9.3.
Kakadu
iene
Der
en Il. Su enennnnnen
§ (Ungarisches Theater.) Unter den bereits
sortirten Theaterwerken Arthur Schnitzler's hat
„Der grüne Kakadu“ einen Platz auf der ersten
Stellage erhalten. Es ist nicht nur ein virtuoses
Kulturgemälde aus den fersten Regungen der großen
Revolution, auf dem Wie Kontraste hart aufein¬
anderstoßen und Blut mit Parfüm sich meygt, es ist
nicht blos ein graüfansts Verlachen der Revo¬
lution, deren Komparserié sich einen Freiheitsrausch
antrinkt an dem Blut eines Adelige# der socsagen
in privater Sach d#Leben verliert, #ist asch ein
starkes Theaterstücke Wirkungen einer Weraus
feinen „Bühnenwitte## entspringen. In der beson¬
ders Hankbigen Di#llung dieser tragiBroteske
müssen die Kontrast##rorgehoben werden Zwischen
auspielerspelunken die Diebs¬
den Mer
und MordgescichtensWelen, um sie der derschlafften
Empfänglichzeit hrer, aristokratischen Fähhrerschaft
wie Wahrheiten mitzutheilen. In der Aufführung
des Ungarischen Thesters hat man den seinen Unter¬
schied zwischendec anfänglichen Spiel, und der
darauffolgenden Wahrheit nicht, herausfipden können.
Branntweindunst und Parfüm schieden shaach nicht
effektvoll voneinandet, Die Spelunkenkuder waren
zu roh, die Aristokrateiicht fein genüg. Einzelne
hervorzuheben oder zudeln hat inldiesem Falle
muß in seitem. Gesammt¬
keinen Zweck. Das &
eindruck sich mittheilen. Trotz Allenz haben die
szenischen Valeurs dStückes mntscheitund gewirkt
tiefen Interesscebis zur
und das Publikunvom
beifallsfrohen A#ahme gefühlt. — Diedang¬
lische Buhsenskomden ARégi jó idos“ von eigsem
weiblichen Auko der Ich den Männernamen Charles
Marlome beigeirgts hat, greift die nicht mehr
neuen, jehochnach immer wirksame Theatersituationen
auf, in desen di#oderne Gegenwart mit der histo¬
rischen Verhangenhe# ihr possenhaftes Gegenspiel
zeigt. Das ind kindischem Uebermuth auf den Kopf ge¬
stellte Stück hat einen sehr amüsanten zweiten Akt und
box 15/2
4S
Szem, minden
egyszer, hogy
ha összezavar
fölfedezésre P
még nem is 1e#
lowe-ezt a
akarta és dar
MOVESZET ES IRODALOM.
szont sokkal
kézenfekvö e
kömikumot ah
alkalmat ad a
A zöld kakadu. — Régi jé
mulatsagos je
idök.
más mellé, has
kumnak is a
A Magp#r Seinhäz ma esti bemutatója.
Pedig hät e
A zöld kakadu tulajdonképpen egy kis
szinpadon fejt
lebuj. Piszkos, dohos, pincebejáratu, amo¬
egyedüli muln
lyan igazi gazembertanya, Hogy nem Päris
ben. Magaban
söpredeke järja, az esak azèrt van, mert a
üresség honol.
gazdaja ennél sokkal johb közönséget szer¬
latja a völeger
zett magänak. A nagy forradalmat közvet¬
dern Sir Guy,
lenül megelézö idöben idejärt az enerväll
delgó akarja
pärisj nemnesség, hogy egy egészen külö¬
meglehetösen
nös, perverz gyönyörüségben legyen része.
dik rész, amel
A „zöld haknduban“ t. i. szinöszek jat¬
magät a XII.
