Clemens urba, egy futtató sportsmanba szeret, aki
szeretik a nehezen föloldható lelki-problemäkat, szive¬
el is akarja venni feleségül, azzal a kikötéssel,
sen megbotránkoztatják a szemérmes filisztert egy-egy
hogy fölhägy a vers- és regényirässal. Margarethe
durva, vagy illetlen szóval és a szecessziótól sem
nem tud lemondani a halnatatlangsägröl és a lovagló
riadnak vissza. Eddig megjelent könyveinek a szäma
getleman hata mögött regényt ad sastó alá. Ebben a
tizenkét kötetre rug. Irt regényt, drämät, kisebb elbe¬
regényben a volt kedvesével, Gilberttel folytatott sze¬
széléseket. Drämái közül hires a Liebeler és a Schleier
reimes leveleket mind értékesitette. De amikor kide¬
der Beatrice cimü. Nem olyan erös, nem olyan szi¬
rül, hogy Gilbert is irt regényt és a lovelezést ö is
vekbe markoló, mint Heyermann; realizmusa nem
lenyomatta (mert mind a kettó kopidt készitett a sze¬
olyan hatalmas, költészete nem pompäzik azzal
relemtöl áradozó levelekböl, hogy legyen mit bá¬
a félhomälylyal, azzal a Rembrandt-szinnel, amit
mulni az utökornak) Margarethe a lovagló gentleman
a Reméng szerzöjénél tegnap annyira megesodäl¬
kivánsägára örömmel veti tüzbe a maga példänyát és
tunk. De témäi nagyon eredetiek. Dialogusa kitünd.
a lüggöny legördül. Ez a szatira nagyon éles é8
Természetes hangon beszélteti alakjait, a kiket az élet
nagyon taläló.
teljéböl ragad ki, ahogy a Faustbeli direktor kivánja.
Az elsó és a harmadik darabban Reinchard
Az uj idök evangelinmät nem birdeti olyan dacos
nagy müvészettel jätszotta Hansdorfert és az elzüllött
meggyózödéssel és annyi länggal, mint Heyermann.
zsurnalisztät. A mai estnek ö volt a legkiemelkedöbb
Inkäbb szkeptikusnak lätszik. De szkepszisének sok
szereplöje. A mäsodik darab romantikus intermezzé¬
finom gunyt, sok kihegyezett szatirikus esattanôt kö¬
jaban Triesch Irén nem adott elég illuziôt és Kayssler
szönhetünk. Mincenesetre erdekes iró, aki nem jär a
tulsägosan deklamält. A szin elvältozásät is gyorsab¬
konvenció utjáan s akinek az ötleteit szivesen hall¬
ban keilene megesinälni, mert a lebocsätott rüggöny
gatjuk.
ärt a hatäsnak.
A Lebendige Stunden négy egyfelvonásos darab¬
A. u.
nak a közös cime, A négy darab közt nincs bensö
öeszefüggés, de mind a négyben az irói és müvészi
—
beosvägyat, a halhatatlansäg szämära dolgozó és di¬
esöségre szomjas szerzói hiusägot ostorozza; és ebben
MUVESZET
a tendenciäban megtalälhatjuk az egységes koncep¬
oiôt, ha éppen keressük.
□ Benozur Gyula kirälyképe. Kirälyunk buda¬
Az elsó darabban (Lebendige Stunden) egy
péisti tartózkodäsa alatt többször ült modallt-n
anya, aki rajong az irodalomért, morfiummal meg¬
Gyrulának abhoz a¬
mérgezi magät, mert észrevette, hogy sulyos és
nägz#si#a##
reménytelen betegsége alatt költö-flänak a teremtö
arcképt
ereje pauzält. Abban a reményben, hogy a fia
Királyun
dolgozni fog, ha nem lätja többé maga elött a
zolja az
sorvadó beteget, beveszi a mérget és meghal. Ezt a
a kard :
titkot az asszony barätja, Hansdorfer mondja el a
szörbok
finnak, aki elöször föllázad és sir, de azután a poéta
lépesôze
hiusägával igy kiält föl: Vagy megölöm magamat,
stilusu
bagu megmutatom, hogu# as angam nem hidba halt meg!
ékesked
A mäsodik darabban (Die Frau mit dem Dolche)
□
egy drämairó férjröl van sz6, aki a legnagyobb sze¬
Magyar
mérmetlenséggel viszi a szinpadra önmagät és a fe¬
ben,
leségét. Leonhard szereti ezt az asszonyt. Az asszony
kböl I.
menekülni akar töle és gavallérjával egy képtärban
hozó 16
találkozik, valamelyik régi olasz festö képe elött hogy
örök bucsut mondjon neki. Ezen a festményen egy sulat és
jeléül
szép patriciusnó tört villogtat a fölemelt kezében és
irány
läbainäl véresen fekszik a ledöfött áldozat, Pauline
ugy talälja, hogy a törös asszony rendkivüli mödon

hasonlit hozzá és a gavallérnak, aki azt akarja, hogy
F
az asszony menjen el hozzá a lakásära és legyen
1
egészen az övé, rejtélyes szavakkal magyarázza,
hogy ök ketten mär egyszer ätélték azt a jele¬
netet, amit a 16-ik századbeli kép ábräzol. Erre
nat
a szinpad hirtelen átalakul Remigio mütermévé,
6g
ne
ahol a mester távolléténen tanitvänya, Lionardo,
egy éjszakára elcsäbitotta Remigio büszke fele¬
ségét, Paoldt. Remigio visszatér, Paola mindent el¬
6
mond és a mester a legnagyobb megvetéssel kinta¬
sitja Lionardôt, hogy végezzen a bünös asszonynyal.
Lionardo orozva le akarja dölni a mestert, de Paola
tört ragad és a fiatal ember nyakäba meriti, aki hol¬
tan omlik össze a läbai elôtt. Remigio mindent meg¬
bocsät ezért a mozdulatért. Rögtön a iestó-állványhoz
szalad, hogy félig kész képén ezt a mozdulatot föl¬
dolgozza. müvészileg értékesitse. A vizió eltünik.
Ujra ott vagyunk a képtär fülkéjében. A verses be¬
széd prózäba megy ät és Pauline — mintha álombol
S
ébredne 161 — odanyujtja kezét a randovüt kéró ga¬
vallérnak: Elmeyyen önhöz! — Notabene: Paulineje
logad
lett, n
a leg
rona.
(Soutl
maso
Béka
Helyr
2000
elsö,
Ucht
Loth
I. 50
vols
ker)
Dré
Cha
Ner
Hel
aen
Tävo