Liebelei
5. Lerce1 box 11)
A „Liebelei“t is ilyen uj darabnak lättuk az egyszeru történet embereiböl s a
Szerelmeskedés.
Ma is ilyvennek tartom. Az uj mürészet java¬
ket nsszul jätszottäk. A darabot
mühelyéböl valö. Az uj mürész pedig uj möd¬
täk mivoltäböl. Az erzelgös emberek
— Schnitsler Artur härom fölvonüsu szinmüivének be¬
szert követ. A remeket mär nem kalapälja, ha¬
risztikus drämäjät erzelgös szinmüvé
mutatäsa a Nem# ###kdsban.
nem galvanoplasztikusan késziti. Az élet kom¬
täk. Magät Schnitzlert is erzelgös mesen
A „Szerelmeskedés“ valamikor hires ezin¬
plikältsäga fölolvad a müvészet egyszerüségé¬
tették meg. A kispolgärok äbräzolójät kis
darab volt, ma is jó dräma. „Valamikor“ öta
ben s azutän kivälik az oldathöl és müvészi
festövé degradältäk. Olyanná, aki kin
két-härom lusztrum mult el. Kevés esztendö.
formäkba raködik. Nem kell hozzà egréb, esakis
képeit s a festékét a maga s közönsége
de sok idö. Mohösäg évei, falänksäg ideje. Mo¬
az az oldat s egy kis villämes fluidum. Vagy
ben higitja föl. Kotzebue könyeit sirtu
hön lestük az ujat, mohön värtuk az ujakat, 8
mondjuk a fluidum-elmélet tagadói kedvéért
kor Schnitzler iräut igazän megilletöd
P
azutän falankan rolfaltuk öket. Hel elsvenen,
hogw villämos energia. Vaninak, akik azt, amit
volna. Azok pedig, aki a mai est erzelges
hol esak ugy, hogy elöbb letärgyaltuk öket. Mär
az energia mür a minap förmält, cemmibe se
laträn, a dräma Erzelgését csufoljäk, veg
boszuböl is, amièrt meg lelkesedtünk is értük.
veszik. Fitymälva tegnapi fluidum, tegnapi
domäsul, hogv erzelgés igenis van s hog
Csak nem lelkesedünk, amikor gunyolödhatunk
energia, tegnapi müvének mondjäk. En Iste¬
életjelenség erdemes rá, hogy az irodald
vagy elmélkedhetünk is. Amikor elméskedhe¬
nom, hiszen az a tegnap a mi modernségünk
gyul fogadja. Az érzelgés az életben 1
tünk is! Nem igazi modern, aki ma nem csu¬
Eveiböl valö! Hanem az igazi modern nem bo¬
elem, de ne legyen a müvészetben alkot
folödik azon, aminek még tegnap örült. De
csätja meg a minapi szépségnek, hogy kedvét
Vannak érzelgös emberek, de az äbräzold
lelte benne. Es elöveszi a bélyegzöjét, a leg¬
azon is, hogy egyältalaban örülni tudott teg¬
legven sentimentälis. Az érzelgés ter
nap. Tegnap.. azon a néhäny lusztrumon be¬
többnck egyedülvalé eszközét- és ränyomja a
abräzoläsa és a természet erzelgös
szegény mimapi szépsegre. Räsüti, hogy „el¬
lül, amelm a mi eajät, ezepséges fiatalsägunk. :
Jäsa közt nagy a különbség. Am
avult.“ Szinte hallom a bélyerzök kalapäläsät.
egy kissé az emberiségé is. Schnitaler „Lie¬
modernség müvészetnek vallja, emezt
es lätom a „Liebelei“on keresztül-kasul ränyom¬
belei“-ja is akkor tämadt és akkor Grültünk
dernséggel még az a hires tétel se fogadt
tatva a bélyeget. Nem ärt meg neki. A költö
neki. Mindannyian, akik az „uj drämät“ ke¬
hogy mimden müalkotäs a müvész tempe
költ, a bélyegzé bélvegez. Egyszerü tömondatok
restük. Azt, amely azèrt uj, mert megint jö.
tumän ät lätott darab természet. Méga
ezek, de nagvon komplikalt folyamatok leiräsai.
