e
Liebe
5. box 11/3
enre— en eren ehesteelig Aerl en Sehen eneee
mi tagadäs benne — eleftette még azt u
nem sokat is, ami ehben g Redvesen vékony¬
penzü darabocskaban élet vagy erö volna.
Nem tudok rá mäs szôt: gyäszos elöadäs volt.
— S ez a 8z0 annäl megfelelöbb, mert a tem¬
poja s a hangja elejétöl vegig, még a tänczen
és vacsoräs jelenetekben is olyan volt, mint¬
ha a szomszéd szobäban valaki halälán volna.
Külön ezért alig lehet valakit okolni; az
egése volt bätortalan, torkonakadt és szive¬
veszett, mintha a Nemzeti Szinhäz rendes
bägyadtsägan kivül még valami lämpaläz is
ränchezedett volna a szinészekre — tän a
nevezetes szerzö jelenlététöl s ezt még a
pechek egösz sorozata is nevelte; a petro¬
leumlämpa nem akart meggyuladni, a lino¬
leum csattogott a hösnó läba alatt, — és igy
toväbb. A föpróbán még valamivel jobban
ment a doleg; Uihdzy példäul, akinck e da¬
rabban u.j és nekivaló kedves, meleg szerepe
van, (az öreg muzsikus, akinek lyänya sze¬
relemben megy tönkre): a föpröbán nemesak
megjelenésében volt aranyosan bécsi, mintha
egyenesen a Kriehuber vagy a Marastoni
czeruzaja alél került volna ki, de a zerepét
is megjätszotta az ö päratlan kedves meleg¬
ségével, mely mindig modern marad. A be¬
mutató elöndäson azonban ugy meghatotta
a forró taps, melylyel a közönség meghitt
szeretete fogadta, hogy a megindultsägtöl
egy kicsit elakadt a szava. Medgyaszay
Vilma, akit a kabaréhöl hittak meg a boldog¬
tadan kis Krisztina megjätszäsära, szintér
egészebb volt a föpróbán, mint a bemutater
de egyrészt mintha nehezen tudna együttesbe
visszaällami s önkéntelen kibeszél a szinpad
röl, mäsrészt egyéniségében annyira disting
vält és intellektuälis, annyira az a bizonyo
„nagy nö.“ akinek a diseusenek lennie kel
hogy nem tudott elég népi, elég kispolgär
lenni, s legjobb a végen volt, ahol a daro
tulajdonképp gixeren végzödik, ahol tudn
illik a kispolgäri lyäny leveti älarczät, s eg
szép kis schnitzleri tirädät väg ki a vilá
folväsának különösségéröl. A Krisztinka 8z.
jäba ez allgha való, de Medgyaszay Vilm
nak igen, és van benne stilus, ahogy elbugi##
A többiek mintha nem birtäk volna szerept
ket. A férfiak közül a szerelem äldozatá
Fritzet, Mésedros ugy is adta, mint valan
szomoru äldozati bäränykät, akièrt meghass
az ember szive, hogy ilven nagy bajba k¬
veredett. A könnyebb kaliberü szerelmes pä
güsses Maedel-jének Tiepäri Mariska meg
felelöen jökedvü és hatärozott lett volna, de
temetöi hangulat ôt is nyomta, Deesönek
Dörija pedig nem volt elég férfias arra, hog
mikor bolondos, megéreztesse, hogy azer
alkalomadtän legény is tud lenni
talpan. Mindezt a szomorusägot tetézte, jol
ban mondva: mintegy szönyegül terült aläj
elejétöl végig a vegtelenül dilettáns Jordi
täs, mely nemesak az irüs dolgaban elsé
rendü bécsi költészethez méltatlan, de a m
magyar iräsunk stilnsbeli fejlettségéhez is
Pedig ilyesmi körül, ha nem tévedek, állam
ülön rendeltetése és kôtelesség.
szinhäznal
oval: igen szomoru, balsägoktól
volna. Eg
üldözôtt
volt; annäl szomorubb, mert
s szimpatikus kisérletre nehe¬
egy hel)
ugyanakkor, mikor a Vigszin¬
zedett r
ösen a Magyar Szinhäzat valö¬
hazat
ti az egeszség és a siker, s mi¬
sägge!
ség, mely a kritika kedvetlensé
kor a
ben megható ragaszkodassal 6:
gével
art ki e sorsüldözte szinhäz mel
elnéze
kezdi megunni a dolgot, s kezd
lett,
leven ezét az állami dilettantizmusról.
