Liebelei
5. ennn
box 11/3
Telephon 12801.
WRERTRTETRTSSTENNGH
O l. österr. behördl. konz. Unternehmen für Zeitungs-Ausschnitte
Wien, I., Concordiaplatz 4.
2
Vertretungen
9 in Berlin, Budapest, Chicago, Christiania, Genf, Kopen¬
hagen, London, Madrid, Mailand, Minneapolis, New-Vork,
Paris, Rom, San Francisco, Stockholm, St. Petersburg.
QQuellenan gabe ohne Gewähr.)
□ Ausschnitt aus:
MAT 1908
E vomlOggetien Magyaropgz 1g. Budapest
SZINHAZ ES MUVESZET.
(*) Szeretk:nés. Schnitzler Arter, aki¬
Inek gyilkosan elmés egyfelvonásosai közül ne¬
hány — a Thälia-tärsaság elöadäsäban — hozzánk
is elkerült, ma háromfölvonásos darablal szerepelt
Vigszinhäzban, ahol, mint ismeretes, a berlini
Deutsches Theater tartia elöadásait. A háromföl¬
vonásos szinjáték a Liebelei s — különös, hogy.
az elsö érzés, amely az erzberben a darabröl tä¬
mad, épen az, hogy ez a háromfölvonásos darab
tulajdonképen az elsö fölvonással bevégzödik. Azt.
amit a szerzö a szeretkezésröl mondani akart, mär az
elsö fölvonásban elmondotta, a helyzet mär az elsö
fölvondsban vilägos és félreérthetetlen s föltétlo¬
nül szebb, Schnitzlerhez méltöhb lenne, ha azok
az érzések, amelyek a darab elsó részében fölle¬
bognak, elmondatlanok maradnának. A szatira mär
akkor teljes, amikor Lobheimer urat egy külvá¬
rosi szinész leányával való szeretkezése közben
lätogatja meg a férj, férje annak az uriasszony¬
nak, akivel neki viszonya van. A helyzet mär itt
véresen szatirikus: a benyiló szobdban a lány, a
ki ôt szereti, mig ó ugyanakkor afférbe kevere¬
dik egy mäsik asszony miatt. A bedllitäsnak ez a
mödia elmés, uj, határozottan schnitzleri s a
darabnak itt be is kellett volra végzödnie. Mert
ami még hátra van: csupa szentimentalizmus. A
férfi — mär mint Lobheimer — bucsuzik a lány¬
tél, hosszasan és unalmasan. Ahogyan a régi da¬
rabokban szoktak, akkor, amikor még a pärbaj csak¬
ugyan véresen komoly volt s nem az, ami ma: a
tärsadalmi formaságoknak jöformán veszedelem nél¬
kül való elintézési mödja. Igaz, Schnitzlernél nem
ilyen a pärbaj. A ferfi ugyanis a pärbajban meg¬
hal s a läny haläla hirével tudja meg azt is,
hogy — mäsèrt halt meg. Tagadbatatlan, hogy a
darabban sok elmésség van, az elsö fölvonásban
még nem közinzéges lelki mélységeket is seitet
a szerzó, de késöbb beleesik a szentimentaliz¬
musba és unalmassá välik. Az est tehät nem jelen¬
tett a berliniek szämära ujabb diadalt, nemesak
a darah. de az elöadäs miatt sem, amelynek sze¬
re“ közül nagyon is hiänyoztak Schildkraut,
F mann és Eysoldt. Az elöadäs azonban igy is
gondos volt, söt Reinhardt rendezöi zsenialitäsa
nivôt és lendületet is tudott adni az egésznek, de
azért mégsem volt az a tökéletesen szép elöadäs,
amilyent tölük megszoktunk.
Kk. D.
5. ennn
box 11/3
Telephon 12801.
WRERTRTETRTSSTENNGH
O l. österr. behördl. konz. Unternehmen für Zeitungs-Ausschnitte
Wien, I., Concordiaplatz 4.
2
Vertretungen
9 in Berlin, Budapest, Chicago, Christiania, Genf, Kopen¬
hagen, London, Madrid, Mailand, Minneapolis, New-Vork,
Paris, Rom, San Francisco, Stockholm, St. Petersburg.
QQuellenan gabe ohne Gewähr.)
□ Ausschnitt aus:
MAT 1908
E vomlOggetien Magyaropgz 1g. Budapest
SZINHAZ ES MUVESZET.
(*) Szeretk:nés. Schnitzler Arter, aki¬
Inek gyilkosan elmés egyfelvonásosai közül ne¬
hány — a Thälia-tärsaság elöadäsäban — hozzánk
is elkerült, ma háromfölvonásos darablal szerepelt
Vigszinhäzban, ahol, mint ismeretes, a berlini
Deutsches Theater tartia elöadásait. A háromföl¬
vonásos szinjáték a Liebelei s — különös, hogy.
az elsö érzés, amely az erzberben a darabröl tä¬
mad, épen az, hogy ez a háromfölvonásos darab
tulajdonképen az elsö fölvonással bevégzödik. Azt.
amit a szerzö a szeretkezésröl mondani akart, mär az
elsö fölvonásban elmondotta, a helyzet mär az elsö
fölvondsban vilägos és félreérthetetlen s föltétlo¬
nül szebb, Schnitzlerhez méltöhb lenne, ha azok
az érzések, amelyek a darab elsó részében fölle¬
bognak, elmondatlanok maradnának. A szatira mär
akkor teljes, amikor Lobheimer urat egy külvá¬
rosi szinész leányával való szeretkezése közben
lätogatja meg a férj, férje annak az uriasszony¬
nak, akivel neki viszonya van. A helyzet mär itt
véresen szatirikus: a benyiló szobdban a lány, a
ki ôt szereti, mig ó ugyanakkor afférbe kevere¬
dik egy mäsik asszony miatt. A bedllitäsnak ez a
mödia elmés, uj, határozottan schnitzleri s a
darabnak itt be is kellett volra végzödnie. Mert
ami még hátra van: csupa szentimentalizmus. A
férfi — mär mint Lobheimer — bucsuzik a lány¬
tél, hosszasan és unalmasan. Ahogyan a régi da¬
rabokban szoktak, akkor, amikor még a pärbaj csak¬
ugyan véresen komoly volt s nem az, ami ma: a
tärsadalmi formaságoknak jöformán veszedelem nél¬
kül való elintézési mödja. Igaz, Schnitzlernél nem
ilyen a pärbaj. A ferfi ugyanis a pärbajban meg¬
hal s a läny haläla hirével tudja meg azt is,
hogy — mäsèrt halt meg. Tagadbatatlan, hogy a
darabban sok elmésség van, az elsö fölvonásban
még nem közinzéges lelki mélységeket is seitet
a szerzó, de késöbb beleesik a szentimentaliz¬
musba és unalmassá välik. Az est tehät nem jelen¬
tett a berliniek szämära ujabb diadalt, nemesak
a darah. de az elöadäs miatt sem, amelynek sze¬
re“ közül nagyon is hiänyoztak Schildkraut,
F mann és Eysoldt. Az elöadäs azonban igy is
gondos volt, söt Reinhardt rendezöi zsenialitäsa
nivôt és lendületet is tudott adni az egésznek, de
azért mégsem volt az a tökéletesen szép elöadäs,
amilyent tölük megszoktunk.
Kk. D.