—
BOUS
box 41/1
1Miscela
Tolte 6
#00 Joch.
—
S
*
S
8
Unf uhhurf“
D
1
C
(S
E
W
0
A.
LN
G
G
—
1
W
Eiee
MI
5
Tanan
Mühlbeck Karoly ralza
Karácsonyi elömunkälatok
70
Gilbert: Csodalatos, most arra gondolok
Idegen irók
Murgit: Mire gondol on?
Eilbert: Mèrt ne mondanam meg: Arra a esöndes
utcäcskara nyiló szobäcskara, amelynek erkélye az lzar
Schnitzler Artur
felé nézett . . . Emlékszel mnég rà, Margit?
Margit: Nem maradhatnänk meg inkäbb a — ma¬
Troi arcképet adni röla, talan teljesen fölosleges
gäzäsnal?
volna, mert hiszen szindarabjaiböl a mi közönsegünk
Gilbert: Amint akarod ... amint akarja, Margit.
mär eléggé ismerheti. A Thaliäban esak legutöbb mu¬
(Szünet. Majd hirtelen:) On rettentöen viselkedett,
tattak be Hagyaték cimü darabjät es a Nemzeti Szin¬
Margit!
häz a Liebelei-t, magyar néven: Szerelmi jätékot ezen
Margit: Mit mond?!
a héten mutatja be. Alähb mi egy kis darabjaböl köz¬
Gilbert: Vagy talan azt kivänja, hogy körüllirasok¬
lünk reszletet, amelynek szatiräja oly eles es oly ok
kai beszeljek? Sajnos, nem talälok erre mas Szöt. Es
igazsägot tartalmaz, hogy mint irodalmi olvasmäny sem
higyje meg, Margit, fölösleges volt! A becsületességgel
tévesztheti el hatäsät. Ennek a kis darabnak eime:
is el lehetett volna érni mindezt. Egyältalan nem volt
Trodalom.
szükséges Münchent éjjel es ködben elhagyni ...
Az irók es irönök pompas szatiraja ez a kis szin¬
Margit: Nem volt sem ejjel, sem köd. Reggeli
darab. Osszesen harom személy szerepel benne. Az
nyolc öra harminc perckor, fényes nappal, az expressz¬
ironó, az iró es egy baró, aki szenvedélyes ürlovas. Az
vonattal utaztam el.
irönó elvält asszony, aki az iróval elt szorosabb barati
Eilbert: Mindegy, akkor is elöbil el lehetett volna
viszonyban, késöhb azonban összekerült a baróval es
még bücstzni, nem? (Leiil.)
ekkor otthagyta az irót. A baró törtenetesen felesegül
Margit: A baró minden pillanatban itt lehet.
akarja venni, de rendkirül ellene van annak, hogy jó¬
Eilbert: Es aztan? Bizonyära nem arulta el neki,
vendö felesége iräsaiban az egész vilägnak elarulja leg¬
hogy valamikor engem imädott. En csak egy jôismerös
intimebb titkait. A nö egy regenyben megirta az iróval
vagyok. Es a jóismer öse esak meglätogathatja magät?
valo baratsaganak egész történetét es emiatt a keszüló
Murgit: Mas, — mindenki! Csak ön nem!
könyv miatt heves szövaltas feilödik ki közte es a baro
Gilbert: Es miert? On még mindig félreèrt engem.
kozôtt, majd a baró ingerülten tavozik. Kesöbb meg¬
Ls igazán esak mint jóismerös jôttem ide. Minden mäs,
tudjuk: azèrt, hogy a kiadôtól megvasärolja a keszüló
elmült, régen elmült . .. No, de hiszen ön is be
könyveket, hogy azokat megsemmisitse. De ugvanezt
fogja ezt lätni. (A könyvre mmitat.)
a viszonyt az iró is megirta és a könyvet elvitte az iró¬
Margit: De hät mi ez?
nönek. Amikor azutan az irönôt az a veszély fenye¬
Gilbert: A legujabb regényem.
geti, hogy a baró az 6 regenyenek egyetlen megtartott
Margit: On regényeket ir?
példänväböl megtudja volt viszonyät, elégeti a sajät
Gibert: Természetesen.
könyvet és az — irò regényét is!
Margit: Hät miôta ert maga ehhez?
A darab az irönó lakasäban — szerényen butoro¬
Gilbert: Hogy erti ezt?
— jätszödik le.
zott szobaban
Margit: Oh, istenem, még emlekszem, hogy az on
Gilbert (a szobalänyhoz, aki ajtôt nyitott elôtte):
irasainak tere azokban a kis mindennapi vazlatokban,
Ugi-e, mondtam, hogy s nagvsagos asszony itthon
ralzokban es meghgvelésekben merült ki ...