Mulifterhees ne
Liebe
5. box 11/3
enre— en eren ehesteelig Aerl en Sehen eneee
mi tagadäs benne — eleftette még azt u
nem sokat is, ami ehben g Redvesen vékony¬
penzü darabocskaban élet vagy erö volna.
Nem tudok rá mäs szôt: gyäszos elöadäs volt.
— S ez a 8z0 annäl megfelelöbb, mert a tem¬
poja s a hangja elejétöl vegig, még a tänczen
és vacsoräs jelenetekben is olyan volt, mint¬
ha a szomszéd szobäban valaki halälán volna.
Külön ezért alig lehet valakit okolni; az
egése volt bätortalan, torkonakadt és szive¬
veszett, mintha a Nemzeti Szinhäz rendes
bägyadtsägan kivül még valami lämpaläz is
ränchezedett volna a szinészekre — tän a
nevezetes szerzö jelenlététöl s ezt még a
pechek egösz sorozata is nevelte; a petro¬
leumlämpa nem akart meggyuladni, a lino¬
leum csattogott a hösnó läba alatt, — és igy
toväbb. A föpróbán még valamivel jobban
ment a doleg; Uihdzy példäul, akinck e da¬
rabban u.j és nekivaló kedves, meleg szerepe
van, (az öreg muzsikus, akinek lyänya sze¬
relemben megy tönkre): a föpröbán nemesak
megjelenésében volt aranyosan bécsi, mintha
egyenesen a Kriehuber vagy a Marastoni
czeruzaja alél került volna ki, de a zerepét
is megjätszotta az ö päratlan kedves meleg¬
ségével, mely mindig modern marad. A be¬
mutató elöndäson azonban ugy meghatotta
a forró taps, melylyel a közönség meghitt
szeretete fogadta, hogy a megindultsägtöl
egy kicsit elakadt a szava. Medgyaszay
Vilma, akit a kabaréhöl hittak meg a boldog¬
tadan kis Krisztina megjätszäsära, szintér
egészebb volt a föpróbán, mint a bemutater
de egyrészt mintha nehezen tudna együttesbe
visszaällami s önkéntelen kibeszél a szinpad
röl, mäsrészt egyéniségében annyira disting
vält és intellektuälis, annyira az a bizonyo
„nagy nö.“ akinek a diseusenek lennie kel
hogy nem tudott elég népi, elég kispolgär
lenni, s legjobb a végen volt, ahol a daro
tulajdonképp gixeren végzödik, ahol tudn
illik a kispolgäri lyäny leveti älarczät, s eg
szép kis schnitzleri tirädät väg ki a vilá
folväsának különösségéröl. A Krisztinka 8z.
jäba ez allgha való, de Medgyaszay Vilm
nak igen, és van benne stilus, ahogy elbugi##
A többiek mintha nem birtäk volna szerept
ket. A férfiak közül a szerelem äldozatá
Fritzet, Mésedros ugy is adta, mint valan
szomoru äldozati bäränykät, akièrt meghass
az ember szive, hogy ilven nagy bajba k¬
veredett. A könnyebb kaliberü szerelmes pä
güsses Maedel-jének Tiepäri Mariska meg
felelöen jökedvü és hatärozott lett volna, de
temetöi hangulat ôt is nyomta, Deesönek
Dörija pedig nem volt elég férfias arra, hog
mikor bolondos, megéreztesse, hogy azer
alkalomadtän legény is tud lenni
talpan. Mindezt a szomorusägot tetézte, jol
ban mondva: mintegy szönyegül terült aläj
elejétöl végig a vegtelenül dilettáns Jordi
täs, mely nemesak az irüs dolgaban elsé
rendü bécsi költészethez méltatlan, de a m
magyar iräsunk stilnsbeli fejlettségéhez is
Pedig ilyesmi körül, ha nem tévedek, állam
ülön rendeltetése és kôtelesség.
szinhäznal
oval: igen szomoru, balsägoktól
volna. Eg
üldözôtt
volt; annäl szomorubb, mert
s szimpatikus kisérletre nehe¬
egy hel)
ugyanakkor, mikor a Vigszin¬
zedett r
ösen a Magyar Szinhäzat valö¬
hazat
ti az egeszség és a siker, s mi¬
sägge!
ség, mely a kritika kedvetlensé
kor a
ben megható ragaszkodassal 6:
gével
art ki e sorsüldözte szinhäz mel
elnéze
kezdi megunni a dolgot, s kezd
lett,
leven ezét az állami dilettantizmusról.
Mulifterhees ne