szollak, mindenféle hälborzongaló betörö¬
histortabst adlak eid olymödon, ###iha a 10 idöket figur
vaskos tréidiv#
„zöld kakadu“ a tolvajtanyájuk lenne. 52
gerlik, esikland
olökelö puplikumot izgalta ex “ környeret
novelés közher
haber illuzió, habar jüték — 90)
nevelünk, osic
kissé megbisseregtellék a különds eziné¬
képtelenobh,
ezek az 6 pelyhüdt, degenerält idegeiket.
darab iro
Különös köp cz. Teljosen specians lei¬
scmmi. De ha#
lödésu farsadalom egyik darabja, amcly
a maga minden grotoszksége dachrn isesak Londonh#
egy darab korrajz, egy darab kullurtörté-]Olyan emberek
net. Ha pedig szinpadra viszi valaki ezt g'vezet is. Es
munka ulden e
kis lebujt, à szinészeivel, a nemeseivel,
koztal, mint in
enervält mügnäsaival és forradalmi läzban
doljuk, hogy a
égö népével, az az ember halalmas per¬
nyi ügyessegg
speklivät adolt a nézöknek, amelyen ke¬
resztül kitünden meg lehet ismerni a Bas %2 elöadäs, ha
azt a jöslatun
tillet megoslromló Pürist.
Schnitsler Arthur, a „Zöld kakadu“ szer- Komédiaja „be
zöje Be tudta allilani ezt a bizurr képet.
nagy talentum és a ravasz iró szemével
rögtön meglälta, hogy ez az idea mär ma¬
güban véve darah. Ehhez nem kell sok
tartalom, sok mese. Annyira uj, annyira
credoti és annvira megkapó az egész be¬
alliläs, hogy esak egy kissé föl kell eresz¬
teni és mür is odatälalhatjäk a szinpadra.
Valami kis történetet kell esak kieszelni,
amely köré odalüzödik a keret. Erre is
esak a forma kedvéért van szükség, mert
biszen a nézôt sokkal joßban erdekli a ke¬
ret, mint a kép.
„A zöld kakadu“ volt Schnitzler egyik
idedia. Mär ez is pompäs és biztos sikert
hozó. De még czen kivül kihozott Schnitz¬
ler még egy ötletet, olyant, amelylyel szi¬
nezi, moglämasztja, bevilägitja darabjának
a különds vilägät. A cselekményt a francia
forradalom elöestéjére teszi, azon az esten
allitja elenk a zöld kakadut, amelyen a
Bastillet bevetlék. Julius tizennegyedikének
az izgalmas, forradalmi läzzal teh levegöje
van a szinpadon, amelyben még oft van a
hizonytalansäg, feszültség, a küzdelem és
amelyböl lassanként kialakul a menekulö
nemesség páni félelme és a sikertöl meg¬
mämorosodott nép diadalmas föllélegzése.
A kis kocsma bezärt ajtaján beszürödik az
utca vildgänak minden izgalma. Brezzük,
hogy amig oeabent a cselekmény folyik,
azalatt oft kinn vilägok dölnek össze. Es
amig bent az egyik szinész tudtän kivul
eljätszsza a sajät tragédiájät, majd pedig
tudalára ébred egy igazsägnak és megöli a
felesége szeretöjét, azalatt kivülröl beszü¬
rödik a harci lárma és betödul a diadalt
ült nép.
Schnitzler rövid egyfelvondsosba töwöri¬
tette a francia iorradalom beköszöntésönek!
a képét. Szines, élettel és mozgässal tele
darabot esinält, amelyben bür a szinéss¬
tragédia tán csak variälása egy régi témä¬
nak, de amely a maga karekterisztikus
korlestésével mogdöbbentó, mély hatäst
kelt. Széles az ecsetkezelése, egyetlen vo¬
nással meg ludja adni egy jelenet tönusät
és drämailag gondolkozik Schnitzler. A da¬
rab pointe nélküli finaléja azt a hatäst
kelli, mintha a szerzé érezteini akarná #
közönséggel, hogy „en csak kiszakitottam
néktek egy jelenetet 1789. julius tizenne-!
