505
—
0 u
box 41/1
an
1
1 —
W
Aehtraen
S
S
80
820

Sinr ung

ehen
GSERRA
ARERR

4


A
800



WN

S
8000
A
V
8
80
HNA
A


—

8
34



W


400
Räcz Miklos amatör-fenyképe
A budai haläszbästya télen
kor is el voltal hizva — es ezek sohasem voitak haj¬
kerében elfojtsa?“ Te mondtad mindezt! Es ma ugyan¬
fürtök! (Fölborzolja a ferft hajät.)
esak te hivatkozol erre az irodalmi hazalöra!
Gilbert (megragadja az alkalmat es megesokolja a
Murgit: De kérem, ne kiabaljon ügy! A haziasz¬
n0 kezét).
SZ0HIVOlll
Margit (lagyabban): Ugyan, mi jutott eszedbe!
Gilbert: Nem az en hivatäsom, hogy tabornoki Oz-
Eübert: Akkor még fürtöknek tartottad öket.
vegyekkel törödjem, amikor az idegeim is reszketnék.
Vagy legaläbb is azoknak nevezted. De hät, mit nem
Margit: De hat mit is mondottam en? Igazan nem
tesz meg az ember a vers kedvéert, a melödia, a jo
tudom megerteni az ön erzekenykedeseit.
hangzas kedvéert! Hät nem neveztelek en téged egy al¬
Gilbert: Erzckenykedes? Te erzekenykedönek ne¬
kalonnnal szonettemben: „en okos leänykamnak“? Pe¬
vezel engem? Te? Te, aki hideglelést kaptal, ha a leg¬
dig te nem voltäl, sem ... De nem akarok igazsäg¬
kisebb irodalmi sakal is egy rossz szôt mert mondani
talan lenni, — mert te okos voltäl, megszégyenitöen
rölad a legutolso saltos lapban is?!
kiällhatatlanul okos! De egyebekben ezen semmi cso¬
Murgit: Nem emlekszem, hogy enrólam valahn
dalkozni való:te mindig snob voltäl. Istenem! Most az¬
egy rossz 820 is megjelent volna!
tan teljesülnek a kivänsägaid. Azt ate gondozott kezü,
Egyébkent meglehet, hogy iga¬
Gilbert: Ugy?
de gondozatlan elméjü nemes ürficskädat, a pompas
zad van. Csinos nökkel szemben mindenki udvarias.
lovast, vivôt, céllövôt, tennisz-jätékost szivrablôt, aki¬
Lovagias.
nél Marlitt fantäziaja sem alkothatott volna utälato¬
Margit: Lovagias? Csupa iovagiaskodäsböl dicser¬
sabbat, — sikerült behalöznod! Mi mäst kivänhatsz
ték tehät a verseimet? Es ate sajät kritikäd?
meg? Hogy azutän te ällandöan beéred-e vele, te, aki
Eilbert: Az enyem? Semmit sein kell visszavon¬
magasabb orömökhöz voltäl szokva, — ez természete¬
nom belöle, esak azt jegyzem meg, hogy te azt az egy¬
sen mäs kerdés! Azt az egyet azonban mondhatom: az
néhäny csinos kis versedet a — mi idönkben irtad.
en szememben te a szerelemnnek söpredeke vagy.
Murgit: Es te igy sajät erdemeidnek tudod be azo¬
Margit: Ez a vonaton jutott az eszedbe.
kat is?
Gilbert: Ebben a pillanatban jutott az eszembe!
Gilbert: Megirtad volna te ezeket a verseket, ha en
Margit: Akkor ird föl hamar. J6 8z6!
nem vagyok? Nem enhozzüm szölnak?
Gilbert: Van még egy ilyen szavam ate szämodra:
Margit: Nem!
Te azelött nö voltäl, most azonban — nöszemély vagy!
Eilbert: Mi? Nem Enhozzam?
Igen, az vagy! Mi esäbitott téged egy ilyen anyagböl
Margit: Nem, nem tehozzad szölanak!
gyürt emnberhez? Semmi mas, csak a kéjvägy, a leg¬
Gilbert: Megdermedek! Emlékeztesselek talan
kozönségesebb kéjvägy!
azokra a szituäciokra, amelyekböl a legszebh verseid
Murgit: De kérlek, van okod —
fakadtak?
Gilbert: Edes gyermekem, en mindig erzö lelek
Margit: Azok az ideälhoz szöltak..
voltam
Gilbert (önmagara mutat).
Margit: Olykor kizarölag
Margit:... akinek földi képviselöje veletlenül —
Gilbert: Ne pröbald meg most a kettönk közti vi¬
te voltäl.
szonyt lekicsinyleni, — nem fog neked sikerülni. Min¬
Gilbert: Ha! Nagyszerü! Honnan vetted ezt? Tu¬
denkor megmarad a legfelségesebbnek, amit valaha ät¬
dod mit mondanak a franciäk ilyenkor? C’est de la
eltél és éreztél!
littérature!
Murgit: Istenem, ha arra gondolok, hogy egy tel¬
Murgit (utänozva): Ce n’est pas de la littérature!
jes esztendön ät kellett elviselnem..
Ez igaz, szöról-szóra igaz! Vagy te talan még komo¬
Eilbert: Elviselned? Iliszen megrészegedtel rajta!
lyan hiszed, hogy a karcsu ifju alatt teged ertettelek?
Ne legy halatlan, — en sem vagyok az! A vegen bär¬
Hogy ate hajfürteidet énekeltem meg? — Te mür ak¬