ezt mondani:
Vajjon az élet nem valami be¬
tegség-e?
A Magyar Szinhäz Vajda Läszlö rende¬
zésében hozta szinre Schnitzler darabjät. A
rendezés stilusos finomsägait azonban nagyban
lerontotta a szinészek jätéka, akik mindenäron
hörgö drämät akartak jätszani. Alig vannak
nehänyan, akiket ez alöl a väd alöl föl lehet
Halmi Margit,
0
mentenünk, igy
Simonyi Märia (uj tagja a szinhäznak
és nagy nyereséget lätunk ereine), Sebes¬
tyén Géza és Tarnay Ernö. Némi
R. Gomba¬
halkiläs nem ärtott volna
szögi Frida különben intelligens, erdekes
alakitäsának. Jätszottak még Törzs Jjenö,
Harasztv Mici, Pap Mihäly, Pär¬
Vos és Gere, valamint a szinhäz ul
lagia Lugosi, aki jó megjelenésü, de rosz¬
szul beszélö szinész.
Salgó Ernö müvészi forditäsa különös
gyönyörüségben részesitett bennünket.
Pogäny Böld
(*) Fidello. Az Operahäz müvészi munkh
ellen emelhetö kifogäsok közül a legsulyosabbak
egyike, hogy az operairodalom régi remekei nem
szerepelnek a szinhäz müsorán és ha mégis, va¬
lamely vendégmüvész kedvéért elöräntjäk az
egyiket vagy a mäsikat, az elöadäs a nagyon ci¬
nikus embereket is megbotränkoztatja primitiv és
azonnal szembeszökö hibäinak rendkivüll töme¬
gével. Ime, ma este a Fidelio-t jätszoltäk és
ennek az elöadäsnak az alapján is meg
leheine szerkeszteni a vädiratot az infézet veze¬
tösége ellen és ha volna igazsäg, röglön meg is
kellene inditani a krilikal bünfenyilö eljäräst is,
amely rövidesen, staläriälis uton mondaná ki a
vädlottakra a capitis deminutio maximät. Az itélet
indok oläsa körülbelül ez lenne: nem szabad, vagy
legaläbb is nem illik Beethowen egyetlen speräjá¬
ban készületlenül, fejetlenül kiällani a közönség
elé és egymäsra köveln. 4 a szimpla ritmikai és
frazirozäsi hibäk egész; ät. Nem illik nem, mert
Beethovenröl van 8z6— müvésziszemponlokat viläg¬
Ert se emlegessen senki — mert nem is Beethovenröl
van 826, hallem a szinhäz müvészi hiteléröl,
amelyet teljesen leront egy ilyen Fidelio elöadäs,
emelynek folyamán minden zeneakadémiai növen¬
deknek czer alkalma van megällapitani, hogy
milyen leikiismerelesen készülnek a müvész
urak az orszäg egyellen egymillic koro¬
näval szubvencionält szinhäzäban. Tessek A
rôzsalovagban pontatlanul énekelni — ehhez kü¬
lönben nem is kell valami nagy bizlatás — #tt
nem veszi észre a közönség kilencvennyole szä¬
zaléka a „slinzäläst“ és legaläbb a vidékiek elött
megmarad a mülntézet reputäciója. De igy —
A szinhäz maga is tudja, hogy a Fidelis elöadäsa
olyan szégyeinivaló, hogy nem hoz közönséget és
csak akkor füzi ki a müsorra, ha van egy vendég¬
müvésanö, eki egyéniségének mindent betöllö
7
Sti
6g
40
aui
Kul
box 24/4
9
BO-G NS

——
7
SZINTINTE, EENE.
MAGVAR SZINHAz.
Irja: Zuboly.
FAz éiet szava.
(Szinmü 3 felvonäsban, irta: Schultzlen Artur. Fordi¬
totta: Sulye Ernö. Bemutatessiendis Oktöber 7-6n a
Magyar Szinhäzban.)
Nem szärmazhatik valami tulsägos bol¬
dogsäg az olyan filozöfiäböl, mely arra tanit,
hogy egy pohár italért is mindjärt huszezer
koronás bankökkal fizessünk. Mi marad akkor
az ebédekre, vacsorákra vagy alakomäkra, ha
az elsó nagyobb szomjusägert mär a tulvilägi
üdvösségünket kell odaadnunk. A Schnitzler
filozofidjának azert nem lehet hasznät venni,
mert a mikor boldogsägot kinäl vagy ajáal
az embereknek, a halält vagy a kétségbeesést
igéri a boldogság eseréjében. Ilyen áron pe¬
dig esak a bolond, a hisztérikus, a rajongo,
vagy a pozör kerczheti a boldogsägot, a be¬
szamithatösäg hatärai közôtt levöknek nem
lehet azonban életprogrammja, hogy egy
percznyi tébolyèrt vagy egy pillanatnyi gyö¬
nyörèrt a megseinmisülést vällalják. A Schnitz¬
ler darabjábol nam is az élet szava, hanem Sür¬
achanarchista filozöfiaja zeng, de a miket a
végrehajtäsi részben Schnitzler e filozöfia ter¬
hére ken, arra nézve meg kell védenünk az
önzés zsenialis filozöfusänak emlékét és ta¬
nait éppen Schnitzler ellenében, mert a stir¬
vorianizmusnak ezekhez a kicsinyes szönok¬
latokhoz nincs semmi közük s ebben a szel¬
lemben nincs hozzävaló legtävolibb karsso¬
lata sem. De nemesak a Stirneréhez, ha¬
nem semmiféle filozófiähoz sincs köze a
Schnitzler tévtanainak, legfeljebb az ujsäg¬
krokistäk vizenyös és szentimentälis bölesel¬
kedéseihez, a hol egy-egy pukkasztó mondas
kedvéért felelösség nélkril el lehet követni a
legszéditöbb szöszátyárkodäst is. Az élet ezava
hiäba harsog egy pinczébe lakatolt ember
nek legfeljebb, ha ide-oda ugrälhat az
illetó benne egyet-kettöt, de azontul nines
több lehetösége a boldogsäg ama kivältsä¬
gaira, miket a szerencsésebbek vagy leg¬
szerencsésebbek élvezhetnek. S némi relä¬
cziókban, ha esak az #élet szavae utdn aker
menni az ember, nincs talán senki sem, a'ki
alkalomadtán pinczébe zärottnak ne érezné
magät a vägyak és csäbitäsok hatärtalan ere¬
jével szerben. Böleseleti értékére nézve a
Schnitzler tanitäsai a szöszätyärkodáson tul
nem is emelkednek s mivel nincs gondolaté¬
nak egyetemes böleseleti vonása, nem lehet
egyetemes erdeke sem. Idôtöltésnek és fele¬
lösség nelkül való szörakozäsnak azonban
megjärja, he ismét eltekint a nézö attél,
hogy szinpadon folyó történetben drá¬
mät kell keresnie. Mert Schnitzler nem is
annyira a tézisével bi kik meg, mint azzal a
mödszerrei, a hogyar végrchajtja tézisének
bizonyitäsät. Egy comó lelánczolt ember
esetöben demonsträlja, hogy az élet szava
hogyan küldi zengö igéit e mi történik ak¬