Ingel Kosnpenhrenal
Kakadu
iene
Der
en Il. Su enennnnnen
§ (Ungarisches Theater.) Unter den bereits
sortirten Theaterwerken Arthur Schnitzler's hat
„Der grüne Kakadu“ einen Platz auf der ersten
Stellage erhalten. Es ist nicht nur ein virtuoses
Kulturgemälde aus den fersten Regungen der großen
Revolution, auf dem Wie Kontraste hart aufein¬
anderstoßen und Blut mit Parfüm sich meygt, es ist
nicht blos ein graüfansts Verlachen der Revo¬
lution, deren Komparserié sich einen Freiheitsrausch
antrinkt an dem Blut eines Adelige# der socsagen
in privater Sach d#Leben verliert, #ist asch ein
starkes Theaterstücke Wirkungen einer Weraus
feinen „Bühnenwitte## entspringen. In der beson¬
ders Hankbigen Di#llung dieser tragiBroteske
müssen die Kontrast##rorgehoben werden Zwischen
auspielerspelunken die Diebs¬
den Mer
und MordgescichtensWelen, um sie der derschlafften
Empfänglichzeit hrer, aristokratischen Fähhrerschaft
wie Wahrheiten mitzutheilen. In der Aufführung
des Ungarischen Thesters hat man den seinen Unter¬
schied zwischendec anfänglichen Spiel, und der
darauffolgenden Wahrheit nicht, herausfipden können.
Branntweindunst und Parfüm schieden shaach nicht
effektvoll voneinandet, Die Spelunkenkuder waren
zu roh, die Aristokrateiicht fein genüg. Einzelne
hervorzuheben oder zudeln hat inldiesem Falle
muß in seitem. Gesammt¬
keinen Zweck. Das &
eindruck sich mittheilen. Trotz Allenz haben die
szenischen Valeurs dStückes mntscheitund gewirkt
tiefen Interesscebis zur
und das Publikunvom
beifallsfrohen A#ahme gefühlt. — Diedang¬
lische Buhsenskomden ARégi jó idos“ von eigsem
weiblichen Auko der Ich den Männernamen Charles
Marlome beigeirgts hat, greift die nicht mehr
neuen, jehochnach immer wirksame Theatersituationen
auf, in desen di#oderne Gegenwart mit der histo¬
rischen Verhangenhe# ihr possenhaftes Gegenspiel
zeigt. Das ind kindischem Uebermuth auf den Kopf ge¬
stellte Stück hat einen sehr amüsanten zweiten Akt und
box 15/2
4S
Szem, minden
egyszer, hogy
ha összezavar
fölfedezésre P
még nem is 1e#
lowe-ezt a
akarta és dar
MOVESZET ES IRODALOM.
szont sokkal
kézenfekvö e
kömikumot ah
alkalmat ad a
A zöld kakadu. — Régi jé
mulatsagos je
idök.
más mellé, has
kumnak is a
A Magp#r Seinhäz ma esti bemutatója.
Pedig hät e
A zöld kakadu tulajdonképpen egy kis
szinpadon fejt
lebuj. Piszkos, dohos, pincebejáratu, amo¬
egyedüli muln
lyan igazi gazembertanya, Hogy nem Päris
ben. Magaban
söpredeke järja, az esak azèrt van, mert a
üresség honol.
gazdaja ennél sokkal johb közönséget szer¬
latja a völeger
zett magänak. A nagy forradalmat közvet¬
dern Sir Guy,
lenül megelézö idöben idejärt az enerväll
delgó akarja
pärisj nemnesség, hogy egy egészen külö¬
meglehetösen
nös, perverz gyönyörüségben legyen része.
dik rész, amel
A „zöld haknduban“ t. i. szinöszek jat¬
magät a XII.
