box 39/1
1Birthdav
nltt aus:
h Budapest
10 MA EjG
elsó bemutatója Majna-Frankfurt¬
ban igen csufes bukással végzödött.
Schhirzier Arrnumal
Mäsodik alkalommal egy jôtékony¬
sägi hangversenyen adtäk elö Ana¬
Mäjus 15-en lesz dr. Schnitzler
tole két jelenetét a bécsi Sophien¬
Arthur ötven éves. Müveiböl, melyek
saalban. A Bucsuvacsoras nöi fö¬
egy hangulatok iránt rendkivül fogé¬
szerepét Adele Sandrock jätszotta.
kony lélek élményeit tükrözik, most
En egy päholyböl néztem az elö¬
rendez gyüjteményes kiadast a leg¬
adäst, melynek hatäsa, mondhatom,
elökelöbb berlini kiadó. Szindarab¬
siralmas volt. A közönség merték¬
jait, a melyek egymäs mellé téve,
telenül unatkozott és a darab vége
csodalatos egészében adjak a modern
feld elhatäroztam, hogy elmegyek,
ember lelkét, sorozatos elöadäsokban
mert nagyon kellemetlen, ha az
fogja élvezni a német közönség.
ember a sajät maga bukásät lätja.
Kisebb terjedelmü, de formäban
Vettem akabätomat és eltävoztam. A
nem kevésbé elegäns elbeszelö mü¬
lépcsön azutän példatlan nevetés és
velt, a melyekben valami légies
hangos jökedv zaja ütötte meg a füle¬
könnyüséggel talälja el a csendes
met. Miez? Mièrt nevetnek? Vissza¬
mentem a terembe, a hol a közönség
estéken és ünnepi matinékon reci¬
äjuldozott a kacagästöl. A jókedv
tälják el a legismertebb nevü német
oka nyilvánvaló: a balletleány, a ki
müvészek.
e jelenetben elbucsuzik kedvesétöl,
Hogyan tekint most nyugodt és
bucsut vesz a pezsgötöl, a pecsenyé¬
biztos pillantäsu szemével arra ar
töl és végül a krémtöl is. Schildkraut
utra, a melyen a bécsi orvosegyetem
Rudolf, a pincér szerepében behozott
kapujáböl indult el, harmadfél év¬
egy nagy täl krémet, a melybe a
tizeddel ezelôtt? Aggodalmai, re¬
szerep szerint dühös Sandrock Adél
ménységei és kétségei közül, a me¬
belevägott az öklével és lefröccsen¬
lyeket fiatal koraban a nagy, a sze¬
tette vele nemesak a pincèr frakkjät
retett iró karrierjének äbrändjähoz
és sajät toalettjét, hanem a közönség
füzött, melyek vältak valöra és
egész elsó sorät is. Ezen tört ki az
melyek hagytäk cserben?
öriäsi nevetés. a mely miatt el sem
Nem, nem,
— jelentette ki
lehetett mondani a darab utolsó
nekünk, szép bécsi villájának kert¬
mondatait, hanem azonnal le kellett
jeben sétälgatva — semmiesetre sem
ereszteni a függönyt. Oriäsi siker
beszélek magamröl. Onéletrajzomat
volt és ettöl az esttöl kezdve az
sem irom meg, pedig az utolsó idö¬
összes német szinésznök között el¬
ben sokat kérték tölem. Magamröl,
terjedt az uj sbrillians szerepe hire.
a magam személyéröl, a magam
Fehèrre festett kerti garnitura elé
életéröl persze igen sokat irok, de
ertünk.
azt hiszem, ha azzal a tudattal
Uljön le, — biztatott Schnitz¬
irnäm, hogy nyilvänossägra kerül,
ler
ne bäntsa, hogy en allok.
a mig élek, sok, a legbensöbh igaz¬
Jobban szeretek ällni, mint ülni.
sägnak teljesen meg nem felelö
Lätja, — folytatta azután — az
erzésemröl adnék benne szämot.
Anatol elsö kiadäsära nem tudtam
Ennek pedig semmi ertelme sincs.
kiadôt kapni. Az azôta megszünt
Hiszen még igy is nehéz öszintének
Bibliographisches Bureau adta ki,
lenni, midön tudom, hogy a magam¬
de a nyomtatäs költségeit, — ötszäz
röl szóló irások elolvasäsära esak ha¬
märkät — en fedeztem. Ezt az ötszäz
lälom után kerül a sor. Lám, az isju¬
märkät mindenesetre megkerestem
bécsi irodalom kezdeteiröl mennyit
azôta az Anatollal Ilyen viszo¬
irt Hermann Bahr, a ki mesésen
nyok között még a legtehetségesebb
szellemes és elragadó ember, de leg¬
embernek is vissza kell riadnia attöl,
bensöbb lényében mégis csak tärca¬
hogy megélhetését a költészetre ala¬
iró, a kinek a személyes emlékei
pitsa. Ennél erkölcstelenebbet én el
csak fantasztikus feuilletonba ällitott
sem tudok képzelni! En még tiz év
adatok és tréfäk és nem a kultur¬
elôtt is praktizältam, laryngológiä¬
történetiró igazsägai.
val foglalkoztam, mint atyám, és
Kezével végigsimit nyilt, magas
kusan fejezi ki magät. En pedig
egyetlen alakommal sem azonositom
magam. Igy volt a eSzerelmeskedése
sel is, melynek bemutatóján leg¬
utoljára Budapesten jártam. Ha a
darabnak nem =Szerelmeskedése a
cime, tehät nem annak a könnyü
es felelösgégnélkül való érzésnek a
megjelölése, a melyet egy fiatal¬
ember a belé igen komolyan és
gondokkal szerelmes leány iránt érez,
hanem teszem Krisztina nagy sze¬
relmes, tehät a leány érzésének a
megjelölése, a közönség koräntsem
vitte volna azt az erdeklödést a
szinhäzba, mint igy.
Most a budapesti szinházi viszo¬
nyok felöl erdeklödött Schnitzler,
darabjainak legutolsó magyar elö¬
adasairöl kérdezösködött, azután hir¬
telen felenk fordult:
Kérem, most mär beszéljünk
egyébröl, — beszéljünk önröl, engem
nagyon erdekel, és magänak semmi#
oka nincs félni attöl, hogy ujsägba
irom azt, a mit mesélni fog nekem
Ifj. B. Gu


Summr