Mert megint az erbervoltunk Ervényesül ben¬
mantizmussal sem fogadtatjg el, amen
A „Liebelei“ tchät sok esztendö multän
ne. S mert az élet bonyolultsäga ös összetett¬
teriesztgeti lombjät, még mielött gyök
került a Nemzeti Szinhäzba. Azôta Schnittler
volta megint eredökké egyszerüsitre nyilvännl
belefogözott volna a földbe. Ez az us
hol finomodott, hol eg#szerübb lett. Mög
benne. Csakugy, mint tegnapelôtt ée mégazelött.
tizmus az 6rresnek nem a lägenltsägüb
tartalmasabb is lett. Mujd valamikor, év¬
S. mort ebben an egyszerüséchen a mi proble¬
nem a kihegvezettségébe kapaszkodik.
tizedck mulva, az 6 kéöbbi ezindarab¬
matikus voltunk és problemäink ugv jelentkoz¬
cióit nem könvükbe füröszti, hanem as
hegyekre türdeli.
jai is sorra kerülnek. Akkor talän majjd joblan
nek, hogy a megfigvelöik lebetünk, Elvonultat-
juk öket magunk elôtt, s hogy szemlét tartunk
jätszük öket, mint ma a „Szerelmeskedés“t.
Schnitzler emberei jérészt a kispo
Ma nagy, összetett szinpadi drämät esinältak
fölôttük: megint közéjük vetjük magunkat.
a flatalsäg erzelgésének vilägäböl valök.
Szenvedelmesen vagy szenvedve, boldogan biza¬
az egyszerü ezinmüböl. Nagrszerü szerepéket
az életböleseséggel, részint az élet kegye
sajtoltak ki az egyszerü emberek történetéböl e
kodva vagy boldogult illuziökat siratvän.
gével kerülnek össze. Amazzal a tengo
B
Mai szümunk 28 oldal.
AL
Au
2
∆
2
7
3
5. Lerce1 box 11)
A „Liebelei“t is ilyen uj darabnak lättuk az egyszeru történet embereiböl s a
Szerelmeskedés.
Ma is ilyvennek tartom. Az uj mürészet java¬
ket nsszul jätszottäk. A darabot
mühelyéböl valö. Az uj mürész pedig uj möd¬
täk mivoltäböl. Az erzelgös emberek
— Schnitsler Artur härom fölvonüsu szinmüivének be¬
szert követ. A remeket mär nem kalapälja, ha¬
risztikus drämäjät erzelgös szinmüvé
mutatäsa a Nem# ###kdsban.
nem galvanoplasztikusan késziti. Az élet kom¬
täk. Magät Schnitzlert is erzelgös mesen
A „Szerelmeskedés“ valamikor hires ezin¬
plikältsäga fölolvad a müvészet egyszerüségé¬
tették meg. A kispolgärok äbräzolójät kis
darab volt, ma is jó dräma. „Valamikor“ öta
ben s azutän kivälik az oldathöl és müvészi
festövé degradältäk. Olyanná, aki kin
két-härom lusztrum mult el. Kevés esztendö.
formäkba raködik. Nem kell hozzà egréb, esakis
képeit s a festékét a maga s közönsége
de sok idö. Mohösäg évei, falänksäg ideje. Mo¬
az az oldat s egy kis villämes fluidum. Vagy
ben higitja föl. Kotzebue könyeit sirtu
hön lestük az ujat, mohön värtuk az ujakat, 8
mondjuk a fluidum-elmélet tagadói kedvéért
kor Schnitzler iräut igazän megilletöd
P
azutän falankan rolfaltuk öket. Hel elsvenen,
hogw villämos energia. Vaninak, akik azt, amit
volna. Azok pedig, aki a mai est erzelges
hol esak ugy, hogy elöbb letärgyaltuk öket. Mär
az energia mür a minap förmält, cemmibe se
laträn, a dräma Erzelgését csufoljäk, veg
boszuböl is, amièrt meg lelkesedtünk is értük.
