II, Theaterstücke 19, Der Ruf des Lebens. Schauspiel in drei Akten (Vatermörderin), Seite 565

box 24/5
eben
19. Der Ruf des ang
Ambrus Zoltan
420
ezredesné gélnin akar Maxjával s megjelenik näla, hogy szökésre
birja. Ezzel elärulja magät s az ezredes, hirtelen véleményt
vältoztatva, élve hagyjaaz ürgét, ellenben lepuffantja a felesé¬
gét. Most mär semmi akadälya annak, hogy.a függöny mögött
rejtözködó Mari és Max egymäsé lehessenek, mert Max azon
a nézeten van, hogy a legerzelmesebb holt ezredesnénél is
többet er egy érdekes apagyilkos leäny, aki éI; de hogy a
szinpadon heveró hulla lätäsa ne disgusztälja öket, egy garniba
vonulnak. Aztán a kék küraszirok valamennyien a halälba
lovagolnak; Mari barätnóje, aki egy mäsik kék küraszir utolsó
perceit édesitette meg s aztän, következetességböl, minden
férli után bomlott, meghal a szinpadon Ophéliähoz hasonléan
örülten, de valöszinüleg näpolyi betegségböl keletkezett agy¬
betegségben: a többi epizodistät elkeseredetté teszi a sok
pech: Mari és az orvos pedig méläznak. Mari nem boldog;
szerelmes gondviselése, a tülzottan malthusianus orvos meg¬
mentette ugyan attöl, hogy kellemetlenségei legyenek amiatt
a esekély apagyilkossäg miatt, örül a napfénynek, virägot
szed, de ügy érzi, hogy több szerencsét erdemelt volna. Az
orvos megmagyaräzza neki, hogy tulajdonképen boldognak
kellene lennie, mert hallgatott az élet hivó szavära. Hanem,
amikoraztán a Schnitzler problémäjät vagy legaläbb mondani¬
valójät kellene megmagyaräznia, az orvos elkezd ötölni-hatolni.
Ott all, szemben azzal a természetes kérdéssel, hogy: erde¬
mes-e az élet hivó szavära hallgalni, ha ennek az engedel¬
mességnek esak lömeges emnberhaläl, valösagos pestis és min¬
denféle nyomorusäg jür a nyomäban? CPardon — mondja —
életnek esak a szerelmi élet mondható. Es ennek egy éjszakä¬
jäèrt erdemes feläldozni a tartalomtalan, üres évek egész soka¬
sägät.) De hiäba hivatkozik a koronatanujára; ez mintha azon
a nézeten volna, hogy a tartalomtalan évek sokasäga mär
esak azèrt se megvetendó, mert gyakrabban lehet hallgatni
benne az élet hivó szavära, nem esak egyetlen egyszer. cHiszen
êpen azt akartam mondani! — välloztat véleményt a doktor.
Elni johb, mint meghalni.s De ha välasztani kell a szere¬
lem egy éjszakája s a tartalom nélkül való évek sokasäga
közt? Mit kell välasztani? A doktor igy felel: dlzt esak kér¬
dezi Schnitzler, de maga se tudja. Semmi se bizonyos azon
kivül, hogy: aki holt, az mär nem rikolt.s Ellenben azt az