szollak, mindenféle hälborzongaló betörö¬
histortabst adlak eid olymödon, ###iha a 10 idöket figur
vaskos tréidiv#
„zöld kakadu“ a tolvajtanyájuk lenne. 52
gerlik, esikland
olökelö puplikumot izgalta ex “ környeret
novelés közher
haber illuzió, habar jüték — 90)
nevelünk, osic
kissé megbisseregtellék a különds eziné¬
képtelenobh,
ezek az 6 pelyhüdt, degenerält idegeiket.
darab iro
Különös köp cz. Teljosen specians lei¬
scmmi. De ha#
lödésu farsadalom egyik darabja, amcly
a maga minden grotoszksége dachrn isesak Londonh#
egy darab korrajz, egy darab kullurtörté-]Olyan emberek
net. Ha pedig szinpadra viszi valaki ezt g'vezet is. Es
munka ulden e
kis lebujt, à szinészeivel, a nemeseivel,
koztal, mint in
enervält mügnäsaival és forradalmi läzban
doljuk, hogy a
égö népével, az az ember halalmas per¬
nyi ügyessegg
speklivät adolt a nézöknek, amelyen ke¬
resztül kitünden meg lehet ismerni a Bas %2 elöadäs, ha
azt a jöslatun
tillet megoslromló Pürist.
Schnitsler Arthur, a „Zöld kakadu“ szer- Komédiaja „be
zöje Be tudta allilani ezt a bizurr képet.
nagy talentum és a ravasz iró szemével
rögtön meglälta, hogy ez az idea mär ma¬
güban véve darah. Ehhez nem kell sok
tartalom, sok mese. Annyira uj, annyira
credoti és annvira megkapó az egész be¬
alliläs, hogy esak egy kissé föl kell eresz¬
teni és mür is odatälalhatjäk a szinpadra.
Valami kis történetet kell esak kieszelni,
amely köré odalüzödik a keret. Erre is
esak a forma kedvéért van szükség, mert
biszen a nézôt sokkal joßban erdekli a ke¬
ret, mint a kép.
„A zöld kakadu“ volt Schnitzler egyik
idedia. Mär ez is pompäs és biztos sikert
hozó. De még czen kivül kihozott Schnitz¬
ler még egy ötletet, olyant, amelylyel szi¬
nezi, moglämasztja, bevilägitja darabjának
a különds vilägät. A cselekményt a francia
forradalom elöestéjére teszi, azon az esten
allitja elenk a zöld kakadut, amelyen a
Bastillet bevetlék. Julius tizennegyedikének
az izgalmas, forradalmi läzzal teh levegöje
van a szinpadon, amelyben még oft van a
hizonytalansäg, feszültség, a küzdelem és
amelyböl lassanként kialakul a menekulö
nemesség páni félelme és a sikertöl meg¬
mämorosodott nép diadalmas föllélegzése.
A kis kocsma bezärt ajtaján beszürödik az
utca vildgänak minden izgalma. Brezzük,
hogy amig oeabent a cselekmény folyik,
azalatt oft kinn vilägok dölnek össze. Es
amig bent az egyik szinész tudtän kivul
eljätszsza a sajät tragédiájät, majd pedig
tudalára ébred egy igazsägnak és megöli a
felesége szeretöjét, azalatt kivülröl beszü¬
rödik a harci lárma és betödul a diadalt
ült nép.
Schnitzler rövid egyfelvondsosba töwöri¬
tette a francia iorradalom beköszöntésönek!
a képét. Szines, élettel és mozgässal tele
darabot esinält, amelyben bür a szinéss¬
tragédia tán csak variälása egy régi témä¬
nak, de amely a maga karekterisztikus
korlestésével mogdöbbentó, mély hatäst
kelt. Széles az ecsetkezelése, egyetlen vo¬
nással meg ludja adni egy jelenet tönusät
és drämailag gondolkozik Schnitzler. A da¬
rab pointe nélküli finaléja azt a hatäst
kelli, mintha a szerzé érezteini akarná #
közönséggel, hogy „en csak kiszakitottam
néktek egy jelenetet 1789. julius tizenne-!
Ingel Kosnpenhrenal