veszik. Fitymälva tegnapi fluidum, tegnapi
domäsul, hogv erzelgés igenis van s hog
Csak nem lelkesedünk, amikor gunyolödhatunk
energia, tegnapi müvének mondjäk. En Iste¬
életjelenség erdemes rá, hogy az irodald
vagy elmélkedhetünk is. Amikor elméskedhe¬
nom, hiszen az a tegnap a mi modernségünk
gyul fogadja. Az érzelgés az életben 1
tünk is! Nem igazi modern, aki ma nem csu¬
Eveiböl valö! Hanem az igazi modern nem bo¬
elem, de ne legyen a müvészetben alkot
folödik azon, aminek még tegnap örült. De
csätja meg a minapi szépségnek, hogy kedvét
Vannak érzelgös emberek, de az äbräzold
lelte benne. Es elöveszi a bélyegzöjét, a leg¬
azon is, hogy egyältalaban örülni tudott teg¬
legven sentimentälis. Az érzelgés ter
nap. Tegnap.. azon a néhäny lusztrumon be¬
többnck egyedülvalé eszközét- és ränyomja a
abräzoläsa és a természet erzelgös
szegény mimapi szépsegre. Räsüti, hogy „el¬
lül, amelm a mi eajät, ezepséges fiatalsägunk. :
Jäsa közt nagy a különbség. Am
avult.“ Szinte hallom a bélyerzök kalapäläsät.
egy kissé az emberiségé is. Schnitaler „Lie¬
modernség müvészetnek vallja, emezt
es lätom a „Liebelei“on keresztül-kasul ränyom¬
belei“-ja is akkor tämadt és akkor Grültünk
dernséggel még az a hires tétel se fogadt
tatva a bélyeget. Nem ärt meg neki. A költö
neki. Mindannyian, akik az „uj drämät“ ke¬
hogy mimden müalkotäs a müvész tempe
költ, a bélyegzé bélvegez. Egyszerü tömondatok
restük. Azt, amely azèrt uj, mert megint jö.
tumän ät lätott darab természet. Méga
ezek, de nagvon komplikalt folyamatok leiräsai.
Mert megint az erbervoltunk Ervényesül ben¬
mantizmussal sem fogadtatjg el, amen
A „Liebelei“ tchät sok esztendö multän
ne. S mert az élet bonyolultsäga ös összetett¬
teriesztgeti lombjät, még mielött gyök
került a Nemzeti Szinhäzba. Azôta Schnittler
volta megint eredökké egyszerüsitre nyilvännl
belefogözott volna a földbe. Ez az us
hol finomodott, hol eg#szerübb lett. Mög
benne. Csakugy, mint tegnapelôtt ée mégazelött.
tizmus az 6rresnek nem a lägenltsägüb
tartalmasabb is lett. Mujd valamikor, év¬
S. mort ebben an egyszerüséchen a mi proble¬
nem a kihegvezettségébe kapaszkodik.
tizedck mulva, az 6 kéöbbi ezindarab¬
matikus voltunk és problemäink ugv jelentkoz¬
cióit nem könvükbe füröszti, hanem as
hegyekre türdeli.
jai is sorra kerülnek. Akkor talän majjd joblan
nek, hogy a megfigvelöik lebetünk, Elvonultat-
juk öket magunk elôtt, s hogy szemlét tartunk
jätszük öket, mint ma a „Szerelmeskedés“t.
Schnitzler emberei jérészt a kispo
Ma nagy, összetett szinpadi drämät esinältak
fölôttük: megint közéjük vetjük magunkat.
a flatalsäg erzelgésének vilägäböl valök.
Szenvedelmesen vagy szenvedve, boldogan biza¬
az egyszerü ezinmüböl. Nagrszerü szerepéket
az életböleseséggel, részint az élet kegye
sajtoltak ki az egyszerü emberek történetéböl e
kodva vagy boldogult illuziökat siratvän.
gével kerülnek össze. Amazzal a tengo
B
Mai szümunk 28 oldal.
AL
Au
2
∆
2
7
3