Jönapct, Margit.
van.
Gilbert Cizgatottan): Az en irasaim tere?
Murgit (meglepödve): On az?
Az en irasaim tere az egesz viläg! Azt irom, amihez
Gilbert: En vagyok, — en, Gilbert Amandus.
kedvem van. Nem hagyom az iräsaim terét körülnye¬
Margff: Annvira meg vagvok iepve
segetni. Szeretnem tudm, mi akadälyozhatna meg en¬
Gilbert: Lätom. Pedig erre semmi ok! Csak atuta¬
gemn abban, hogy regényt irjak!
zöban vagyok itt. Olaszorszagba utazom. Es tulajdon¬
Margif: De hiszen a mervado kritika velemenye
képpen csakis azèrt jöttem, hogy regi barütsagunkra
volt
37
való emlekezessel elhozzam neked legujabb müvemet.
Gilbert: Ki az a mérvadó, mi az a mervado?
(Atnyujtja a könyvet, de mert Margit nem veszi ät
Murgit: Peldänak okäert einlekszem még, hogy
rögten, leteszi az asztalra.)
Neinnann türchja az Allgemeine
Murgit: Ou igazan Szeretetreinelto. Koszonom.
Gilbert (dühösen): Neumann, a2 egy kreten! Iöl
Glbert: Kerlek. Neked hizonvos clójogod is volun
s posoztam!
erre a könpyre. — Tehät te itt lakol
Murgit: On?
Murgit: Igen. De
Eilbert: Ugy — mnagamban pofoztam föl! Akkori¬
Gilbert: Csak ätmeneti allapot, iudom. Butorozott
ban te is eppen ügy föl voltal haborodva, mint en.
szobanak eleg esinos is. Habar engem valosnggal meg¬
Mindketten megegveztünk abban, hogy az à Neumann
örjitenének ezek a csaladi kepek a falon.
egy kreten. „Hogy mereszel egy ilven senki, — ezek
Margit: A haziasszonyom egy täbornoknak az
voltak ate szaraid, — a te tehetsegednek hatärokat ki¬
Ozvegye.
szahni. Honnan veszi maganak a batorsagot ahhoz,
Gilbert: Nem kell mentegetóznöd.
hogy a te legkózelebbi köngvedet ngyszolvan mür gyö¬
Margit: Mentegetózni? Eszembe sem jutott.
555
BOUS
box 41/1
1Miscela
Tolte 6
#00 Joch.
—
S
*
S
8
Unf uhhurf“
D
1
C
(S
E
W
0
A.
LN
G
G
—
1
W
Eiee
MI
5
Tanan
Mühlbeck Karoly ralza
Karácsonyi elömunkälatok
70
Gilbert: Csodalatos, most arra gondolok
Idegen irók
Murgit: Mire gondol on?
Eilbert: Mèrt ne mondanam meg: Arra a esöndes
utcäcskara nyiló szobäcskara, amelynek erkélye az lzar
Schnitzler Artur
felé nézett . . . Emlékszel mnég rà, Margit?
Margit: Nem maradhatnänk meg inkäbb a — ma¬
Troi arcképet adni röla, talan teljesen fölosleges
gäzäsnal?
volna, mert hiszen szindarabjaiböl a mi közönsegünk
Gilbert: Amint akarod ... amint akarja, Margit.
mär eléggé ismerheti. A Thaliäban esak legutöbb mu¬
(Szünet. Majd hirtelen:) On rettentöen viselkedett,
tattak be Hagyaték cimü darabjät es a Nemzeti Szin¬
Margit!
häz a Liebelei-t, magyar néven: Szerelmi jätékot ezen
Margit: Mit mond?!
a héten mutatja be. Alähb mi egy kis darabjaböl köz¬
Gilbert: Vagy talan azt kivänja, hogy körüllirasok¬
lünk reszletet, amelynek szatiräja oly eles es oly ok
kai beszeljek? Sajnos, nem talälok erre mas Szöt. Es
igazsägot tartalmaz, hogy mint irodalmi olvasmäny sem
higyje meg, Margit, fölösleges volt! A becsületességgel
tévesztheti el hatäsät. Ennek a kis darabnak eime:
is el lehetett volna érni mindezt. Egyältalan nem volt
Trodalom.
szükséges Münchent éjjel es ködben elhagyni ...
Az irók es irönök pompas szatiraja ez a kis szin¬
Margit: Nem volt sem ejjel, sem köd. Reggeli
darab. Osszesen harom személy szerepel benne. Az
nyolc öra harminc perckor, fényes nappal, az expressz¬
ironó, az iró es egy baró, aki szenvedélyes ürlovas. Az
vonattal utaztam el.
irönó elvält asszony, aki az iróval elt szorosabb barati
Eilbert: Mindegy, akkor is elöbil el lehetett volna
viszonyban, késöhb azonban összekerült a baróval es
még bücstzni, nem? (Leiil.)
ekkor otthagyta az irót. A baró törtenetesen felesegül
Margit: A baró minden pillanatban itt lehet.
akarja venni, de rendkirül ellene van annak, hogy jó¬
Eilbert: Es aztan? Bizonyära nem arulta el neki,
vendö felesége iräsaiban az egész vilägnak elarulja leg¬
hogy valamikor engem imädott. En csak egy jôismerös
intimebb titkait. A nö egy regenyben megirta az iróval
vagyok. Es a jóismer öse esak meglätogathatja magät?
valo baratsaganak egész történetét es emiatt a keszüló
Murgit: Mas, — mindenki! Csak ön nem!
könyv miatt heves szövaltas feilödik ki közte es a baro
Gilbert: Es miert? On még mindig félreèrt engem.
kozôtt, majd a baró ingerülten tavozik. Kesöbb meg¬
Ls igazán esak mint jóismerös jôttem ide. Minden mäs,
tudjuk: azèrt, hogy a kiadôtól megvasärolja a keszüló
elmült, régen elmült . .. No, de hiszen ön is be
könyveket, hogy azokat megsemmisitse. De ugvanezt
fogja ezt lätni. (A könyvre mmitat.)
a viszonyt az iró is megirta és a könyvet elvitte az iró¬
Margit: De hät mi ez?
nönek. Amikor azutan az irönôt az a veszély fenye¬
Gilbert: A legujabb regényem.
geti, hogy a baró az 6 regenyenek egyetlen megtartott
Margit: On regényeket ir?
példänväböl megtudja volt viszonyät, elégeti a sajät
Gibert: Természetesen.
könyvet és az — irò regényét is!
Margit: Hät miôta ert maga ehhez?
A darab az irönó lakasäban — szerényen butoro¬
Gilbert: Hogy erti ezt?
— jätszödik le.
zott szobaban
Margit: Oh, istenem, még emlekszem, hogy az on
Gilbert (a szobalänyhoz, aki ajtôt nyitott elôtte):
irasainak tere azokban a kis mindennapi vazlatokban,
Ugi-e, mondtam, hogy s nagvsagos asszony itthon
ralzokban es meghgvelésekben merült ki ...
Jönapct, Margit.
van.
Gilbert Cizgatottan): Az en irasaim tere?
Murgit (meglepödve): On az?
Az en irasaim tere az egesz viläg! Azt irom, amihez
Gilbert: En vagyok, — en, Gilbert Amandus.
kedvem van. Nem hagyom az iräsaim terét körülnye¬
Margff: Annvira meg vagvok iepve
segetni. Szeretnem tudm, mi akadälyozhatna meg en¬
Gilbert: Lätom. Pedig erre semmi ok! Csak atuta¬
gemn abban, hogy regényt irjak!
zöban vagyok itt. Olaszorszagba utazom. Es tulajdon¬
Margif: De hiszen a mervado kritika velemenye
képpen csakis azèrt jöttem, hogy regi barütsagunkra
volt
37
való emlekezessel elhozzam neked legujabb müvemet.
Gilbert: Ki az a mérvadó, mi az a mervado?
(Atnyujtja a könyvet, de mert Margit nem veszi ät
Murgit: Peldänak okäert einlekszem még, hogy
rögten, leteszi az asztalra.)
Neinnann türchja az Allgemeine
Murgit: Ou igazan Szeretetreinelto. Koszonom.
Gilbert (dühösen): Neumann, a2 egy kreten! Iöl
Glbert: Kerlek. Neked hizonvos clójogod is volun
s posoztam!
erre a könpyre. — Tehät te itt lakol
Murgit: On?
Murgit: Igen. De
Eilbert: Ugy — mnagamban pofoztam föl! Akkori¬
Gilbert: Csak ätmeneti allapot, iudom. Butorozott
ban te is eppen ügy föl voltal haborodva, mint en.
szobanak eleg esinos is. Habar engem valosnggal meg¬
Mindketten megegveztünk abban, hogy az à Neumann
örjitenének ezek a csaladi kepek a falon.
egy kreten. „Hogy mereszel egy ilven senki, — ezek
Margit: A haziasszonyom egy täbornoknak az
voltak ate szaraid, — a te tehetsegednek hatärokat ki¬
Ozvegye.
szahni. Honnan veszi maganak a batorsagot ahhoz,
Gilbert: Nem kell mentegetóznöd.
hogy a te legkózelebbi köngvedet ngyszolvan mür gyö¬
Margit: Mentegetózni? Eszembe sem jutott.
555